Tegnap délután a doktornő nagyon meglepődött, mikor meghallgatta Bálint tüdejét. Nem, már nem csillagos ötös, sőt, azt mondta, elég ronda hörgéseket hall. Kaptunk beutalót tüdőröntgenre, hogy kizárjuk a tüdőgyulladást (mivel nem volt lázas, kicsi volt az esélye), és kaptunk kétféle hörgőtágítót. 

Éjjel nagyon jól aludt Bálint, bár még mindig sípolva vette a levegőt -illetve fújta ki-, de végigaludta az ágyában az éjszakát. Én meg persze óránként keltem hozzá, hogy megnézzem, hogy van. 

Reggel korán fel kellett keltenem, rosszul esett szegénynek, nem is evett reggelit (bár mostanában megint jóval kevesebbet eszik). Felöltöztünk, irány a röntgen. Fél órát vártunk, hogy bejussunk, ez egész rövid idő volt ahhoz képest, amilyen sokan voltak. A vizsgálatot nem részletezem, persze végigsírta, mert ki kellett feszítenem a kezeit, hogy ne mozogjon, a háta mögött álltam, és nem látott, és csak kiabált, hogy anya, anya... :( 

Fél óra múlva megvolt az eredmény is, teljesen latinul íródva, annyit értettünk belőle, hogy "gócos". Ami ugye nem jó jel. Átmentünk gyorsan a gyerekorvoshoz, Bálint még a kocsiban elaludt, még a doktornőhöz is úgy mentünk be, hogy aludt a vállamon. A doktornő közölte a lesújtó hírt: ez bizony tüdőgyulladás, és napi 2 injekcióval gyógyítják. Nem örültem neki, és el is képedtem rajta teljesen, mivel a tüdőgyulladás általában magas lázzal jár, neki meg nem volt. 

Na szóval át kellett sétálnunk egy recepttel a gyógyszertárba, kiváltani az injekciót, és visszamenni beadatni. Nagyon be voltam tojva, mert a tűfóbiám miatt én még sose voltam jelen egyetlen oltásnál sem, mindig elvonultam pár méterrel arrébb, amíg a védőnő és a doktornő asszisztense lefogták Bálintot és beoltották (igen, rossz anya vagyok, beismerem). De most védőnő sehol, a doktornő egy orvoslátogatóval foglalkozott, így az asszisztensnő adta be a szurit, amíg én lefogtam a kezeit Bálintnak. Teljesen ügyesek voltunk, főleg én :), hogy nem ájultam el. Azért bevallom, az esti szurinál, amit fél 6-kor kapott, kicsit rosszabbul voltam, de végülis bírtam. Muszáj hozzászokni, mert holnap reggel 8-ra is megyünk a rendelőbe, sőt, délután 5-re is, amikor is a doktornénink meghallgatja Bálintot, és eldönti, hogy kell-e még szurit kiváltani, vagy elég a szirupos antibiotikum.

Hát itt tartunk. Bálint még csúnyán köhög, a száján át veszi a levegőt, pedig nem hallom, hogy tele lenne az orra (de azért szívjuk rendületlenül), és a szuri mellett még mindig kap legalább ötféle gyógyszert, a vitaminokról nem is beszélve. 

Én fáradt vagyok, de nagyon. Ma főztem is, és vasaltam is, mert el vagyok havazva. De holnap megpróbálok aludni én is, ha a Bálint elalszik. Bár takarítani kéne... :( 

Drukkoljon mindenki, hogy javuljon Bálint állapota, mert kezdek kiakadni az aggódástól. Erre nem voltam felkészülve. Inkább lett volna hasfájós, és sírt volna naphosszat hónapokig, mint ez... És a legjobban az idegesít, hogy eddig nem hittem el, hogy ezek a vírusok "a levegőben vannak", egyszerűen képtelennek tartottam, hogy kiviszem a gyerekem sétálni, és ettől is betegek lehetünk. Mert nem járunk sehova a játszótéren kívül, csak Ildi nagyiékhoz. Ja, és most már a rendelőbe.. .:( 

Én se vagyok jól, de ez csak akkor jut eszembe, ha leülök pár percre. Mint most. Fáj a torkom, kezdek náthás lenni, ég a szemem, és az ízületeim is fájnak. Még egy influenza hiányzik... :( 

Na megyünk megfürdetni Bálintot, aztán vacsizik, és megpróbálom elaltatni. Tegnap rekordideig volt ébren: délután 2-től este 10-ig. Már majd' összeestem a fáradtságtól, bevallom, mérges voltam rá, hogy nem hajlandó aludni. (Nagyon remélem, hogy nem a Béres csepptől ilyen élénk. Fele annyit adok neki, mint az előírt...)