Nagyon régen írtam már, sem időm, sem kedvem nem volt, megmondom őszintén.
Egy hónapja dolgozom, Bálint pedig vagy bölcsiben van, vagy Ildi nagyiéknál, ha épp beteg. Én nem mehetek táppénzre, sem gyerekkel, sem a saját bajommal, pedig abból sajnos van most elég... De ezt most inkább hagyjuk. Szerencsére egész jól elvan a nagyszüleivel, sőt, általában haza sem akar jönni. Persze, biztos fárasztó nekik, de bevállalták. Később már Gábor is tud majd táppénzre menni Bálinttal, de most épp munkáltató-váltásban van, ezért nem jól jött volna ki neki, ha rögtön táppénzzel kezdi a melót. A munkahelye nem változott, csak a feladatköre.
Bálint egy hétig beteg volt, köhögött, bár én annyira nem hallottam veszélyesnek a köhögését, de a doktornő amint meghallgatta a tüdejét, azonnal felírta neki az antibiotikumot.
Ma már mentünk bölcsibe, sőt, a kedvenc varjú-bábját is elsétáltattuk odáig, útközben mutogatta neki az autókat, az igazi varjakat, a galambokat, a kutyákat. A bölcsibe érve pedig megmutatta neki a szekrényét. :) Azt hittem, ilyen hosszú kihagyás után sírni fog, de egy hangja nem volt. Remélem, nem kap el megint valamit (legalább úgy 2 hétig jó lenne újra járni), a gondozónő mondta, hogy nagyon sok beteg gyerek van, tegnap 12-ből 4-en voltak összesen. Most már talán jön a tavasz, és elmegy ez a sok betegség.
Az apja is állandóan beteg, mióta B bölcsis, és hazahozza ezeket a betegségeket, mi is elkapjuk tőle, illetve inkább Gábor. Neki kis túlzással 3 hónapja folyik az orra és fáj a torka...
Én most egy hányós-hasmenéses vírussal tudok csak büszkélkedni... :( Vasárnap már délelőtt éreztem, hogy nem jó a gyomrom, de egy Unicum helyrehozta, jól be is ebédeltem. De aztán estére nagyon vacakul lettem, nem is jöttem hétfőn dolgozni, egész nap feküdtem, semmihez nem volt erőm, csak aludni meg tévézni. Tegnapra már jobban lettem, az irodában sem volt semmi bajom azon kívül, hogy nagyon éhes voltam már. Alig vártam, hogy megegyem otthon a nagy tányér húslevesem. Meg is ettem, bevettem még egy Magne B6-ot, meg ittam egy Normaflore-t,és meg voltam győződve róla, hogy meggyógyultam. De nem, egy óra múlva megint nagyon hányingerem lett, egész éjjel ébren voltam szinte... De mivel itt az irodában tilos a táppénz és a betegség, ezért bejöttem. Élő hullaként, tök éhesen vonszolom magam egész nap, és nem tudom, merjek-e enni valamit a kekszen meg almán kívül... :(
MIt is írjak Bálintról?! Természetesen továbbra is édes, okos, imádnivaló és gyönyörű! :) Folyékonyan beszél, egész nap be sem áll a szája. Nagyon ügyesen és lelkesen játszik egyedül, de ha éppen olyanja van, akkor megfogja a kezünket, és visz játszani. Kedvence most az "Itt az ebéd!" c. játék, ami annyit tesz, hogy a guruló játéktartóját tologatja ide-oda a lakásban, és azt játsza, amit a bölcsiben lát. Ott így szolgálják fel nekik a reggelit, ebédet, uzsonnát, és ez neki nagyon tetszik. Ő is főz, felszolgál, aztán elmegy mosogatni. Imád matricázni, nyomdázni, gyurmázni, szerelni, és segíteni bármiben apának, anyának.
Persze a dackorszakban is nyakig benne vagyunk, mindenre nemet mond, akkor is, ha az ellenkezőjét gondolja. Pl. "Megyünk ebédelni, Bálint?" "Nem"! De közben meg farkaséhes, és amint végre leül az asztalhoz, már eszik is. Ugyanezt csinálja a fürdéssel, pelusozással, sétával, mindennel.
Ügyesen bilizik, a bölcsiben már mindent produkált a bilibe, otthon még csak pisit. Fura módon, akárhányszor ráül a bilire, mindig jön pisi, legalább egy kicsi. Legújabb mániája, hogy valamit bele kell dobni a bilibe, és azt lepisilni. Hát, nem egyszer az utolsó pillanatban mentettem ki a Kisvakondot a biliből. :)
Már nagyon várom a jó időt, amikor bölcsi után még hazamegyünk átöltözni, aztán irány a játszótér! Visszük a motorját, a biciklijét, a tologatós sárkányt, a talicskát, amit csak akar, és játszunk. ;)
