Egy hét nyaralás (és már egy hét meló) után most van egy kis idő írni.

Horvátországban voltunk Ildi nagyiékkal, egy hétig. Odafelé is meg visszafelé is Nagykanizsán aludtunk, nagyon szép szállodában, hatalmas játszótérrel és kerti tóval, irtó hangulatos volt. Bálint részéről akár ott is maradhattunk volna 1 hétig, annyira tetszett neki.

Az utazás hosszú és fárasztó volt, de szerencsére Bálint jól viselte. Amikor már végképp nem tudtunk vele mit kezdeni, mesét nézett a hordozható DVD-n.

A szállás kicsit lepukkant és minimalista volt, de épp elég ahhoz, hogy együnk meg aludjunk. Mást nem nagyon csináltunk az apartmanon belül, amint lehetett, mentünk a tengerpartra. A víz meleg volt és kristálytiszta, az idő napos, de néha túl szeles.

Egyetlen esténk volt, amikor Gáborral kettesben el tudtunk szabadulni, Sibenikbe mentünk csavarogni és vacsorázni.

Minden este "buli" volt az apartmantelepülésen, az animátorok, táncosok, zenekarok műsorát Bálint szinte tátott szájjal, egy hang nélkül nézte végig. Utolsó este volt egy táncos búcsúműsor, Bálint még mindig emlegeti a breaktáncosokat, sőt, lelkesen utánozza is őket.

A vízben úszkálás és pancsolás nagyon tetszett neki, de csak utolsó nap jött rá, hogy őt tényleg fenn tartja a karúszó a vízen, és tényleg nem süllyed el, ami annyira megtetszett neki, hogy megállás nélkül ment a mély víz felé, aztán egyszer csak nem ért már le a lába, és csak tempózott meg rúgkapált a víz alatt, és közben vigyorgott, hogy "Anya, úszom!". :)

Szóval ő rettenetesen élvezte a nyaralást, mindegy, hogy hol voltunk és mit csináltunk, tökéletesen feltalálta magát. Én ugyanazt csináltam, mint otthon, de azért tudtam pihenni is valamennyit.

Bálint nagyon hozzám volt ragadva, ha a tengerben 1 m-es körzetéből kikerültem, már sírt, hogy menjek vissza, ne szökjek el. Enni szinte csak az ölemben volt hajlandó, így amikor étteremben ettünk, csak olyat tudtam rendelni, amit ő is megeszik. Szerencsére nagyon jó volt az étvágya, sőt, néha nekem alig hagyott a tányéron. :)

Vasárnap oldtimer kiállításon voltunk, minden autót kielemeztek az apjával, öröm volt nézni őket. Néha még le is feküdt Bálint az autó mellé, hogy alánézzen. Merthát a motorikája a fontos, meg hogy hol a tankolója és a pótkereke, nem az, hogy piros vagy kék színű. :)

Amivel továbbra is küzdünk, az a szobatisztaság (ha nincs rajta se pelus, se kisgatya, akkor esetleg lepisili a bokrokat, de ha van rajta, nem szól, hogy jön a pisi, és mindig becsurog... A kaka meg abszolút mumus, nem is tud még kakálni pelus nélkül, szabályosan visszatartja - hétvégén kipróbáltuk-, ráadásul nem is szól, hogy kell neki, vagy ha már bekakált...), és a cumiról és cumisüvegről való leszokás. Iszik ő pohárból, ha muszáj, meg kulacsból is, ha olyanja van. De legtöbbször nincs... Inkább már úgy indulunk el otthonról, hogy nem is viszünk cumisüveget, nehogy meglássa, rájöjjön, hogy nálunk van, mert akkor nem hajlandó másból inni (ezt csinálja Ildi nagyiéknál is egy hete.. csak sír addig, amíg cumisüvegbe nem kapja az innivalót).

A szobatisztasságal én nem akarom sürgetni és zaklatni, de egyesek igen... Így most megy a veszekedés, hogy miért nem ül bilire. Azt hiszem, veszek neki egy WC szűkítőt, hátha az jobban tetszik neki. De veszélybe került a januári ovikezdés, nem hiszem, hogy addigra 100%-osan szobatiszta lesz, ha eddig ennyire lassan haladtunk. Engem nem zavar, jobb neki a bölcsiben.