Fura itthon lenni egyedül így hétköznap délelőtt... Üres a lakás, itt állnak a játékok, és várják a gazdájukat. Nagy a csönd... Nem mintha nem találnám fel magam, mert mindig van mit csinálni, csak... :(
A héten volt egy kis sírás a bölcsiben reggel. Hétfőn még nem, de kedden reggel már sírt, kapaszkodott a nyakamba, mindenképpen velem együtt akart bemenni a csoportba. Mondta is, hogy anyával akar játszani... (Valószínűleg azért, mert van egy új beszoktatós kisfiú, és vele is ott van az anyukája,ahogy én voltam ott múlt héten Bálinttal, és nem hülyék ők, felfogják, hogy nekik nincs ott az anyjuk, a másik gyereknek meg ott van...) Nagyon rossz volt látni, főleg azért, mert eddig ilyet nem csinált. Jó, tudtam én, hogy nem lesz minden nap könnyű, és hogy lesz majd rossz napja is, amikor nem akar bemenni, nem akar ottmaradni. Hazáig bírtam sírás nélkül, aztán itthon eszembe jutott a könnyes, szomorú kis arca, és hogy hogy kapálózott utánam Margó néni kezében, amikor kijöttem, és hát ... elsírtam magam én is. :( Szerdán reggel is sírt egy kicsit, de akkor hamarabb megnyugodott, mint kedden (akkor még az ajtóban is hallottam, hogy "anya, anya", amikor kijöttem), talán azért, mert feldíszítették a karácsonyfát a csoportban, és az lefoglalta, nagyon tetszett neki.
Napközben egyébként semmi gond nincs vele, azt mondják, játszik, mondókázik, kirakózik, rajzol (már egy rajzát haza is hoztuk), autózik, és beszél, beszél, beszél egész nap. :) Jól eszik, jól iszik, sőőőt, megissza a vizet, amire itthon eddig nem volt példa. Legalábbis a mai napig, ugyanis ma reggel, ébredés után rögtön vittem neki egy kis teát (még mielőtt útban a bölcsi felé jut eszébe, hogy ő inni akar), és visszaadta, azt mondta, VIZET kér! Teljes volt a döbbenet az arcomon szerintem, még jobban meglepődtem most, mint amikor kakaót kért magától... Szóval kiöntöttem a finom mézes rooibos teáját, töltöttem a cumisüvegbe vizet, és megitta egy szó nélkül. Őrület, hogy milyen sokat változnak a gyerekek a bölcsi -és persze a többi gyerek- hatására.
Szerda óta már ott is reggelizik. Nem is baj, mert itthon nagyon keveset evett, és végülis így ugyanakkor kelünk reggel, mint amikor itthon reggelizett, mert az a háromnegyed óra, amíg reggelit próbáltam beletömni, kiesik... 7-kor kel Bálint, mi 1/4 7-kor. Ha már dolgozom, pont egy órával fogunk korábban kelni. :( Legalábbis Bálint és én. 7-re fogom hordani... Jaj...
Nagyon szereti a gondozónőjét is szerencsére, épp tegnap mesélte Margó, hogy sokszor odamegy hozzá Bálint és átöleli, simogatja, puszit ad neki. :)
Ja, és tegnap már ott is aludt! Már múlt héten ott akart aludni, irigyelte a többi gyereket, hogy van ágyuk, takarójuk, és volt, hogy odament egy kisfiú ágyához, és ráhajtotta a fejét, hogy ő is ott alszik. Vittünk be ágyneműgarnitúrát rókás, baglyos huzattal, hát már alig várta tegnap, hogy a rókás takaróval aludhasson. :) Margó mesélte, mikor mentem érte, hogy ebéd után (kétszer kért a paradicsomos húsgombócból) megkérdezte, hogy hol az ő ágya, odament, levette magától a cipőjét, bevette a cumiját a szájába, és pár perc múlva aludt is! Én épp a belvárosban voltam ebédidőben, le sem mertem tenni a kezemből a telefonomat, mert attól féltem, hogy nem alszik el ott, és vártam, hogy hívjanak, hogy menjek érte. 13 órára kérte Margó, hogy menjek vissza (eleinte nem értettem, hogy miért kell ilyen korán mennem, hiszen ha elalszik, akkor 2-3 óra múlva ébred csak fel, főleg ha elfárad a bölcsiben, de igaza volt Margónak. Azt mondta, az a gyerek, aki először alszik a bölcsiben, érzi, hogy "idegen helyen van", és nem alszanak sokáig. Így is volt...), és épp akkor ébredt fel, egy órányi alvás után. Kicsit még hagyták, hogy magához térjen, aztán már jöhettünk is haza. Én meg készültem három újsággal is, mert arra számítottam, hogy délután 3-ig, amíg fel nem ébred, ott fogok ülni -főleg azért, mert olyan esős, szürke, álmosító idő volt... Nem volt könnyű délutánunk amiatt, mert nem aludta ki magát a bölcsiben, de azért bírta este 8-ig.
Egyébként megtanult sétálni is :)), vagyis egyedül sétál a bölcsiig meg vissza is, és fel-le a lépcsőn is. Néha felkéredzkedik ölbe (megtanítottam neki, hogy azt kell mondani: "Anya, légyszíves vegyél fel!", és olyan édesen mondja, hogy nem lehet neki ellenállni), de már egyre ritkábban.
Ma is ott alszik majd, ma 1/2 2-re kell mennem érte. Jövő hétfőn délután Gáborral együtt megyünk érte (délután nem dolgozik), mert szerdán apuka megy érte egyedül, és még azt sem tudja, hol a bölcsi. :)) Biztos örülni fog Bálint, ha meglátja ott az apját! :)
Én szerdán ideggyógyászatra megyek, mert három hete zúg a fülem. Nem is zúg, inkább pulzál, hallom a dobhártyámnál, ahogy az egyik érben áramlik a vér a szívverésem ütemére. Nagyon rossz... Akkor hallom igazán, amikor néma csönd van körülöttem, illetve ha hirtelen elfordítom a fejem, vagy lehajolok, akkor sokkal hangosabban áramlik. Fülészeten voltam, ott nincs gond, a hallásom is tökéletes. A hallásvizsgálatom megérne egy külön bejegyzést, de ez a blog nem rólam szól. És kedvem sincs leírni. Szóval a fülész szerint nyaki verőér gond lesz ez. Ha 30 éves létemre el van meszesedve, dobok egy hátast... Más magyarázat egyelőre nincs, de majd szerdán a CT-n megmondják...
