Kisfiunkkal az élet

Itt vagyunk, megvagyunk, nem túl jól, de majd túlleszünk rajta.

Bálint asztmás... :(

Gyanús volt, hogy 6 hete állandóan köhög, és semmitől nem múlik el, a hülye gyerekorvos nem hallott soha semmit a tüdején, és csak azt hajtogatta, hogy Sinecod, lándzsás útifű, Sinecod, lándzsás útifű...  
Aztán múlt hét szerda éjjel volt egy kruppos rohama Bálintnak. A sok köhögéstől már annyira legyengült és megsérült a légcsöve, hogy valami apró kis vírus ezt hozta ki belőle.. Éjjel fél 1-kor arra keltünk, hogy ugatva köhög és alig kap levegőt. Ráadásul zavarta az alvásban, és elkezdett sírni, mert álmos volt, de nem tudott aludni. Na, a sírástól még rosszabb lett az állapota.
 
Az volt a nagy szerencsém, hogy tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Gyorsan adtam neki egy életmentő szteroidos kúpot, bebugyoláltam takaróba, adtam rá egy sapit, és rányitottam az erkélyajtót. Próbált az ölemben visszaaludni, de nem tudott, csak köhögött. Bevittük az ügyeletre, ott kapott egy szteroidos szurit, és hajnali 3 körül már tudtunk aludni. Én másnap jöttem dolgozni, Gábor otthon maradt vele.

Aznap délután még bevittük a házidokihoz, hogy újra meghallgassa a tüdejét,rosszabbnak ítélte, mint éjjel, de nem adott semmit, megint csak azt hajtogatta, hogy Sinecod, Sinecod.

Na, úgy döntöttünk, azonnal elvisszük magán-pulmonológiára. Nem kell bejelentkezni, és épp volt tegnap este 5-7-ig rendelés. Elmentünk, egy órát vártunk, de megérte, azt mondta a doktornő, azonnal hagyjuk abba a Sinecod-ot, semmi értelme, viszont kaphat Spiropentet és Theophyllin kúpot, illetve vigyük be vérvételre és tüdőröntgenre...

Úgyhogy múlt pénteken reggel megjártuk ezeket is, a labor két hét alatt készül el (kicsit sírt B, alig találtak neki vénát, de nagyon ügyes és édes volt), a tüdőröntgenen szerencsére nem láttak semmit. De a doktornő azt mondta, nagy valószínűséggel asztmás Bálint, úgyhogy ki kell váltanunk egy bébihalert, amivel be tudja szívni a hörgőtágítőt, illetve rögtön az első köhögéseknél be kell fújni neki vele, és jobban lesz. De ő csak szakorvosi javaslatot tud rá adni, azt mondta, irány a házi gyerekorvos, ő majd ad receptet... Én már oda nem mentem el a fiúkkal, be kellett jönnöm dolgozni, de nagyon ügyesen elintézték.
 
Hát, ez van. 
Egyébként a szteroidos szuri után Bálint teljesen megváltozott. Az apja nagyon panaszkodott, mielőtt elindultunk a házidokihoz múlt csütörtök délután, hogy az egy dolog, hogy B egész délután egyetlen percet nem aludt (pedig 3 órákat szokott), még belé bújt a kisördög, és olyan dolgokat csinált, ami két hiperaktívnak is sok lenne. Állítólag mindenre felmászott, polcra, ágyra, székre, kukára, dobálózik, kiabál, pörög, szaladgál. Nem akartam elhinni, de ezt csinálta mindkét orvosnál is, és majd' elbújtam szégyenemben, de komolyan. Szó szerint mintha nem a saját gyerekem lett volna. Szaladgált, kiabált, amikor felvettem, ordított és kapálózott, négykézláb kúszott-mászott a koszos földön, a doktornőnél is hisztizett, hogy menjünk már onnan, meg nem fogadott el semmit tőle, pedig próbálkoztunk lenyugtatni matricákkal, ilyesmivel. Félelmetes volt látni, annyira kezelhetetlen lett, hogy őrület. Teljesen át tudtam élni, mit éreznek azok az anyukák, akiknek eleve ilyen rosszcsont gyerekük van. Amikor benn voltunk a doktornőnél, már annyira nem bírtunk vele, hogy ki kellett küldenem a váróba az apjához, hogy én meg tudjam beszélni a dolgokat a dokival. A Gábor mondta is aznap este, hogy "remélem, holnapra visszakapjuk az édes Bálintot".
 

Meg már napok óta olyanokat csinál, hogy tisztára megijeszt. De a kétgyerekes kolléganőm szerint ez normális...

Azt csinálta pl., hogy ült az ágyon, nézte a tévét, mi meg elfoglaltuk magunkat Gáborral a saját kis dolgainkkal, egyszer csak B megszólal, hogy kér inni. Apja készíti neki a szörpöt, odaadja neki, erre B iszonyú méregbe gurul, és artikulátlan hangon elkezd kiabálni, hogy de én nem így akartam. És rohant hozzám sírva a cumisüveggel (képtelenek vagyunk leszoktatni róla...), és magyaráz, de nem értettem, mit. Mire végül rájöttem, hogy ő azt akarta, hogy én csináljam és én adjam neki az innivalót, nem az apja.. És az nem volt elég, hogy elvettem a kezéből, és újra visszaadtam, neeeem... Kiönttette velem a szörpöt a csapba (!), csinálnom kellett egy újat, és úgy adni neki. Akkor megnyugodott, és megitta.
Egyik éjjel nagyon köhögött, felébresztettem, és adtam neki egy kúpot. Mikor újra fel akartam rá húzni a pizsialsóját, elkezdte sírva lerángatni magáról, hogy ő azt gyűrögetni akarja a kezében. Mondtam neki, hogy adom neki a gyűrögetős pólóját (nekünk olyan is van..), gyűrködje azt. Nem, neki nadrág kell. Elővettem egy másik nadrágot, de nem, neki most épp azt a nadrágot kell a kezében gyűrögetni, ami rajta van. Kénytelen voltam másik nadrágot ráadni.
Tegnap állok a konyhában, sajtot vágok éppen, kérdezem, kér-e. Igen, kér. Vágok neki egy 25 dkg-s trappistából egy kicsit, azt mondja, ez nem jó, túl kicsi. Vágok nagyobbat, sírva visszaadja, hogy neki kisebb kell, vágjam el. Elvágom háromfelé, akkor meg azért bömbölt, mert nem kétfelé vágtam, és így már túl kicsi lett. Nem voltam ám ideges...
Cumival meg azt szokta csinálni, hogy elkéri (merthogy erről sem tudjuk leszoktatni), és az sem mindegy neki, hogy a kezébe adom, vagy a szájába. Ha a szájába adom, akkor kikapja, hogy ő teszi majd be a szájába, ha a kezébe adom, sír, hogy adjam a szájába... Tiszta őrület. Nem tudom hogy ez a fáradság, a dackorszak, vagy valami más... Ha fáradt, tudom, hogy semmi sem jó, meg is értem, a bölcsiben nagyon kipurcan, estére már alig van ereje vacsizni meg fürdeni. 

Ja, és legújabb rosszalkodása, hogy kiszalad az útra... Nem mindig, pl. reggelente nagyon ügyesen kézenfogva elsétálunk a bölcsibe, de délutánonként szeret rohangálni és nem szótfogadni. :) Tegnap már mondtam neki, hogy ha elüt az autó, fájni fog, és mehetünk a kórházba. Utána negyed órán át ez volt a téma, hogy miért fog fájni, melyik kórházba megyünk, mit fognak ott vele csinálni, stb. Talán megértette. 

Egyébként ma anyák napi ünnepség lesz a bölcsiben, tiszta para vagyok, mert nem szoktam mások előtt sírni, de most lehet, hogy még ez is bekövetkezik. :) 
Tegnap beírattam oviba is, ha minden igaz, februártól kezdheti. 

A négynapos hosszú hétvégén nagyon jól érezte magát, nagyon szép idő volt, így egy percet nem töltöttünk otthon, voltunk a telken húst sütni, kirándultunk erdőben meg patakparton, és voltunk a vadasparkban is. Nagyon élvezte, amit csak lehetett, megetetett, attól meg teljesen odavolt, hogy a láma a kezéből eszik.

Mikor kijöttünk, megkérdeztem, melyik állat tetszett neki a legjobban, azt mondta, a zsiráf. Mondanom sem kell, zsiráf nincs a vadasparkban. :)  De ő látott. :) Eszméletlen egyébként a fantáziájuk, tegnap a játszótéren egy kislánnyal fára másztak, a kislány felnézett a fára, és csak ennyit mondott: ott egy krokodil! :)

Tegnap nagyon édeset mondott Bálint, le is írom, mert elfelejtem. Hétvégén hoztunk egy szál iriszt a telekről, betettük vázába. Tegnap Bálint nézegette, és megszólalt: "Anya, elhervadt a virág, amit neked hoztam!" Mondtam neki, hogy igen, sajnos minden virág elhervad egyszer. Erre bűnbánó arccal -mintha ő tehetne róla- azt mondja: "Ne haragudj, anya, hozok neked másikat a boltból..." :)

Kb. két hete bementek az apjával nagyapó műhelyébe, ahol Bálint valamibe belenyúlt, és megsértette a kisujját meg a tenyerét, vérzett neki. Otthon Gábor befújta Oxycort-tal, én meg bekentem Bepanthen Plus-szal és tettem rá mesefigurás ragtapaszt, de Bálint teljesen kiakadt ettől a pici sérüléstől, és napokig nem tudtam kezet mosni neki, alig tudtam öltöztetni, mert előadta, hogy ez neki mennyire fáj. Még napokig olyan pózban tartotta a kezét (vagy épp teljesen ökölbe szorította), hogy véletlenül se érjen hozzá semmi. Alig tudtam egy hét múlva rávenni, hogy nyissuk már ki a tenyerét, nincs ott már semmilyen sérülés.

Pár napja sétáltunk reggel a bölcsibe, amikor azt mondja nekem Bálint:

-Képzeld anya, tegnap találtunk apával a földön kakát!

-??? Milyen kakát?

- Hát kutyasz@rt!

:)

(Este mondtam apának, hogy legyen szíves szépen beszélni a gyerek előtt. )

Nagyon régen írtam már, sem időm, sem kedvem nem volt, megmondom őszintén.

Egy hónapja dolgozom, Bálint pedig vagy bölcsiben van, vagy Ildi nagyiéknál, ha épp beteg. Én nem mehetek táppénzre, sem gyerekkel, sem a saját bajommal, pedig abból sajnos van most elég... De ezt most inkább hagyjuk. Szerencsére egész jól elvan a nagyszüleivel, sőt, általában haza sem akar jönni. Persze, biztos fárasztó nekik, de bevállalták. Később már Gábor is tud majd táppénzre menni Bálinttal, de most épp munkáltató-váltásban van, ezért nem jól jött volna ki neki, ha rögtön táppénzzel kezdi a melót. A munkahelye nem változott, csak a feladatköre.

Bálint egy hétig beteg volt, köhögött, bár én annyira nem hallottam veszélyesnek a köhögését, de a doktornő amint meghallgatta a tüdejét, azonnal felírta neki az antibiotikumot.

Ma már mentünk bölcsibe, sőt, a kedvenc varjú-bábját is elsétáltattuk odáig, útközben mutogatta neki az autókat, az igazi varjakat, a galambokat, a kutyákat. A bölcsibe érve pedig megmutatta neki a szekrényét. :) Azt hittem, ilyen hosszú kihagyás után sírni fog, de egy hangja nem volt. Remélem, nem kap el megint valamit (legalább úgy 2 hétig jó lenne újra járni), a gondozónő mondta, hogy nagyon sok beteg gyerek van, tegnap 12-ből 4-en voltak összesen. Most már talán jön a tavasz, és elmegy ez a sok betegség.

Az apja is állandóan beteg, mióta B bölcsis, és hazahozza ezeket a betegségeket, mi is elkapjuk tőle, illetve inkább Gábor. Neki kis túlzással 3 hónapja folyik az orra és fáj a torka...

Én most egy hányós-hasmenéses vírussal tudok csak büszkélkedni... :( Vasárnap már délelőtt éreztem, hogy nem jó a gyomrom, de egy Unicum helyrehozta, jól be is ebédeltem. De aztán estére nagyon vacakul lettem, nem is jöttem hétfőn dolgozni, egész nap feküdtem, semmihez nem volt erőm, csak aludni meg tévézni. Tegnapra már jobban lettem, az irodában sem volt semmi bajom azon kívül, hogy nagyon éhes voltam már. Alig vártam, hogy megegyem otthon a nagy tányér húslevesem. Meg is ettem, bevettem még egy Magne B6-ot, meg ittam egy Normaflore-t,és meg voltam győződve róla, hogy meggyógyultam. De nem, egy óra múlva megint nagyon hányingerem lett, egész éjjel ébren voltam szinte... De mivel itt az irodában tilos a táppénz és a betegség, ezért bejöttem. Élő hullaként, tök éhesen vonszolom magam egész nap, és nem tudom, merjek-e enni valamit a kekszen meg almán kívül... :(

MIt is írjak Bálintról?! Természetesen továbbra is édes, okos, imádnivaló és gyönyörű! :) Folyékonyan beszél, egész nap be sem áll a szája. Nagyon ügyesen és lelkesen játszik egyedül, de ha éppen olyanja van, akkor megfogja a kezünket, és visz játszani. Kedvence most az "Itt az ebéd!" c. játék, ami annyit tesz, hogy a guruló játéktartóját tologatja ide-oda a lakásban, és azt játsza, amit a bölcsiben lát. Ott így szolgálják fel nekik a reggelit, ebédet, uzsonnát, és ez neki nagyon tetszik. Ő is főz, felszolgál, aztán elmegy mosogatni. Imád matricázni, nyomdázni, gyurmázni, szerelni, és segíteni bármiben apának, anyának.

Persze a dackorszakban is nyakig benne vagyunk, mindenre nemet mond, akkor is, ha az ellenkezőjét gondolja. Pl. "Megyünk ebédelni, Bálint?" "Nem"! De közben meg farkaséhes, és amint végre leül az asztalhoz, már eszik is. Ugyanezt csinálja a fürdéssel, pelusozással, sétával, mindennel. 

Ügyesen bilizik, a bölcsiben már mindent produkált a bilibe, otthon még csak pisit. Fura módon, akárhányszor ráül a bilire, mindig jön pisi, legalább egy kicsi. Legújabb mániája, hogy valamit bele kell dobni a bilibe, és azt lepisilni. Hát, nem egyszer az utolsó pillanatban mentettem ki a Kisvakondot a biliből. :)

Már nagyon várom a jó időt, amikor bölcsi után még hazamegyünk átöltözni, aztán irány a játszótér! Visszük a motorját, a biciklijét, a tologatós sárkányt, a talicskát, amit csak akar, és játszunk. ;)  

Két hétig "bírta" Bálint betegség nélkül a bölcsit, ez számomra rekord, azt hittem, már az első héten elkap valamit. Most köhög, náthás, folyik az orra, úgyhogy ma megyünk dokihoz. Gábor is és én is kezdünk benáthásodni, fáj a torkunk és a fejünk... Remek... :( Remélem, karácsonyig elmúlik.

Szóval a héten nincs bölcsi (meg jötő héten sincs, mert zárva vannak), kettesben vagyunk itthon Bálinttal, és olyan édesen eljátszik meg segít a konyhában, hogy bármit meg tudok csinálni tőle. Tegnap együtt kevertük be a palacsintatésztát, ma meg együtt készítettük el a rakott palacsintát. Most is itt autózik, meg favonattal játszik.

Több dolgot is terveztünk a hétre Gáborral (szabin lesz szerdán és csütörtökön), mert előre nem tudtuk, hogy beteg lesz Bálint. Pl. nekem még nincs karácsonyi ajándékom, mármint Gábortól. Nadrágkosztümöt, vagy valami nagyon szép felsőt kértem, amit a színházba fel tudok venni. Ildi nagyit kell megkérnünk, hogy jöjjön el Bálintra vigyázni 1-2 órára. Holnap délután még ideggyógyászatra is mennem kell.

Plusz még anyunak és Feri papának nincs ajándékunk... Ugyanis készítettem valamit. Ami tegnapra gyönyörűen bepenészesedett... :( Nagyon mérges voltam, pontosan úgy csináltam mindent, ahogy a receptben állt. Pedig nagyon jól nézett ki... Annyira, hogy Gábor mikor meglátta, azt mondta, csináljunk magunknak is. Persze azt is ki kellett dobni, az is megromlott... Meg is írom az újságnak, ahonnan szedtem a receptet, hogy b....k meg... Na mindegy, most rohanhatok valamikor a héten ajándékért.

Fura itthon lenni egyedül így hétköznap délelőtt... Üres a lakás, itt állnak a játékok, és várják a gazdájukat. Nagy a csönd... Nem mintha nem találnám fel magam, mert mindig van mit csinálni, csak... :(

A héten volt egy kis sírás a bölcsiben reggel. Hétfőn még nem, de kedden reggel már sírt, kapaszkodott a nyakamba, mindenképpen velem együtt akart bemenni a csoportba. Mondta is, hogy anyával akar játszani... (Valószínűleg azért, mert van egy új beszoktatós kisfiú, és vele is ott van az anyukája,ahogy én voltam ott múlt héten Bálinttal, és nem hülyék ők, felfogják, hogy nekik nincs ott az anyjuk, a másik gyereknek meg ott van...) Nagyon rossz volt látni, főleg azért, mert eddig ilyet nem csinált. Jó, tudtam én, hogy nem lesz minden nap könnyű, és hogy lesz majd rossz napja is, amikor nem akar bemenni, nem akar ottmaradni. Hazáig bírtam sírás nélkül, aztán itthon eszembe jutott a könnyes, szomorú kis arca, és hogy hogy kapálózott utánam Margó néni kezében, amikor kijöttem, és hát ... elsírtam magam én is. :( Szerdán reggel is sírt egy kicsit, de akkor hamarabb megnyugodott, mint kedden (akkor még az ajtóban is hallottam, hogy "anya, anya", amikor kijöttem), talán azért, mert feldíszítették a karácsonyfát a csoportban, és az lefoglalta, nagyon tetszett neki.

Napközben egyébként semmi gond nincs vele, azt mondják, játszik, mondókázik, kirakózik, rajzol (már egy rajzát haza is hoztuk), autózik, és beszél, beszél, beszél egész nap. :) Jól eszik, jól iszik, sőőőt, megissza a vizet, amire itthon eddig nem volt példa. Legalábbis a mai napig, ugyanis ma reggel, ébredés után rögtön vittem neki egy kis teát (még mielőtt útban a bölcsi felé jut eszébe, hogy ő inni akar), és visszaadta, azt mondta, VIZET kér! Teljes volt a döbbenet az arcomon szerintem, még jobban meglepődtem most, mint amikor kakaót kért magától... Szóval kiöntöttem a finom mézes rooibos teáját, töltöttem a cumisüvegbe vizet, és megitta egy szó nélkül. Őrület, hogy milyen sokat változnak a gyerekek a bölcsi -és persze a többi gyerek- hatására.

Szerda óta már ott is reggelizik. Nem is baj, mert itthon nagyon keveset evett, és végülis így ugyanakkor kelünk reggel, mint amikor itthon reggelizett, mert az a háromnegyed óra, amíg reggelit próbáltam beletömni, kiesik... 7-kor kel Bálint, mi 1/4 7-kor. Ha már dolgozom, pont egy órával fogunk korábban kelni. :( Legalábbis Bálint és én. 7-re fogom hordani... Jaj...

Nagyon szereti a gondozónőjét is szerencsére, épp tegnap mesélte Margó, hogy sokszor odamegy hozzá Bálint és átöleli, simogatja, puszit ad neki. :)

Ja, és tegnap már ott is aludt! Már múlt héten ott akart aludni, irigyelte a többi gyereket, hogy van ágyuk, takarójuk, és volt, hogy odament egy kisfiú ágyához, és ráhajtotta a fejét, hogy ő is ott alszik. Vittünk be ágyneműgarnitúrát rókás, baglyos huzattal, hát már alig várta tegnap, hogy a rókás takaróval aludhasson. :) Margó mesélte, mikor mentem érte, hogy ebéd után (kétszer kért a paradicsomos húsgombócból) megkérdezte, hogy hol az ő ágya, odament, levette magától a cipőjét, bevette a cumiját a szájába, és pár perc múlva aludt is! Én épp a belvárosban voltam ebédidőben, le sem mertem tenni a kezemből a telefonomat, mert attól féltem, hogy nem alszik el ott, és vártam, hogy hívjanak, hogy menjek érte. 13 órára kérte Margó, hogy menjek vissza (eleinte nem értettem, hogy miért kell ilyen korán mennem, hiszen ha elalszik, akkor 2-3 óra múlva ébred csak fel, főleg ha elfárad a bölcsiben, de igaza volt Margónak. Azt mondta, az a gyerek, aki először alszik a bölcsiben, érzi, hogy "idegen helyen van", és nem alszanak sokáig. Így is volt...), és épp akkor ébredt fel, egy órányi alvás után. Kicsit még hagyták, hogy magához térjen, aztán már jöhettünk is haza. Én meg készültem három újsággal is, mert arra számítottam, hogy délután 3-ig, amíg fel nem ébred, ott fogok ülni -főleg azért, mert olyan esős, szürke, álmosító idő volt... Nem volt könnyű délutánunk amiatt, mert nem aludta ki magát a bölcsiben, de azért bírta este 8-ig.

Egyébként megtanult sétálni is :)), vagyis egyedül sétál a bölcsiig meg vissza is, és fel-le a lépcsőn is. Néha felkéredzkedik ölbe (megtanítottam neki, hogy azt kell mondani: "Anya, légyszíves vegyél fel!", és olyan édesen mondja, hogy nem lehet neki ellenállni), de már egyre ritkábban.

Ma is ott alszik majd, ma 1/2 2-re kell mennem érte. Jövő hétfőn délután Gáborral együtt megyünk érte (délután nem dolgozik), mert szerdán apuka megy érte egyedül, és még azt sem tudja, hol a bölcsi. :)) Biztos örülni fog Bálint, ha meglátja ott az apját! :)

Én szerdán ideggyógyászatra megyek, mert három hete zúg a fülem. Nem is zúg, inkább pulzál, hallom a dobhártyámnál, ahogy az egyik érben áramlik a vér a szívverésem ütemére. Nagyon rossz... Akkor hallom igazán, amikor néma csönd van körülöttem, illetve ha hirtelen elfordítom a fejem, vagy lehajolok, akkor sokkal hangosabban áramlik. Fülészeten voltam, ott nincs gond, a hallásom is tökéletes. A hallásvizsgálatom megérne egy külön bejegyzést, de ez a blog nem rólam szól. És kedvem sincs leírni. Szóval a fülész szerint nyaki verőér gond lesz ez. Ha 30 éves létemre el van meszesedve, dobok egy hátast... Más magyarázat egyelőre nincs, de majd szerdán a CT-n megmondják...

Múlt hét végén, pontosan vasárnap reggel már járt nálunk a Mikulás. Előző este Bálint letörölte egy ronggyal a csizmáját, és kitettük a szobájába az erkélyajtóhoz, hogy a Mikulás könnyen megtalálja. Másnap reggel megnéztük, hogy van-e benne valami. Igazából kicsi még ehhez a Télapó-dologhoz, nem igazán értette, hogy hogy került oda a két kiskönyvecske, a csokimikulás, a lószállító kisautó és a plüss Kisvakond, de tetszett neki nagyon. Azóta is a Kisvakonddal alszik. A csoki addig nem érdekelte, amíg a déditől nem kapott egy adventi naptárt. Nagyon élvezi, hogy ablakokat kell nyitogatni rajta, és különböző formájú pici csokik rejtőznek alatta, képes lenne egyszerre az összeset kinyitni. De megbeszéltük, hogy minden nap, amikor hazaérünk a bölcsiből, lefekvés előtt kinyitunk egyet, és megjegyezte, amint hazaérünk, és meglátja a naptárt, már mondja is: Anya, voltunk bölcsiben, nyissunk csokis ablakot! :)

Bölcsi: hát az én kicsi fiam annyira édes, de annyira, hogy meg tudnám zabálni, és olyan büszke vagyok rá, hogy elmondani nem tudom! Hétfőn kezdtük a beszoktatást, aznap egy órát, második nap két órát játszottunk ott a gyerekekkel, én is benn voltam vele. Rám is szóltak, hogy csak Bálinttal játszak, dehát az összes kislány rajtam lógott. :)) Nem volt vele gond, nagyon kíváncsi volt a sok új játékra, és jól elfoglalta magát. Az udvaron, amikor kedden kimentünk, bepróbálkozott azzal, hogy vegyem ölbe, és úgy sétálgassunk, de Margó néni, a gondozónénije két másodperc alatt "leszerelte". Mondta neki, hogy te már nagy és nehéz bölcsis fiú vagy, anya már nem bír cipelni, gyere velem, megnézzük a faautót, működik-e a kormánya. Bálint pedig megfogta a kezét, és otthagytak. :)

Egyébként pár napja megissza a kakaót is, most már amiatt sem aggódom, hogy a reggelinél, uzsonnánál nem fog inni semmit. Múlt hét közepén kérte, ő, saját maga először a kakaót. Nutellás kenyeret ettünk, azt mondja: Kérek kakaót. Azt hittem, rosszul hallok, egy nagyon picit csináltam neki, mondván, hogy úgysem issza meg. Szó nélkül megitta pohárból, és azt mondta, kér még cumisüvegből is. Teljesen le voltam döbbenve, főleg, mikor még este is azt kért, lefekvés előtt. 

Szeret rajzolgatni, de mivel a ceruzával nincs sok sikerélménye, vettem neki zsírkrétát. Hát ez nagyon jó ötlet volt, az meg főleg, hogy a nagyszobában lévő éjjeliszekrényt kitettem neki a szoba közepére, a pici összehajtható sámlit kinyitottam neki, ráültettem, hát nem hazudok, másfél órán keresztül fel sem állt onnan, annyira tetszett neki, hogy saját széke és kisasztala van. Én meg addig, amíg ő rajzolt meg könyveket nézegetett, kivasaltam. 

Múlt hét elején feldíszítettük a lakást is, Jézuska-várósra. Nagyon élvezte, osztotta nekem a feladatokat, hogy mit hova kell akasztani, melyik polcon van a díszek helye. És persze minden este meg kell gyújtani egy kis mécsest valamelyik mécsestartóban. :)

Vannak nagyon édes aranyköpései is, amit igazából így írásban lehetetlen visszaadni. Pl. a szülinapi tortáján volt egy kis tűzijáték, amire azt mondta: ropogós gyertya. :) 

Homér Simpson fejét mikor meglátta a tévében, azt mondta rá: Ott egy pelikán! :)

A mandarint nem tudja kimondani, hetek óta tanítom, de csak azt mondja rá, hogy margarin. :)

Egyik délután evett egy joghurtot, utána adni akartam neki mandulás kekszet, hogy mégiscsak legyen valami a gyomrában, erre azt mondja nekem: Nem eszek kekszet joghurt nélkül! :) Nem tudom, ez honnan jött neki, sosem ettük egyszerre a kettőt, sőt, igazából nagyon ritkán kap kekszet. 

Egyébként nagyon szép, hosszú mondatokban beszél, néha csak nézek, hogy miket össze nem kombinál. Pl. Ildi nagyinak egyik vasárnapi ebéd után minden átmenet nélkül ezt mondta: Anyó, köszönöm, hogy ilyen finom ebédet főztél nekem! :) Köv. héten dédinek mondta ugyanezt, csak a pogácsára: Dédi, köszönöm, hogy sütöttél nekem finom pogácsát!

Szerintem a család még mindig olvadozik a gyönyörűségtől. És az a fura, hogy senki nem tanítja neki, hogy szó szerint ezt mondja, csak összekombinálta, hogy a pogit a dédi sütötte, ő evett belőle, és ez  a mondat lett a végeredmény. Nagyon cuki! Rengeteg ilyet tudnék írni, de ahhoz jegyzetfüzettel a kezemben kéne járnom mindenhova. :)

Amit nagyon sajnálok az az, hogy a bölcsi miatt napközben már nem fogom hallani ezt az édes, okos szövegelését... :(

Megtörtént a beiratkozás a bölcsibe. Illetve először szeptember elején a nyílt nap. Rengeteg érdeklődő volt, a bölcsi vezetője sem volt felkészülve ilyen dömpingre, feleannyi széket tettek ki az anyukáknak, mint amennyire szükség lett volna. Sok-sok gyerek és szülő egy kupacon, alig vártam, hogy vége legyen. Bálint nagyon édes volt, a 20 perces "előadás" alatt egy ideig mellettem álldogált, aztán odament a szőnyegre a gyerekek közé, de nem maradt ott velük játszani, hanem az én kezembe nyomkodta, amit talált, és ott játszott velük a lábam mellett. 

A vezetőtől nem sokmindent tudtunk meg, igazából "el akarta adni" magát és a bölcsit is, ami elég fárasztó volt. Pár mondatot elejtett a beszoktatásról meg a szobatisztaságról, aztán azt mondta, meg lehet nézni a csoportokat, meg lehet ismerkedni a dadusokkal. Igen ám, de három csoport van a bölcsiben, és fél óra múlva zártak (és ezt el is mondták), szóval egyetlen helyiséget néztünk meg és egyetlen dadust ismertünk meg. Rögtön szimpatikus volt az egész, a szobák, a játékok, az öltöző, és az új udvari játékok is - favonat, faházikó, homokozó. (Eddig állítólag semmi nem volt az udvaron. Én nem tudom, sose jártam ott.) 

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy összesen egyetlen órát töltöttünk a bölcsiben, kb. 3 db játékot fogott meg Bálint, amint kijöttünk, ezerrel törölgettem a kezét, ennek ellenére három nap múlva náthás volt és iszonyatosan köhögött. A Brocho-vaxom kúra 4. napján... Bő egy hétbe telt, mire elmúlt az a makacs orrfolyása... Mi lesz itt később?! Bele sem merek gondolni.)

Pár nap múlva felhívtam a bölcsit, hogy akkor november végétől beíratnám a 3.csoportba, azt mondták, menjünk be pár nap múlva iratokkal, és elintézzük. Igazából trükközni akartam egy kicsit, jóval előbb beíratni Bálintot, mint ahogy nekem elkezdene pörögni a felhalmozódott szabadságom a munkahelyen, de nem nagyon tudok csalni, így végül úgy döntöttünk, december 5-től kezdjük a beszoktatást. Ami állítólag úgy működik, hogy első nap reggel 9-kor bemegyünk, és játszunk ott egy órát (én is). Másnap már két órát maradunk, és ott tízóraizunk. Harmadik nap én kínálom meg az ebéddel. Ha elfogadja, és minden rendben, negyedik-ötödik napon már megpróbáljuk ott altatni. Nagyon kíváncsi leszek... 

Kicsit félek a dologtól, több okból is. Egyrészt azért, mert Bálinton soha nem láttam még hajlandóságot más gyerekkel megismerkedni. (Nem játszani, azt nem várom el tőle, tudom, hogy még nem egymással, hanem egymás mellett játszanak. Csak egy minimális érdeklődést bármelyik gyerek felé.) Pedig nem mondhatni, hogy be van zárva a lakásba, és csak minket lát 0-24, mert április óta minden áldott nap a játszótéren voltunk. De soha nem érdekelte egyetlen gyerek sem. Nem ment oda hozzájuk, nem kezdeményezett, nem érdekelte, hogy mit csinálnak, mivel játszanak, ha pl. Ádám elrohant hintázni vagy csúszdázni, ő sosem rohant utána. Nem akarta senkitől elvenni/kölcsönkérni a játékát, bőven elég volt neki, hogy messziről szemlélődik. Én még ilyen gyereket nem láttam. Illetve egy hasonló kisfiú még van, ő is csendes, nyugodt gyerek, és érdekes módon vele egész jól elvan Bálint. 

A többi gyerek megállás nélkül jön-megy a játszótéren, rohangálnak, libikókáznak, elveszik egymástól a játékot, összeülnek egy kupacban a homokozó közepén és formákat készítenek, autókat meg dömpereket tologatnak, alig várják, hogy rájuk kerüljön a sor a csúszdán, köveket gyűjtenek, krétáznak, stb., Bálint meg szinte semmit nem hajlandó csinálni a játszótéren. És ez ment egész nyáron. Nagyon ritkán sikerült rávennem a csúszdázásra, homokozásra, krétázásra. Nekem csak annyiból volt rossz, hogy szívesen beszélgettem volna az anyukákkal, de mivel Bálint velem akart csinálni mindent, így nem sok lehetőségem volt erre. Többször próbáltam rábeszélni, odacsalni a többi gyerek közé, de pl. a játékaikat is csak akkor nézte meg, ha ők arrébb mentek. 

A másik ok, ami miatt aggódom, hogy Bálint nem issza meg sem a vizet, sem a kakaót. Viszont egész nap iszik, elég sokat. Namármost a bölcsiben nem valószínű, hogy az ebéd utáni víz helyett szörpöt vagy gyümölcslevet adnának neki, még akkor sem, ha vinnék be neki, mert akkor a többi gyerek is azt akarna inni. Így viszont nem tudom, fog-e inni bármit is egész nap. A reggelihez sokszor jár kakaó, azt sem issza meg, bárhogy próbálkozom. Vettem bolti kakaót is, hátha az jobban ízlik neki, mint az általam készített Bedeco. De nem. A madártejet sem issza meg. A tejet sem. :( 

A bölcsiben tízóraira kapnak teát vagy gyümölcslevet, azt meg fogja inni. (Bár töményen még sose kapott gyümölcslevet, szó szerint a vizet higítom neki almalével, körtelével, stb.) 

A harmadik félelmem a pohárból ivás. Arra se nagyon hajlandó. Még szívószállal sem. Fura egy gyerekem van. :) A cumisüveget imádja még mindig, bár napközben ha megyünk valahova, csak kulacsban viszek neki, azt már megszokta, hogy cumisüveg csak lakáson belül van. De itthon aztán kiköveteli! Mondhatok én bármit, hogy elszakadt a cumija, hogy kidobtuk, hogy ki kell mosni, hogy nem találom, stb., addig sír, amíg nem kap cumisüvegből inni. Alvás előtt megértem, és adom is neki, de jó lenne, ha napközben inna pohárból vagy szívószállal. Direkt hoztunk neki még pár hónappal ezelőtt a moziból egy Verdás nagy poharat, autó van a tetején, és szívószálat kell beletenni, egyébként kupak van a tetején. Azt hittük, ez a pohár majd lenyűgözi, de nem... :(

Szóval nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy fogja érezni magát a sok-sok gyerek között. Hogy fogja hagyni, hogy idegenek pelenkázzák, etessék, altassák. Tudom, hogy meg kell tanulnia szocializálódni, meg hogy nem csak apa és anya létezik, de nehéz. Nekem sokkal nehezebb lesz ez az egész, mint Bálintnak, főleg, ha reggelente sírni fog utánam. Hát abba tutira belepusztulok. Hazajövök én is bőgni. :(

Annak örülök, hogy -ha Jóistenke megsegít-, még bölcsikezdés után jó pár hétig itthon leszek. Magammal is tudok foglalkozni, meg ha Bálint betegeskedik, akkor főleg jó, ha itthon leszek. Próbálom arra trenírozni az agyam, hogy nem lesz beteg, semmi gond nem lesz, hatásos a Broncho-vaxom kúra, meg kap még propoliszt, mézet, echinacea-t, C-vitamint, immunerősítő teát, szóval én mindent megteszek. :)

Sajnos a hűvös idő miatt ottkinn már egyre jobban unatkozunk. Megmondom őszintén, én már augusztus magasságában beleuntam a játszóterezésbe, néha fizikai fájdalmat okozott, mikor odamentünk. Még ha láttam volna rajta, hogy élvezi, és szeret ott lenni, könnyebb lett volna, de mivel őt sem érdekelte ott általában semmi, hát így ketten szenvedtünk. Most sem jobb a helyzet, max. motorozni megyünk, vagy bicóval eltolom másik játszótérre egy kicsit messzebb, de kedden pl. olyan jelenetet rendezett ott, hogy már ahhoz sincs lelkierőm. (Konkrétan nem volt hajlandó leszállni a bicikliről, amint meglátta a játszóteret, erélyesen kiabálta, hogy ne menjünk oda, nem akar játszani a gyerekekkel, nem akar leveleket szedni a csomagtartóba, és nem akar sem mászókázni, sem csúszdázni...). Tegnap már csak úgy tudtam rávenni, hogy kimenjünk a levegőre, hogy levittük a műanyag palackokat a szelektív gyűjtőbe. Talán jobb is lesz, ha ma egész nap esni fog... Itthon ugyanis nagyon édesen eljátszik egyedül is, az a lényeg, hogy itt legyen vele valaki a szobában, nekünk nem fontos bekapcsolódnunk a játékba. Nagyon szeret a tűzoltóautóval játszani, a vonatsínt összerakni és vonatozni, és megtaláltuk pár hete azt a játékot is, amit még tavaly aug-ban kapott a keresztelőjére Gábor keresztapjáéktól, az most nagyon nagy kedvenc. Három utánfutós autó (mindegyik szállít valamit) + egy terepszőnyeg. Jó dolog. :) 

Egyre akaratosabb és önállóbb, egyedül eszik, amit csak tud (a levest is, bár a szájába nem sok minden kerül belőle :) ), és már próbál egyedül öltözni is.

Az öltöztetés és pelusozás (ja, és az altatás) manapság nagyon nehezen megy, pár napja mintha megkattant volna. Amint megyünk vele a pelenkázó felé, azonnal a nyakunkba kapaszkodik, és sír, hogy ne öltözzünk, ne pelusozzunk. Nem tudom, mi történt vele, de három ember kevés lenne néha lefogni, annyira sír, tekergőzik, rugdalózik, összezárja a lábát. Tegnap reggel szerintem legalább negyed óra volt csak a pelusozás, már nagyon mérges voltam rá, hogy nem tudom ráadni sem a pelust, sem a ruhát. És mivel egyedül voltam, megpróbáltam kézzel-lábbal lefogni, tele lett a lába piros folttal meg karmolással. Sehogy sem tudtam megnyugtatni, amint felvettem, beleakaszkodott a nyakamba, és lepisilt. :( Ha ez a dackorszak, akkor nehéz idők következnek... (Egyébként azóta ilyen sírós, nyűgös, mióta múlt héten Ildi nagyiéknál elesett kinn az erkélyen, és nagyon beütötte hátul a fejét, még három napig alig tudtam utána pelusozni meg öltöztetni, mert nem tudott a hátán feküdni, pont ott volt a púp a fején, puha párnát tettem a feje alá, hogy kicsit kevésbé fájjon neki... 

Mára ennyi, majd még írok. 

A napjaink körülbelül ugyanúgy zajlanak, mint 2-3 hónapja, amikor utoljára írtam erről. Felkelünk (én általában korábban), hancúrozunk még egy picit az ágyban, beszélgetünk, játszunk, aztán rendet rakunk, átöltözünk, megreggelizünk (ezzel mindig bajban vagyok, nem csak magamnak nem tudok már kitalálni reggeliötletet, hanem Bálintnak sem -nem akarom, hogy mindig ugyanazt az 5-6 féle reggelit együk), elmosogatok, aztán irány a játszótér! Még mindig nem szeret igazán homokozni, csak ha talál a többi gyerek játékai között olyat, ami felkelti az érdeklődését. Ezek jelenleg az otthon már nem használatos, "homokozóba való", működésképtelen kisautók, munkagépek. És csak akkor játszik velük, ha odaülök hozzá a homokozó szélére. De legalább a hinta és a libikóka megtetszett neki! A labdát is kivisszük néha, de azt valamiért nem szívesen adja kölcsön a többi gyereknek, és csak sírdogál, ha elviszik tőle... Szépen lassan megismerkedik a mászókával is, már az első fokra fel mer állni! Ez nagy dolog tőle, mindenben olyan megfontolt és körültekintő: először messziről, aztán közelről ismerkedik a dolgokkal.

A nyaralásról nem tudok sokmindent mondani, Bbogláron három napig jó idő volt, a strandon voltunk egész nap. Bálint nagyon élvezte a nagy vizet, elsőre persze hideg volt neki, azt sem tudta, sírjon vagy nevessen, amikor lassan belemártottuk a vízbe, aztán már tetszett neki, ki sem akart jönni. Olyan alacsony volt a vízszint, hogy épp a mellkasáig ért, letettük a földre, és hirtelen nem tudta, hogy kell a vízben sétálni, felemelgette magasra a lábát, mint a birodalmi lépegetők. :) 

Nagyon tetszett neki igazából minden, teljesen otthon érezte magát az apartmanban is, ki-be járkált Ildi nagyiékhoz is. A vízparton felfújtunk neki egy kismedencét, telepakoltuk játékokkal, vízipisztollyal, poharakkal, hajóval, sőt még buborékfújót is kapott. Nem unatkozott egy percig sem, és nagyon jókat aludt a fa alatt a babakocsijában mind a három napon. Utána sajnos elromlott az idő, de mi bizony kimentünk sétálni esőben is! Felvettük az esőkabátot meg a gumicsizmát, és elsétáltunk a hajókikötőig. Ha meg kisütött a nap, elmentünk sétálni a "belvárosba", lottóztunk, nézelődtünk. Sőt, egy nap még a Krsna-völgybe is le tudtunk menni, épp búcsú volt! Nekem nagyon tetszett, jó lett volna több időt eltölteni ott. 

Balaton után két hétig Csákváron voltunk, de sajnos nem volt szerencsénk, nagyon rossz volt az idő, ha nem a szél fújt, akkor az eső esett. :( Nem baj, pihentünk, segítettünk Lívi mamáéknak, sokat játszottunk az udvaron, és végre ők is "kibálintozták" magukat. A Lívike továbbra is a legjobb bébiszitterünk, hihetetlenül édesek Bálinttal! Szerintem órákra kettesben lehetne hagyni őket, úgy játszanak. 

Találkoztunk Tibi babáékkal is, Bálint azóta is sokat emlegeti. Nem tudom, miről, egyszer csak eszébe jut. Mindkettőnk keresztszüleivel is összefutottunk, szerintem nem maradt ki senki. ;)

Ha hiszitek, ha nem, a tücsök rettenetes, félelmetes állat! :) Legalábbis Bálint szerint. Egyik este, mikor itthon fürödtünk, bementünk megtörölközni a szobájába, és megkérdeztem tőle, hallod, hogy ciripel a tücsök ottkinn? Na, több sem kellett neki, ki sem lehetett szedni a nyakamból, úgy megijedt. Hiába meséltem neki mesét, hiába mentünk ki az erkélyre, és mutattam meg neki, hogy a tücskök lenn vannak a fűben, és nem tudnak feljönni, attól kezdve akárhányszor meghallotta a ciripelést, nem volt hajlandó még a szobájába sem bemenni, nemhogy lefeküdni. Annyira kapaszkodott a nyakunkba és sírt, hogy semmivel sem lehetett megnyugtatni. 

Sőt, olyan is volt, hogy Gáborral lementek délután a játszótérre, amíg én angolon voltam, és elszólta magát, hogy itt laknak a fűben a tücskök - addig nem hagyta békén a Bálint, amíg haza nem jöttek. :)

Egyébként Bálint rengeteget beszél, mindent ismétel, kész történeteket is visszamond. Néha annyira beleéli magát a mesélésbe, olyan vehemensen magyaráz, hogy rá kell szólni, hogy halkabban beszéljen, mert szabályosan bereked a torka a nagy dumálásban. Minden plüssel szerepjátékokat játszunk, igazi kérdezz-feleleket, nagyon élvezi. Mindenkit megetetünk, ha épp nincs otthon az, amit pl. Bean megkíván, akkor megfőzzük. :)

Megint felfedezte a Ringató könyvet, kerestünk új mondókákat, és kívülről fújja őket, olyan sokszor ismételjük, játszuk! Én ledöbbentem, amikor velem együtt mondta. Sokszor lekapja a polcról, kinyitja, és mutatja, hogy most ezt a mondókát, azt a dalt szeretné játszani. Nem unja meg. 

15-én lesz a bölcsibe a beiratkozás, nagyon kíváncsi leszek, mert felújították, és jó pár új játék is van az udvaron. Eddig állítólag semmi nem volt ott, max. motorozni tudtak a gyerekek az udvaron, de most van faházikó, favonat. Gyerekkel együtt kell menni, mert utána lehet szabadon ismerkedni, garázdálkodni az épületben meg az udvaron. 

Nagyon félek továbbra is a bölcsitől, nem csak a betegségek miatt, hanem hogy Bálint hogy fogja ott érezni magát, mennyire foglalkoznak majd velük, mennyire figyelnek rájuk (pl. pelusozás, kézmosás). Bár eddig több jót hallottam erről az intézményről, mint rosszat, úgyhogy bizakodom. Hogy ÉN hogy fogom bírni, hogy nem velem van, az már más kérdés. :(

Szerencsére most hetek óta jó idő van, minden hétvégén csinálunk valamit. Voltunk a mezőkövesdi Zsóry-fürdőben, hááááát, nagyonsokmilliárdért felújították, piciknek kismedencét csináltak kiscsúszdával (leginkább erre voltunk kíváncsiak), de megfogadtam, hogy soha többé nem megyünk oda! Kész életveszély, annyira csúszik a pancsoló, hogy félelmetes! A szemem láttára estek-keltek a gyerekek, azt vártam, melyik töri be a fejét előttem. Bálint is sokszor elesett, mezítláb is, strandcipőcskében is, harmadszor -amikor a lába alácsavarodott- majdnem sírógörcsöt kaptam, és már fogalmaztam magamban a panaszlevelet. Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni. Ráadásul ki van írva, hogy 30 fokos a víz, hát még 20 fokos sem volt... Van egy nagymedence, ahol óránként indítanak hullámot, az fokozatosan mélyül, oda vittük végül fel Bálintot, ahol sokkal jobban és biztonságosabban eljátszott, mint a piciknek kialakított rettenetben. 

Voltunk még kisvonatozni is, Lillafüredig mentünk fel vele. Nem gondoltam, hogy Bálint ennyire félni fog! Ahogy elindultunk, 5 percig csak szorosan fogta Gábor nyakát, és meg sem mozdult. Utána átjött hozzám, de ott is csak némán és komoly tekintettel nézelődött. Félúton már sikerült rávenni, hogy felálljon és nézze a mozdonyt, ahogy húz minket. A legnagyobb élménye az alagút volt, főleg, mert koromsötét volt benn jó pár másodpercig, és a nagyobb gyerekek sikítoztak. :) 

Lillafüreden sétáltunk meg ebédeltünk, a két óra múlva induló vonattal pedig visszajöttünk Miskolcra. Nem számítottunk rá, de a hangos, zakatoló, folyton dudáló kisvonaton elaludt! Nagyon édes volt, arra sem ébredt fel, amikor leszálltunk, és betettem az autóba, sőt, még akkor sem, amikor hazaértünk, felcipeltem a harmadikra, és betettem az ágyába. Illetve egy pillanatra felébredt, megkérdezte, hol a vonat, mondtam neki, hogy már leszálltunk és hazajöttünk, ő meg nyugtázta, és aludt tovább. :) Nagyon kifáradt, sok volt az új élmény.

Múlt szombaton a telken voltunk, ott is nagyon szeret lenni, szőlőt, szedret szed a dédivel meg nagyapóval, játszik a szerszámaival meg Matyi régi autóival, átmennek a szomszédba megnézni az állatokat (nagyon sok van) és jókat alszik.

Vasárnap meg egész nap csavarogtunk, voltunk Szentléleknél az erdőben sétálni, utána Bálintot megetettük, és megálltunk a pisztrángsütőnél, betettük a babakocsiba, mi meg megebédeltünk. Sajnos olyan nagy hangzavar volt, hogy háromnegyed óra múlva felébredt, féltem is, hogy ilyen kevés alvással meddig fogja bírni a napot, de nagyon élénk volt utána.

Megálltunk még a Szinva-patak partján köveket meg faleveleket dobálni a vízbe, aztán kicsit lejjebb a kedvenc kávézónkban kávézni meg rétesezni (ott is imád lenni Bálint, van egy fa kisvonat gyerekeknek, azon ücsörgött és kalapálta). Onnan felsétáltunk a vízeséshez (van azzal szemben egy évek óta romosan álló nagy épület, Gáborral arról beszélgettünk, hogy le kéne rombolni és újra felépíteni, Bálint meghallotta, és újra elmesélte a saját szavaival, szakadtam a röhögéstől, nagyon cuki volt). Na, még ezek után belefért egy fagyizás meg séta a Diósgyőri Vár környékén is. Nagyon elfáradtunk, nem úgy, mint Bálint, aki a 3/4 óra alvás után még este 9-kor úgy pörgött, mint akit teletömtek koffeinnel. 

A végére a rossz hír: majdnem két hétig jártam fogászatra (ha jól számolom, 12 nap alatt hétszer voltam!), mert elkezdett fájni egy régen gyökérkezelt fogam, és a doki megpróbálta "megtartani" (én a húzás mellett voltam végig), pedig már nagyon rossz állaoptban volt. Szóval megpróbálta az előző gyökértömést kiszedni, de nem sikerült neki, viszont ahogy megpiszkálta, rohadtul elkezdett fájni (természetesen hétvégére), így egy vasárnapi napon (amikor nincs TB-s ellátás, csak fizetős) vissza kellett mennem. Akkor egy másik fogat gyökérkezelt, mert az fájt nagyon, cirka 17ezerért... Három nap múlva visszamentem, hogy befejezzük, amit a másik fogammal csináltunk, megint piszkálta, sikerült kiszednie az előző gyökértömést, és tett bele jó sok gyógyszert meg gyógytömést. Na, mint kiderült, ez sem mindig jó, ugyanis "túl sok" lett bele a gyógyszer, másnap vissza kellett mennem, mert nagyon fájt továbbra is (akkor már nagyon kivoltam attól, hogy egy hete oda jártam, és nem javult semmit a helyzet, viszont én meg szarul voltam egész nap, nem volt türelmem Bálinthoz, kapkodtam a fájdalomcsillapítókat, nem tudtam angolra járni, nem volt kedvem semmihez, alig tudtam enni és aludni), és kértem, hogy húzzuk már ki. Írt antibiotikumot -végre!-, és kiszedte a tömést, nyitva hagyta a fogamat, és éreztem is aznap éjjel már, hogy megnyugszik a fogam. Igen ám, de másnap délben megint elkezdett fájni, este megint irány a fogászat, de a dokimat helyettesítette egy nagyon aranyos doktornő, aki nem vállalta a húzást, azt mondta, adjunk még egy esélyt az antibiotikumnak. Köszi... Nem neked fáj bő egy hete... :( Ráadásul másnap kellett volna mennem Pestre PCOS önsegítők találkozójára, de ilyen állapotban?! Szerencsére másnap déltől egész jól lettem, alig kellett fájdalomcsillapító, már kezdtem azt hinni, hogy tényleg megmenthető a fogam, amikor vasárnap este megint elkezdett fájni. :( Hétfőn -azaz tegnap- visszamentem a dokihoz, rámnézett: Kihúzzuk? Mondtam, hogy igen. Azt mondta, oké, az pikk-pakk meglesz. Aha, persze... Annyira erős volt a gyulladás, hogy nem hatottak az injekciók, az első után már el kellett volna zsibbadni mindenemnek, de csak a nyelvem egyik fele zsibbadt. Kaptam még egy szurit, az is csak nagyon lassan kezdett hatni, de még mindig éreztem mindent, amit csinált a doki. Utána még -egy idő után nem számoltam, hányszor- körbelőtte szurival az ínyemet a fogam körül, de így is szinte mindent éreztem, amit csinál. Nagy küzdelem volt neki is meg nekem is. A végén azt mondta, érdemes volt kihúzni, ronda gyulladás volt a gyökér alatt. Hát köszi, egy hete ezt mondtam... 

Na mindegy, éjjel nem fájt, ma hajnalban kezdett fájni, de nem is igazán a fogam helye, hanem a sok injekcióé. Remélem, most már jobb lesz, de még mennem kell vissza minimum egyszer. Aztán ha már elkezdtem, betömetem az összes pici lyukat és leszedetem a fogkövet, hogy utána ne kelljen ezzel foglalkozni. Egy ilyen foghúzás után már nem tudnak megijeszteni. :) 

Még a tévézésről akartam írni. Bálint most már nagyon figyel arra, mit lát a tévében, és kommentálja is, így már tényleg csak mesét meg Halász Juditot lehet nézni, ha ő is a szobában van. :) 

Egyelőre ennyi jutott eszembe, ez a bejegyzés is jó sokáig készült... 

Nincs időm, nincs időm, nincs időm... :( Utálom ezt, annyira írnék már, de mindig van valami más, ami fontosabb... Na majd hamarosan... A vázlatot már elkezdtem. ;) 

Nagyon fáj a derekam... :( Igazából hetek óta, de két napja lett nagyon rossz a helyzet, reggel alig tudtam felegyenesedni, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót. A Fastum gél és társai semmit nem segítenek. Most épp kínai tigristapasz van rajtam, de nem várok tőle sokat. 

Délután tornáztam egy órát, na nem Béres Alexandra-féle ugrabugrát, mert abba belehalnék (sőt, nem is tudnék ugrálni egy centit sem), hanem nagyitornát :), életem első Pilates-ét. Az van ráírva, hogy derékfájásra hatásos, hát én nem vagyok még jobban, sőt... Lehet, hogy rossz ötlet volt? 

A fiúk Ildi nagyinál vannak, így most tudok írni egy kicsit. Két hétig nem lesz angoltanfolyam, amikor lesz, akkor meg én nem leszek Miskolcon. Még jó, hogy be van fizetve. :( 

Végre ma már jó idő van, és süt a Nap, se mellényt, se pulcsit, se esőkabátot nem kellett magunkkal cipelni a játszótérre.

A hétvégén adtunk Bálintra először gumicsizmát és esőköpenyt, nagyon élvezte, hogy belegázolhat a pocsolyákba. Első próbálkozásnál, szombaton délelőtt haza kellett jönnünk elég hamar, mert egy nagyon mély tócsába sétált bele, és vizes lett a nadrágja, meg alatta a harisnya is, és hát 12 fok volt... Aznap délután kimentünk mégegyszer, és abba a pocsolyába már nem engedtük bele. 

Tegnap meg eláztunk. Kimentünk sétálni, elvittük a kisautót, 20 perc alatt tettünk meg 50 métert :), és mire kiértünk a kisjátszótérre, elkezdett esni az eső. Egy ideig vártam, hogy eláll, szerencsére egy hatalmas fa alatt tudott Bálint játszani az autójával -telepakolta a csomagtartóját kis botokkal meg kövekkel), de aztán muszáj volt hazajönnünk, mert nagyon szeretett volna homokozni meg hintázni, de azok fölött nem volt fa...

A héten teljesen kétbalkezes voltam (és még csak csütörtök van). Hétfőn a mosogatóba engedtem forró vizet és beledobtam Bálint szívószálas cumisüvegét, hogy ázzon ki belőle minden mocsok (nagyon nehéz tisztítani, tele van a teteje belül sok apró mélyedéssel), és negyed óra múlva indultam kimosni. Kihúztam a dugót, és ezzel a lendülettel a háromrészes szívószál legvékonyabb része eltűnt a lefolyóban! Annyi időm nem volt, hogy utánakapjak. Gábor este szétszedte a mosogatót alul, de nem találta... :( Nagyon szerettük, és drága is volt, ezért nagyon mérges voltam...

Kedden reggel egy tojásból sütöttem egy rántottát Bálintnak, úgy, hogy egyik kezemben ő volt, mert nagyon érdekelte, mit csinálok, a másikkal meg kevergettem a rántottát. Közben elkunyerálta a sótartót, rátettem a tetejét, hogy ne szórhassa ki, úgy adtam neki oda. Bálintot letettem, a rántottát átszedtem egy kistányérba, és ezzel a lendülettel a tányér kicsúszott a kezemből, és rántottával lefelé leesett a konyhai szőnyegre. Kicsúszott a számon, hogy "basszus!", lehajoltam, hogy gyorsan összeszedem, erre a Bálint odarohant, elkezdte ő is mondani, hogy basszus ( ami nála úgy hangzik, hogy "baju, baju"), és közben a sószóróból sózta a földön a rántottát. :) Én annyira röhögtem, hogy nem tudtam összevakarni a földről a rántottát, sőt, felállni is alig tudtam utána. Nagyon édes volt!

Ma meg kinn a játszótéren leesett a padról a kólám, és rögtön mondta, hogy "baju, baju". :) Még jó, hogy más nem tudja, mit jelent ez.

Rákapott az autózásra és motorozásra, nagyon tetszik neki. Pedig már meg voltam győződve róla, hogy ő soha nem fog motorozni, mert nála kisebbek már úgy hajtják ezeket a járműveket, mintha így születtek volna, Bálint meg még csak rá sem nézett soha ezekre. Most már ismerkedik vele, ha levisszük a játszótérre, használja is, nem csak dísznek (és a többi gyereknek) van nálunk.

Annyira össze vagyok nőve vele, hogy hihetetlen. Nem gondoltam, hogy ennyire lehet szeretni egy ilyen csöpp embert! Ha 1-2 órán át nem látom, már minden bajom van. :) Amikor alszik délután, alig várom, hogy felébredjen, és dumáljon. Be sem áll a szája, már kész mondatokat mond. Pl. "né menye"= nézzünk mesét, "Bá ebú"= Bálint elbújik, "ké ebé"= kérek ebédet, "ova vako"= olvassunk vakondos könyvet, stb. Hihetetlen megélni ezeket a pillanatokat, nem is tudom, milyen érzés lenne, ha nem hallanám ezeket egész nap, ha lemaradnék ezekről... 

Ritkulnak a bejegyzések, tudom, bocsika attól, aki rendszeresen olvas(na). PCOS önsegítő lettem, és elég sok időmet elveszi. Mondjuk az összes szabadidőm nekem annyiból áll, amíg Bálint alszik.

Na, miről is akartam írni? Túléltem a colonoscopiát, az altatás a legnagyobb találmány a világon! J Nem találtak semmit, ami jó is, meg nem is. Mert így még mindig nem tudni, mi bajom. De legalább néha elmúlik.

Utolért minket a nyári influezna bő három hete, iszonyat náthásak voltunk Bálinttal együtt, én még két hétig köhögtem is hozzá.

 Aztán amint elmúlt Bálint náthája, bepirosodott és viszketett a szeme, egész nap vakarta. Elvittem a gyerekorvoshoz, aki megállapította, hogy kötőhártyagyulladása van, felírt egy Tobrex nevű szemcseppet. Amitől aztán még jobban viszketett a kicsikém szeme, és még pirosabb lett. Elvittem tehát szemészetre, ahol azt mondta –az egyébként nagyon kedves és nagyon jóképű- doktorbácsi, hogy ez bizony allergia miatt van, és hiba volt antibiotikumos szemcseppet adni neki, mert az csak rontott a helyzeten. Az új szemcsepp, amit felírt (Opatanol) viszont nem adható 3 éves kor alatt, amit én már csak otthon, este tudtam meg, amikor csepegtetés előtt elolvastam a betegjájékoztatót, hogy ugyanmármitadokagyereknek.

Másnap beszaladtunk megint a gyerekorvosunkhoz jótanácsért, hogy merjem-e vajon adni Bálintnak ezt, amit –az egyébként nagyon okosnak és tapasztaltnak tűnő- doktorbácsi felírt, vagy tud valami mást ajánlani helyette. Ajánlott is, egy Opticrom nevűt, amiről persze kiderült, hogy az egész városban hiánycikk, hónapok óta nem láttak ilyet (és persze rendelni sem tudnak…). Így Gábor szerzett egy helyettesítő terméket a belvárosban egy gyógyszerész ajánlására (Taleum), ugyanaz  a hatóanyag, ugyanolyan arányban. És láss csodát, pár nap alatt hatott, elmúlt a viszketés és a pirosság is.

Aztán amikor másfél hete lementünk Csákvárra, rögtön újra előjött, viszont érthetetlen módon a Taleum nem hatott. Mi megint allergiának gondoltuk, de ezek szerint nem az volt. Anyukám közbenjárásával szereztünk Neomycint, és ezt kapta napokig Bálint, mire végre elmúlt…

 Aztán amint hazaértünk az egyhetes csákvári üdülésből, Bálintnak hasmenése lett, nem is akármilyen. Bár szerencsére csak vasárnapdélutántól hétfő délelőttig tartott. Valamiért megint elkezdett minden vackot a szájába venni és megrágcsálni, biztos a foga jön valahol, bár én nem tudtam kitapintani semmit.

Csákváron nagyon jó volt, mint mindig, bár még egy hét kellett volna, hogy igazán kipihenjük magunkat, és elmenjünk még sokfelé csavarogni, amerre szerettünk volna, de nem jutott rá idő. Amire jutott, az viszont nagyon jó volt, hússütés a Vadászkápolnánál, csavargás Fehérváron, Tabajdon, Vérteskozmán, vacsi Móniékkal, szóval nem unatkoztunk. És végre a hugira is jutott 2x2 órám. J Anyum is sokat Bálintozott, remélem, tud belőle még táplálkozni egy darabig, mert fogalmam sincs, mikor megyünk legközelebb. Csak azt tudom, hogy mikor szeretnék: MOST! J

 Bálint beszédkészsége hihetetlenül sokat fejlődött, az egyszótagú szavak már a múlté, simán megküzd két szótaggal is. Mindent ismételni próbál, amit csak meghall, olyan, mint egy mini visszahang. J Így le kellett szoknom a káromkodásról is. J

Ma viszont az történt, hogy csirkepörit főztem délelőtt, és amíg főtt, megmostam a hajam, bepakoltam a játszótéri túlélőfelszerelésünket (kaja, pia) meg játékokat, kikészítettem a Bálint játszóterezős ruháját, hogy ha készen van a pöri, rögtön indulhassunk is.

Fel is öltöztem, aztán megkóstoltam a pörköltöt, és azzal a lendülettel, ahogy megkavartam, az egész (fehér és rózsaszín csíkos) pólóm és a fél barna rövidnadrágom szaftos lett… Kicsúszott a számon, hogy basszus, Bálint meg ott állt nem messze tőlem, és percekig ezt ismételgette. J Vigyázni kell nagyon, mint mondunk előtte!

Egyébként változatlanul édes és imádnivaló, de ezt minden bejegyzésben elmondom. Mikor azt gondolnánk, hogy ennél cukibb már nem lehet, másnap megint produkál valamit, amitől még jobban imádjuk, mint addig.

Hihetetlen mennyiségű szeretet van benne, nem is értem, hogy fér bele ennyi abba a pici testébe. Mindent ölelget, puszilgat, „boldogozik”, főleg, ha az „illető” épp sír, vagy fáj valamije. Mostanában sok ilyen játékot játszunk. Pl. földhöz vágja Mr. Bean-t, az meg sír, mert beütötte az orrát/lábát/kezét/fejét, változó. Akkor Bálint rögtön hozza az orvosi táskáját, meggyógyítja, és persze meg is puszilja, hogy ne sírjon.

Ha ő beüti valamilyét (ami mostanában egyre sűrűbben előfordul), akkor idejön hozzám, elmeséli, mi történt, és puszit kell rá adni azonnal. Ha én megsérülök, ő is rögtön puszilgat. Sőt, néha direkt megharapja az ujjam, hogy szomorú legyek, és ő megvigasztalhasson. J

Jaj, úgy hallom, felébredt. ½ 6-kor megyünk Perecesre a telekre ribizlit meg málnát szedni, be is pakolom a váltásruhát, ennivalót, innivalót, játékokat. Aztán jöhet az uzsonna.

Mára ennyi, megpróbálok sűrűbben írni (bár be is tudnám tartani).

Ma délután 6-ra megyek colonoscopiára, és tegnap délután 1 óra óta nem ettem, mert nem szabad... Éhen vagyok halva. De ez a kellemesebb része a dolognak, ami rosszabbul esett, az az egy óra alatt elfogyasztandó egy liter hashajtó... És ezt háromszor csináltam végig az elmúlt 16 órában... Az íze olyan, mint a limonádénak, amibe cukor helyett véletlenül sót tettek... :(( Remélem, minden rendben lesz este, még sosem altattak... 

Bálintnak kötőhártyagyulladása van, isten tudja, hol szedte össze. Már vasárnap egész nap vakargatta a szemét, tegnap délelőtt is csúnya volt, úgyhogy elvittem a doktornőhöz. Nem akart a két lábán bemenni, úgy félt. :) Kapott rá szemcseppet (jó nagy küzdelem árán sikerül csak cseppenteni a szemébe), már négyszer cseppentettem tegnap dél óta, de még mindig vakarja és vörös is neki. Azt mondta a doktornő, hogy csütörtökre, a 18 hós szuri beadására elmúlik, de ha nem, akkor is be lehet neki adni a szurit, mert csak a lázas betegség az ellenjavallata.

Nem tudom, hogy a meleg vagy a szeme miatt, de elég nyűgös Bálint, semmi sem jó, és alig eszik. Bár most édesen eljátszik a hátam mögött. 

Mára ennyi, nincs energiám írni, sőt, még kigondolni sem, hogy mit kéne írni. A tükrözés után összeszedem magam, és írok normálisan. 

Jobb híján ide bemásolom, mert tetszik. :)

Megkapta a fáklyát." 

Olyan szépet olvastam, hogy muszáj megörökítenem...

Kis anyák napi érzésfürdő

Van egy kis időm, és nagyon bölcs és okos ember módjára Word-be írok, mert ha mégegyszer elszáll az irományom, mint a múlt héten, akkor… Nagyon mérges leszek.

 Nem szűnt meg a blog, csak nem tudom utolérni magam a házimunkában, a játszóterezésben, meg az angolozásban... 

Amint lesz egy szabad órám, írok. Már majdnem egy hónapja nem írtam, ez szégyen... :( 

Mégiscsak megkapta mindkét szuriját Bálint csütörtökön... :( Kérdeztem a doktornőt, hogy nem lesz-e gond másfél-két héttel a betegsége után beadni az élővírusosat, de azt mondta, ha most már jól van (és ő úgy látja, hogy csillagos ötös:)  ), akkor mehet nyugodtan mindkettő (én meg megbíztam benne, végülis látott ő már ilyet gondolom). Bálint persze nagyon sírt, a szívem majd' megszakadt. És nem is a szuri fájt neki, hanem hogy erősen le kellett fogni, főleg az MMR oltáskor, mert azt pici tűvel adják, és ha elkapja a karját, oda az egész... Rossz volt nagyon... Úgy sírt, hogy félmeztelenül, egy szál pelusban kapaszkodott a nyakamba, nem is tudtam felöltöztetni, félre kellett vonulnunk megnyugodni, hogy a következő gyerek sorra kerüljön. 

Még egyetlen oltástól sem volt baja, hát ettől péntek délelőtt hőemelkedése volt. Meg kicsit délután is. Tudom, hogy nem szokás hőemelkedésre lázcsillapítót adni, de én bizony adtam egy kis Nurofent, hogy megelőzzük a bajt. Épphogy lenyugodtam a sok betegség után, nem hiányzik, hogy megint lázas legyen.

Ma kimentünk délelőtt Miskolc-tapolcára sétálni, de az a rohadék pelenka átázott (nem bugyis, hanem sima hajtogatós, és kifolyt a pisi...), így egy órányi séta után rohantunk vissza az autóhoz átöltözni, nehogy megfázzon Bálint. Pedig jól éreztük magunkat, bár annyira nem volt jó idő, mint ígérték, de azért nem panaszkodunk, itt északon már ez is csodaszámba megy. :) 

Most Bálint alszik, Gábor a Lidl-ben, én meg megyek angolozni, hogy továbbra is én legyek a csoportban a legjobb. :)) 

Már vagy két hete nem írtam, nem is tudom, mi történt azóta...

Bálint második tüdőgyulladása után elmentünk fül-orr-gégészetre, ahol azt mondta a doktornő, nem tudja, miért esik vissza folyton a betegségekbe, majd a tavasz meg a jóidő megoldja a problémát, de ha gondolom, adhatok neki Immunotrofina nevű immunerősítőt. És hogy valószínűleg a későbbiekben is hajlamos lesz a hörgőgyulladásra meg ilyesmire. Ja, és meg van duzzadva a mandulája és az orrmandulája, de műtétről hároméves kor alatt szó sem lehet. Még jó... Az még hiányzott volna...

Holnap megyünk a dupla szurira, remélem, nem kapja meg az élővírusosat két héttel a betegsége után, csak a másikat. A veszélyesebbért meg visszamegyünk egy hónap múlva. Megbeszélem a doktornővel.

Egyébként minden oké, végre itt a tavasz, és nem kell túl melegen öltözni, így Bálint szinte kivirult a játszótéren. Eddig csak kéredzkedett ölbe, alig akart sétálni, most már alig lehet hazahozni. Minimum egy órát lenn szoktunk lenni 11 után, de ma két óra múlva is alig tudtam hazahozni.

Általában viszünk magunkkal valamit, lapátot és vödröt, vagy kisautót, fűnyírót, de ami nálunk van, az nem érdekes, csak a másik gyereké. De nem baj, mert a játszótéren minden közös, aztán egyszercsak visszakerül a gazdájához. :)

Imád kinn lenni, hintázik, csúszdázik, homokozik, sódert pakol, rugós hintán ücsörög, libikókázik, és egyre bátrabb és kedvesebb a többi gyerekkel is (eddig nagyon távolságtartó volt, csak bújt mögém...). Mivel már jó sokáig világos van, uzsonna után is le fogom vinni (ha meg angolon vagyok, az apukája viszi le lelkesen), legalább elfárad.

Vettünk neki egy sportbabakocsit, aminek lehet állítani a háttámláját, ha esetleg hosszabb útra megyünk, és elaludna, meg nagyiéktól kapott egy triciklit, úgyhogy van mivel közlekednünk. És a kismotort még meg sem vettük! :)

Annyira édes, és olyan jó nézni, ahogy napról napra okosabb, és egyre többet beszél, megért, hogy nagyon ki kell használnunk együtt ezt a pár hónapot, mert ha én visszamegyek dolgozni, ő meg bölcsis lesz, alig marad időnk egymásra... :( Főleg, ha az angolt sem hagyom abba. Nem akarom, csak anyagilag elég nagy érvágás.. Dehát valamit valamiért, nem? 

Az étvágya is megjött, nem is kicsit. Gondolom, sokat jelent a friss levegő is, meg talán a sok antibiotikum most ürült ki a szervezetéből, és ezért eszik meglepően sokat. A táplálékkiegészítőre nem fognám, abból csak egyszer kapott, igaz, attól a naptól kezdve eszik rengeteget. Nem is tudom, adjak-e még neki belőle mostanában... 

Ma átnéztem a ruháit, és összeírtam, mire van szüksége, megyek is a teszveszre körülnézni. Ha már turkálóba nem jutok el, mert mire odaérnék, bezárnak. Pedig minden héten kétszer is a belvárosban vagyok az angol miatt, de 5-kor zár szinte minden. Ami nem, na, ott nem vásárolok ruhát. :) A Tesco babaruha részlege is iszonyat drága lett, azért keresgélek használtruhát. Csak nehogy az apja megtudja. :)) 

Megyek zörögni egy kicsit nála, mindjárt 17 óra, és még alszik, hogy lesz így játszóterezés?!  

A helyzet változatlan, vagyis kicsivel jobb már, mint szerdán. Az orra már nem folyik annyira, a köhögése is javul, de még sajnos hörög. Volt egy kis hasmenése is, sokszor kevés, és az egyiket nem vettem észre, ki is csípte a fenekét szegénynek, így most azt is kenjük.

Aznap délután és este még hőemelkedése volt Bálintnak, de éjszakára adtam neki egy kis Nurofent. Nem is a hőemelkedés miatt, hanem a foga miatt. Napok óta a fél öklét tömi a szájába, tegnap végre ki tudtam tapintani, hol jön a foga: jobb oldalon felül egy rágófog. Biztos ez sem tesz jót az állapotának, de nagyon édesen tűri. Tényleg nagyon jó beteg, le a kalappal előtte. Most épp alszik, de általában elvan magában, játszik a szerelőállvánnyal, építőkockázik, stb.

Régen írtam arról, hogy miket tud már csinálni, mondani, igazából napról napra okosabb és ügyesebb, nem is tudnám minden nap leírni, milyen édes.

Nagyon jól működnek az "antennái", felismeri -és tudja előre is-, hogy mikor vagyunk/leszünk szomorúak, és mikor boldogok. Öltöztetésnél, pelenkázásnál -hogy megakadályozza, hogy letegyük a pelenkázóra- azonnal a vállunkra hajtja a fejét, és mondja, hogy "bo", azaz hogy ő most boldog. És tudja, hogy ilyenkor nem tesszük le, annyira aranyosan bújik. Nagyon cseles. :)

A sírást is utánozza, tudja már, hogy melyek azok a szituációk, amikor valamelyikünk szomorú (pl. ha szólok neki, hogy jöjjön ide, mutatja és mondja, hogy nem, és akkor rögtön sírni kezd, hogy anya most szomorú, mert ő nem ment oda hozzá). 

Amikor valaki (illetve valamelyik plüss) "alszik", akkor rögtön pisszeg, és mutatja az ujjával, hogy maradjunk csendben.

Beszédben is napról napra fejlődik, minden egyes szót utánozni akar. Általában az első vagy az utolsó szótagot mondja ki, sőt, már megy két szótag is. Pl. szól, ha inni kér, mondja, hogy Lívi, mama, papa, baba, kaka, dédi. Nem is tudnám felsorolni. Mindent megértet velünk, amit csak akar. Komplett történeteket is elmesél, például már össze tudja kötni a kis agyában a betegséget a doktornővel, a gyógyszerrel, és a gyógyulással. És ezt el is meséli a maga módján. Főleg akkor jut eszébe, amikor az orvosi táskát előveszi

Legújabb szórakozása, hogy oldalra hajtja a fejét, ez most nagyon tetszik neki, hogy így másképp látja a világot, viszont el is veszíti az egyensúlyát néha, és nagyokat borul.

Szeret huncutkodni, elbújni (aztán persze kötelező megkeresni, egymás után többször is, ugyanazon a búvóhelyen), elszaladni és nem visszajönni (közben fülig érő szájjal várja, hogy utánamegyünk-e), segíteni a házimunkában (a portörlés még mindig a sláger, de elvan egy ronggyal is, virágot is locsol, mosógépbe pakol, néha porszívózik is). Talán már sétálni is szívesebben megy, ha nem kell annyira melegen és rétegesen öltözni. Csákváron például nagyon sokat volt levegőn, sokat sétált és ne kéredzkedett ölbe (sőt, a mamával és a papával gyönyörűen elmászkált kézenfogva is -velünk nem akar). Kapott egy nagy, lábbal hajtós traktort az udvarra, meg egy édes fűnyírót, azokkal játszott, meg tyúkokat etetett, a parkban meg faágakat és köveket szedett megállás nélkül. A fűnyírót hazahoztuk, szerdán kimentünk vele a játszótérre, szinte ki sem lehetett venni a kezéből, annyira tologatta. 

Úgy hallom, felébredt, megyek is, megnézem. 

Azt hittem, mikor legközelebb jövök, csupa jó hírről fogok majd beszámolni, hogy itt a tavasz, sokat sétálunk, és már nem kell öt réteg ruha. Erre mi van? Igen, egy kicsit tavasz is, de Bálint megint beteg... :-( Nem is akármennyire. Hétfőn kezdett folyni az orra, kedden már csúnyán köhögött is, éjjel pedig hörögve vette a levegőt, így rohantunk reggel 8-ra a dokihoz. Sajnos kicsit piros a torka, megnyúlt a légzése és sípolást is hallott a doktornő, így megint antibiotikum, hörgőtágítók, stb... (de legalább tüdőröntgenre nem kellett mennünk). Komolyan mondom, fél órája már táblázatot készítettem belőle, hogy mikor mit kell bevennie Bálintnak, mert én már nem tudom észben tartani. Merthogy az se mindegy, mikor kel fel reggelente, mert ha 6-7 körül, akkor háromszor kell Spiropentet adni neki, ha később, akkor csak kétszer, mert nyolcóránként kell adni, és ha 8-kor ébred, és este 10-kor alszik el, akkor nem fér bele a háromszor 8 óra... 

Nagyon mérges vagyok. Nem tudom, hol rontottam el, mit csináltam rosszul, miért beteg megint. Az tény, hogy a hétvégén nagyon kiszámíthatatlan volt az időjárás, és alig tudtunk eldönteni, mikor mit adjunk rá. Sütött a nap, de fújt a szél. Ha nem fújt, akkor nagyon meleg lett, de ha jött egy felhő, akkor meg elkélt plusz egy mellény vagy pulcsi. Egyébként azt mondta a védőnő még az előző betegség alatt, hogy túl-vagy alulöltöztetéstől nem lehet tüdőgyulladása. Nekem ez fura, gyerekkoromból rémlik még az a mondat, hogy "Vegyél fel még egy pulcsit, mert tüdőgyulladást kapsz".  Na mindegy most már, bár a későbbiekre nézve jó lenne tudni, hogy mit kéne másképp csinálni. Rétegesen, pamutba öltöztettük minden nap. Igaz, mikor elindultunk Miskolcról, nem gondoltuk volna, hogy két nap múlva 20 fok lesz, így már másnap el kellett mennünk Fehérvárra tavaszi cipőt venni neki. Kaptunk is, de szegénykémnek 12-15 fokban is beleizzad a lába. Mondjuk mindenbe, a nyitott bőrszandálba is itthon... 

Szóval ki vagyok akadva. Ha csak egy sima, orrfolyásos megfázás lenne, nem aggódnék, nem érdekelne, fújt a szél, sütött a nap, megfázott, van ilyen. De ez sokkal komolyabb, és egyfolytában azon aggódom, hogy ne romoljon az állapota. Megyek is, megnézem, nincs-e kitakarózva (2,5 órája alszik, és még csak dél van. Igaz, 7 után felébresztettem a doki miatt). 

Hétfőn vagy kedden kell visszamennünk a doktornőhöz, hogy megint meghallgassa a tüdejét. Tehát megint nem kapjuk meg a 15 hós oltást (holnap mentünk volna beadatni). 

Indulunk lassan Csákvárra, nem tudom, mikor írok legközelebb. Remélem, minden rendben lesz az úton, Bálint alszik egy nagyot, és szerencsésen megérkezünk.

Mostanában minden nap kimegyünk a játszótérre, de valamiért nem hajlandó gyalogolni ez a fiúcska, meg nem is igazán érdekli semmi, így én cipelem... Így meg nem egy nagy élmény vele a séta. Most kezdték egy hete a villamossínt felújítani itt előttünk, az tetszik neki, ahogy dolgoznak a nagy gépek, markolók, dömperek, ilyesmi. De más nem köti le. A gyerektársaság sem. Fura, mert már sok gyereket ismerünk a játszótérről, odajönnek hozzánk, de Bálint nem nagyon kommunikál, inkább elbújik a lábam mögé... 

Voltunk kismotort venni neki, de a Tescoban a legkisebb méretűről sem ért le a lába, így máshol kell megpróbálnunk a vásárlást. A szomszéd kislány motorjára ráültettem a játszótéren, az pont az ő mérete, olyat kell keresnünk. A vicc az, hogy mindegyikre 3-as van írva... Mármint a mérete 3-as. Csak ahány márka és bolt, annyi 3-as létezik... 

Most ébren kell tartanunk Bálintot, amíg el nem indulunk, hogy a kocsiban aludjon egy jó nagyot, és tudjunk addig haladni. Adok neki előtte egy kekszet meg teát, azzal kibírja az OMV kútig. Remélem... Nem egyszerű ez az utazás szegénykémmel, nem valami kényelmes neki órákig a gyerekülésben. 

Pénteken délután megkapta Bálint az utolsó szurit, így már csak a szirupos antibiotikumot kéne beleerőltetni, de förtelmes íze van, szegény köpködi ki, és már sír, ha meglátja a kezemben...  :( De muszáj belenyomni (szó szerint, a Nurofen fecskendőjével szoktuk beletömni a szájába), nehogy visszaessen. 

Hétvégén alig evett, de talán már kezd visszajönni az étvágya. 

Tegnap  délelőtt nagyon jókedvű volt (egyébként is az), de azt vettük észre, hogy folyton fogja a torkát. Nem tudtuk mire vélni, azt hittem, csak viszket neki, vagy ilyesmi. De a délutáni alvás idején is felébredt egyszer, állt az ágyában, és megint nyöszörögve fogta a torkát. Akkor már nagyon ideges voltam, hogy ez már megint mi lehet, ilyen rengeteg antibiotikum után még hogy fájhat a torka?! Aztán végülis visszaaludt (én addig bújtam a netet meg Dr. Spock-ot, de sehol semmit nem találtam, csak nyirokcsomóduzzanatról, de az neki nem kitapintható), és este már nem csinált ilyet. Meg ma sem.

A doktornővel sajnos pénteken nem tudtam beszélni, mert a rendelés legelején az asszisztensnő adta be a szurit, a doktornő 15 perces késéssel jött, aláírta a szirup receptjét, az asszisztens meg kihozta nekünk a váróba. Úgy kiabáltam utána, hogy vissza kell-e még mennünk kontrollra, vagy mi van. De nem tudott értelmes választ adni, úgyhogy holnap felhívom a doktornőt. Azt se tudom, ezt a szirupot meddig kell adni Bálintnak. Bár már nem sok van belőle, sok pocsékba ment, mivel kiköpte, meg kajába adagolva is akartam neki adni, de ki kellett borítanom, mert nem tudtam elnyomni az ízét a gyümölccsel meg mézzel sem. 

Itt tartunk most. Napok óta nem voltunk sétálni, csak a dokiig meg vissza, de nem is merem még kivinni, nehogy gond legyen belőle. Inkább vállalom a szobafogságot. Csak neki rossz, mert láthatóan unatkozik itthon, kellene valami változatosság neki. 

Most kb. fél órája a kiságyában játszik, dumál. Bő egy órát aludt, de nem tudtam visszaaltatni, pedig ez nem sok. Megyek, adok neki ebédet. Én meg iszom egy jó erős kávét, mert 5 perccel azelőtt feküdtem le alvás céljából, hogy felébredt. :(  Most már tudom, hogy ha alszik, én meg pihenni szeretnék, nem szabad egy percet sem elvesztegetni, azonnal le kell feküdni, nem ám ebédelni meg ilyenek...! :) 

Megkaptuk ma reggel a harmadik szurinkat, délután meg átmentünk a doktornőhöz, hogy megnyugtasson, hogy javult az állapota Bálintnak. Igazából javult (már tisztább a tüdeje), de én -gonosz anyuka módjára- inkább a még egy sorozat injekciót választottam, mert egyrészt féltem, hogy nem olyan hatásos a szirupos antibiotikum, és jön a hétvége, másrészt félek a visszaeséstől, harmadrészt meg azt mondta a doktornő, ha tudná, hogy megissza ez a fiú a szirupot, felírná, de elég rossz az íze. Na, itt döntöttem el, ha már így belejöttünk, inkább még három szurit bevállalunk, minthogy esetleg ne tudjam neki beadni szájon át. A doktornő azt mondta, ez a legjobb döntés, csak ő is úgy sajnálja szurkálni... Hát én is... De már csak kettő van hátra, holnap délután 4 órakor már csak egy rossz emlék lesz (remélem). Illetve hétvégén még kell adni neki a szirupot, de az már más, plusz három szuri után már nem fogok annyira aggódni, ha esetleg nem issza meg...

Egyébként azt hallottam, hogy beteg gyereknek nem szabad Béres cseppet adni, rákérdeztem ma délelőtt az egyik doktornőnél, hogy igaz-e, azt mondta, igaz, semmilyen multivitamint és nyomelem-pótlást nem szabad, sőt, hároméves kor alatt nem is ajánlja a Béres cseppet. A délutáni doktornő már azt mondta, hogy másfél éves kor alatt nem ajánlott, utána adható... Na most akkor megint mi van?! Attól függ a gyerekem gyógyszerezése/vitaminozása, hogy melyik orvoshoz tartozunk? Nem egy helyen tanulnak ezek?! Á, ez a legkisebb bajom most... 

Fáradt vagyok már, de a holnapi napot még végig kell csinálni. Aztán pihi.

Tegnap délután a doktornő nagyon meglepődött, mikor meghallgatta Bálint tüdejét. Nem, már nem csillagos ötös, sőt, azt mondta, elég ronda hörgéseket hall. Kaptunk beutalót tüdőröntgenre, hogy kizárjuk a tüdőgyulladást (mivel nem volt lázas, kicsi volt az esélye), és kaptunk kétféle hörgőtágítót. 

Éjjel nagyon jól aludt Bálint, bár még mindig sípolva vette a levegőt -illetve fújta ki-, de végigaludta az ágyában az éjszakát. Én meg persze óránként keltem hozzá, hogy megnézzem, hogy van. 

Reggel korán fel kellett keltenem, rosszul esett szegénynek, nem is evett reggelit (bár mostanában megint jóval kevesebbet eszik). Felöltöztünk, irány a röntgen. Fél órát vártunk, hogy bejussunk, ez egész rövid idő volt ahhoz képest, amilyen sokan voltak. A vizsgálatot nem részletezem, persze végigsírta, mert ki kellett feszítenem a kezeit, hogy ne mozogjon, a háta mögött álltam, és nem látott, és csak kiabált, hogy anya, anya... :( 

Fél óra múlva megvolt az eredmény is, teljesen latinul íródva, annyit értettünk belőle, hogy "gócos". Ami ugye nem jó jel. Átmentünk gyorsan a gyerekorvoshoz, Bálint még a kocsiban elaludt, még a doktornőhöz is úgy mentünk be, hogy aludt a vállamon. A doktornő közölte a lesújtó hírt: ez bizony tüdőgyulladás, és napi 2 injekcióval gyógyítják. Nem örültem neki, és el is képedtem rajta teljesen, mivel a tüdőgyulladás általában magas lázzal jár, neki meg nem volt. 

Na szóval át kellett sétálnunk egy recepttel a gyógyszertárba, kiváltani az injekciót, és visszamenni beadatni. Nagyon be voltam tojva, mert a tűfóbiám miatt én még sose voltam jelen egyetlen oltásnál sem, mindig elvonultam pár méterrel arrébb, amíg a védőnő és a doktornő asszisztense lefogták Bálintot és beoltották (igen, rossz anya vagyok, beismerem). De most védőnő sehol, a doktornő egy orvoslátogatóval foglalkozott, így az asszisztensnő adta be a szurit, amíg én lefogtam a kezeit Bálintnak. Teljesen ügyesek voltunk, főleg én :), hogy nem ájultam el. Azért bevallom, az esti szurinál, amit fél 6-kor kapott, kicsit rosszabbul voltam, de végülis bírtam. Muszáj hozzászokni, mert holnap reggel 8-ra is megyünk a rendelőbe, sőt, délután 5-re is, amikor is a doktornénink meghallgatja Bálintot, és eldönti, hogy kell-e még szurit kiváltani, vagy elég a szirupos antibiotikum.

Hát itt tartunk. Bálint még csúnyán köhög, a száján át veszi a levegőt, pedig nem hallom, hogy tele lenne az orra (de azért szívjuk rendületlenül), és a szuri mellett még mindig kap legalább ötféle gyógyszert, a vitaminokról nem is beszélve. 

Én fáradt vagyok, de nagyon. Ma főztem is, és vasaltam is, mert el vagyok havazva. De holnap megpróbálok aludni én is, ha a Bálint elalszik. Bár takarítani kéne... :( 

Drukkoljon mindenki, hogy javuljon Bálint állapota, mert kezdek kiakadni az aggódástól. Erre nem voltam felkészülve. Inkább lett volna hasfájós, és sírt volna naphosszat hónapokig, mint ez... És a legjobban az idegesít, hogy eddig nem hittem el, hogy ezek a vírusok "a levegőben vannak", egyszerűen képtelennek tartottam, hogy kiviszem a gyerekem sétálni, és ettől is betegek lehetünk. Mert nem járunk sehova a játszótéren kívül, csak Ildi nagyiékhoz. Ja, és most már a rendelőbe.. .:( 

Én se vagyok jól, de ez csak akkor jut eszembe, ha leülök pár percre. Mint most. Fáj a torkom, kezdek náthás lenni, ég a szemem, és az ízületeim is fájnak. Még egy influenza hiányzik... :( 

Na megyünk megfürdetni Bálintot, aztán vacsizik, és megpróbálom elaltatni. Tegnap rekordideig volt ébren: délután 2-től este 10-ig. Már majd' összeestem a fáradtságtól, bevallom, mérges voltam rá, hogy nem hajlandó aludni. (Nagyon remélem, hogy nem a Béres csepptől ilyen élénk. Fele annyit adok neki, mint az előírt...)