Van egy kis időm, és nagyon bölcs és okos ember módjára Word-be írok, mert ha mégegyszer elszáll az irományom, mint a múlt héten, akkor… Nagyon mérges leszek.
Megvagyunk, jól vagyunk (ugyan rajtam átment valami vírus, amitől két napig gyenge, fáradékony, szédelgős, és lázas voltam), Bálint alszik, én meg itt pihenek a gép előtt. Mondjuk tudnék aludni is, de akkor mikor írok a blogra? Majd iszom egy kávét, hátha feldob (nem szokott, nem is tudom, minek iszom). Bálint tegnap éjjel ¼ 3-tól ¼ 5-ig ébren volt, és sehogy nem tudtam visszaaltatni. Vagy a foga jön, vagy rosszat álmodott, nem tudom, de nagyon sírt, mikor átmentem hozzá. Még percekig hüppögött utána. Aztán mikor azt hittem, hogy már alszik, és vissza akartam tenni az ágyába, kipattant a szeme, és még két órán át nézelődött –akkor már közöttünk. Meg fészkelődött, forgolódott, néha beszélgetett is, de csitítgattam, mert a Gábor se tudott tőle aludni.. Mindent bevetettem, de nem tudott visszaaludni, csak cumizgatott itt köztünk… Most meg hulla vagyok, de ez van. Majd éjjel alszom.
Bálint egyre nagyobb és imádnivalóbb, ő a világon a legédesebb, legszebb, legokosabb..stb. J Imádok minden percet, amit vele töltök, és egyre idegesebb vagyok a gondolattól, hogy bölcsibe fog majd menni, én meg dolgozni, mert akkor nem látom egész nap a huncutkodását, nem hallom a gagyogását. L
A napirendünk szinte percről percre egyforma: 8 körül felkel, öltözünk, reggelizünk, elpakolunk, picit játszunk, és fél 11 körül lemegyünk a játszótérre egy halom játékkal. Vagy épp biciklivel. Fél 1 körül megebédelünk, utána Bálint alszik egy jó nagyot (általában 3 órát –úúúgy irigylem ilyenkor), én meg mosogatok, vasalok, mosok, teregetek, takarítok, vagy ami a jobbik eset: olvasok, netezek, tévézek, kávézom..stb. Aztán fél 5 körül felébred Bálint, amíg uzsonnázunk, addig apukája is hazaér, és ha nem megyek angolra, akkor megint irány a játszótér. Vagy ketten mennek le, vagy én is velük tartok –de őszintén szólva nekem elég napi egyszer másfél óra, szóval ha lehet, én itthon tevékenykedem. Ha meg angolon vagyok, akkor vagy kettesben vannak, vagy kimennek a nagyiékhoz.
Este 8 körül fürdés, vacsi, aztán alvás legkésőbb fél 10-kor.
Így néz ki minden napunk. Kivéve, ha rossz idő van, mert akkor itthon vagyunk, de ilyen az elmúlt három hétben emlékeim szerint nem volt.
Túl vagyunk az első villamosozáson is: pénteken bementünk az Oriflame-be átvenni a Gábor szülinapi ajándékát, és Bálint nagyon élvezte a villamosozást. Nagyon édes volt, egy szó nélkül ücsörgött az ölemben, és nézte, ahogy a bácsik és nénik fel-és leszállnak, meg ahogy az ajtók nyitódtak, csukódtak. Hétfőn is tervezek egy ilyen utat, be kéne menni a volt munkahelyemre, hogy tudjam, nem felejtettek-e el. J
Voltunk április közepén 10 napig Csákváron, nagyon jól éreztük magunkat (csak a szél ne fújt volna 10 napon keresztül), bár Gábor sajnos nem tudott ottmaradni, vissza kellett jönnie Miskolcra, hiányzott nagyon. Biztos neki is jólesett volna egy hét lazítás. Bálint élvezte a népszerűséget, sose unatkoztunk, vagy mi mentünk valahova, vagy hozzánk jöttek. Sajnos, azon a héten eltemettük nagyapámat is, így a távoli rokonokkal is találkoztunk egy pár órára.
Szóval számunkra a csákvári nagyiktól a húsvéti ajándék egy egyhetes csákvári üdülés volt. J Ja, meg homokozót is kapott. Jó gyereknek lenni. J
Bálint legújabb produkciója, hogy felmászik az ágyra (is…). Végülis le tud jönni ügyesen, megtanítottuk neki, hogy kell hátrafelé lemászni, csak attól félek, akkor is mászik, amikor nem vagyunk itt vele. Úgyhogy nem lehet magára hagyni egy percre sem.
Egyébként meg nagyon rendszerető, segítőkész, kíváncsi és szófogadó gyerek, ha rosszalkodik, akkor azt huncutkodásképp csinálja, nem azért, hogy minket bosszantson. Élvezi, hogy viccesen –mérgelődést színlelve- rászólunk, de tudja, mikor kell abbahagyni. Ha nem –na olyan nem nagyon volt még, de ha volt, picit ráütöttünk a kezére, és értette, hogy nem szabad. Igaz, rosszul esik neki, az apukája kinn az erkélyen ráütött a kezére, amikor rosszalkodott, és azóta azt hallgatom… J Komolyan, naponta többször elmeséli a saját kis babanyelvén, hogy apa, dádá, erkély, nem-nem. Meg kell zabálni, amikor előadja. J
Ugyanígy el szokta mesélni, hogy mi történik a doktor néninél (nem tudom, miről jut eszébe napi többször, másfél hónapja nem is voltunk arrafelé), hogy hogy kell sóhajtani, hogy van neki tik-tak órája, ráadásul epres J, és hogy kapott szurit, meg belekukucskált a doktor néni (nyanya) a szájába, orrába, fülébe, és megnézte a torkát is. Ja, és a végén még azt is elmondja, hogy meggyógyult. Hihetetlen cuki.
Van még egy ilyen állandó történet: a villamossín-felújításon dolgoznak sok-sok munkagéppel, és minden nap megnézzük Ha nem megyünk arra, ő szokott rámszólni, hogy né, bá, do (azaz nézzük meg, hogy dolgoznak a bácsik).
Na és az utolsó, ami napi megbeszélést igényel: hogy apa villamossal jár dolgozni (apa, do, mo). Még azt is el szokta mondani, hogy nem autóval, nem gyalog, hanem villamossal. J
Megy már neki pár kétszótagú szó is (nem ám az egyszerűbbek, mint a papa, mama, baba), az épít, erkély, dugó, eper..stb. Mindent megértet velünk, nagyon jó érzés így kommunikálni vele.
Ja, és mindenkinek köszön és pápázik, akár egy szembejövő vadidegennek, akár a játszótéren a gyerekeknek, ha jövünk hazafelé, akár az autónak, amikor eltesszük a garázsba aludni.
Itthon a játékai nem érdeklik, esetleg a könyvek, a szerelőállvány, az építőkocka, és a kirakója, de semmi más. Mondjuk, nem is vagyunk itthon sokat.
Múlt csütörtökön azért már látni lehetett rajta, hogy nem akar menni sehova délután, uzsonna után, látszott, hogy hiányoznak neki a játékai, és inkább leült a szoba közepére, kipakolt pár játékot a játéktartójából, és azokkal foglalatoskodott. Többször is megkérdeztük tőle, hogy menjünk-e a játszótérre megnézni a gyerekeket, de határozottan mondta, hogy nem.
Járunk boltba is, nagyon ügyesen fogja a kosarat vagy a kezünket, és tudja, hogy nem szabad lepakolni semmit, csak megnézni. Apukájával már nagybevásárláson is voltak ketten az Aldiban, én még csak a Match-ba mertem vele beszaladni pár percre, meg a gyógynövény-szaküzletbe. J
Egyébként nagyon önálló lett, Csákváron kezdte el azt csinálni, hogy amint elkezdem etetni, kiveszi a kezemből a kanalat, és egyedül eszik; a kádban elkéri a szivacsot, és egyedül fürdik, sőt, fogat is mos. Vetkőzni is szokott egyedül, bár az még nem megy. Lassan rám már semmi szükség… L
A konyhában is egyre többet kíváncsiskodik, fel kell állítani egy székre a konyhapulthoz, hogy segíthessen, nézelődhessen. Kicsit lassabban haladunk így, de sokkal finomabb a kenyér, amit ketten vágunk. J
Na, azt hiszem, behoztam a többhetes lemaradásomat, előkészítem Bálint uzsonnáját, aztán meg ha Gábor hazaért, főzök egy borsólevest meg egy grízes tésztát. Utóbbit még sosem csináltam, úgy tudom, jól el lehet rontani, ha nem jó a gríz állaga, majd meglátjuk, hogy sikerül.
