Múlt hét végén, pontosan vasárnap reggel már járt nálunk a Mikulás. Előző este Bálint letörölte egy ronggyal a csizmáját, és kitettük a szobájába az erkélyajtóhoz, hogy a Mikulás könnyen megtalálja. Másnap reggel megnéztük, hogy van-e benne valami. Igazából kicsi még ehhez a Télapó-dologhoz, nem igazán értette, hogy hogy került oda a két kiskönyvecske, a csokimikulás, a lószállító kisautó és a plüss Kisvakond, de tetszett neki nagyon. Azóta is a Kisvakonddal alszik. A csoki addig nem érdekelte, amíg a déditől nem kapott egy adventi naptárt. Nagyon élvezi, hogy ablakokat kell nyitogatni rajta, és különböző formájú pici csokik rejtőznek alatta, képes lenne egyszerre az összeset kinyitni. De megbeszéltük, hogy minden nap, amikor hazaérünk a bölcsiből, lefekvés előtt kinyitunk egyet, és megjegyezte, amint hazaérünk, és meglátja a naptárt, már mondja is: Anya, voltunk bölcsiben, nyissunk csokis ablakot! :)

Bölcsi: hát az én kicsi fiam annyira édes, de annyira, hogy meg tudnám zabálni, és olyan büszke vagyok rá, hogy elmondani nem tudom! Hétfőn kezdtük a beszoktatást, aznap egy órát, második nap két órát játszottunk ott a gyerekekkel, én is benn voltam vele. Rám is szóltak, hogy csak Bálinttal játszak, dehát az összes kislány rajtam lógott. :)) Nem volt vele gond, nagyon kíváncsi volt a sok új játékra, és jól elfoglalta magát. Az udvaron, amikor kedden kimentünk, bepróbálkozott azzal, hogy vegyem ölbe, és úgy sétálgassunk, de Margó néni, a gondozónénije két másodperc alatt "leszerelte". Mondta neki, hogy te már nagy és nehéz bölcsis fiú vagy, anya már nem bír cipelni, gyere velem, megnézzük a faautót, működik-e a kormánya. Bálint pedig megfogta a kezét, és otthagytak. :)

Egyébként pár napja megissza a kakaót is, most már amiatt sem aggódom, hogy a reggelinél, uzsonnánál nem fog inni semmit. Múlt hét közepén kérte, ő, saját maga először a kakaót. Nutellás kenyeret ettünk, azt mondja: Kérek kakaót. Azt hittem, rosszul hallok, egy nagyon picit csináltam neki, mondván, hogy úgysem issza meg. Szó nélkül megitta pohárból, és azt mondta, kér még cumisüvegből is. Teljesen le voltam döbbenve, főleg, mikor még este is azt kért, lefekvés előtt. 

Szeret rajzolgatni, de mivel a ceruzával nincs sok sikerélménye, vettem neki zsírkrétát. Hát ez nagyon jó ötlet volt, az meg főleg, hogy a nagyszobában lévő éjjeliszekrényt kitettem neki a szoba közepére, a pici összehajtható sámlit kinyitottam neki, ráültettem, hát nem hazudok, másfél órán keresztül fel sem állt onnan, annyira tetszett neki, hogy saját széke és kisasztala van. Én meg addig, amíg ő rajzolt meg könyveket nézegetett, kivasaltam. 

Múlt hét elején feldíszítettük a lakást is, Jézuska-várósra. Nagyon élvezte, osztotta nekem a feladatokat, hogy mit hova kell akasztani, melyik polcon van a díszek helye. És persze minden este meg kell gyújtani egy kis mécsest valamelyik mécsestartóban. :)

Vannak nagyon édes aranyköpései is, amit igazából így írásban lehetetlen visszaadni. Pl. a szülinapi tortáján volt egy kis tűzijáték, amire azt mondta: ropogós gyertya. :) 

Homér Simpson fejét mikor meglátta a tévében, azt mondta rá: Ott egy pelikán! :)

A mandarint nem tudja kimondani, hetek óta tanítom, de csak azt mondja rá, hogy margarin. :)

Egyik délután evett egy joghurtot, utána adni akartam neki mandulás kekszet, hogy mégiscsak legyen valami a gyomrában, erre azt mondja nekem: Nem eszek kekszet joghurt nélkül! :) Nem tudom, ez honnan jött neki, sosem ettük egyszerre a kettőt, sőt, igazából nagyon ritkán kap kekszet. 

Egyébként nagyon szép, hosszú mondatokban beszél, néha csak nézek, hogy miket össze nem kombinál. Pl. Ildi nagyinak egyik vasárnapi ebéd után minden átmenet nélkül ezt mondta: Anyó, köszönöm, hogy ilyen finom ebédet főztél nekem! :) Köv. héten dédinek mondta ugyanezt, csak a pogácsára: Dédi, köszönöm, hogy sütöttél nekem finom pogácsát!

Szerintem a család még mindig olvadozik a gyönyörűségtől. És az a fura, hogy senki nem tanítja neki, hogy szó szerint ezt mondja, csak összekombinálta, hogy a pogit a dédi sütötte, ő evett belőle, és ez  a mondat lett a végeredmény. Nagyon cuki! Rengeteg ilyet tudnék írni, de ahhoz jegyzetfüzettel a kezemben kéne járnom mindenhova. :)

Amit nagyon sajnálok az az, hogy a bölcsi miatt napközben már nem fogom hallani ezt az édes, okos szövegelését... :(