A helyzet változatlan, vagyis kicsivel jobb már, mint szerdán. Az orra már nem folyik annyira, a köhögése is javul, de még sajnos hörög. Volt egy kis hasmenése is, sokszor kevés, és az egyiket nem vettem észre, ki is csípte a fenekét szegénynek, így most azt is kenjük.
Aznap délután és este még hőemelkedése volt Bálintnak, de éjszakára adtam neki egy kis Nurofent. Nem is a hőemelkedés miatt, hanem a foga miatt. Napok óta a fél öklét tömi a szájába, tegnap végre ki tudtam tapintani, hol jön a foga: jobb oldalon felül egy rágófog. Biztos ez sem tesz jót az állapotának, de nagyon édesen tűri. Tényleg nagyon jó beteg, le a kalappal előtte. Most épp alszik, de általában elvan magában, játszik a szerelőállvánnyal, építőkockázik, stb.
Régen írtam arról, hogy miket tud már csinálni, mondani, igazából napról napra okosabb és ügyesebb, nem is tudnám minden nap leírni, milyen édes.
Nagyon jól működnek az "antennái", felismeri -és tudja előre is-, hogy mikor vagyunk/leszünk szomorúak, és mikor boldogok. Öltöztetésnél, pelenkázásnál -hogy megakadályozza, hogy letegyük a pelenkázóra- azonnal a vállunkra hajtja a fejét, és mondja, hogy "bo", azaz hogy ő most boldog. És tudja, hogy ilyenkor nem tesszük le, annyira aranyosan bújik. Nagyon cseles. :)
A sírást is utánozza, tudja már, hogy melyek azok a szituációk, amikor valamelyikünk szomorú (pl. ha szólok neki, hogy jöjjön ide, mutatja és mondja, hogy nem, és akkor rögtön sírni kezd, hogy anya most szomorú, mert ő nem ment oda hozzá).
Amikor valaki (illetve valamelyik plüss) "alszik", akkor rögtön pisszeg, és mutatja az ujjával, hogy maradjunk csendben.
Beszédben is napról napra fejlődik, minden egyes szót utánozni akar. Általában az első vagy az utolsó szótagot mondja ki, sőt, már megy két szótag is. Pl. szól, ha inni kér, mondja, hogy Lívi, mama, papa, baba, kaka, dédi. Nem is tudnám felsorolni. Mindent megértet velünk, amit csak akar. Komplett történeteket is elmesél, például már össze tudja kötni a kis agyában a betegséget a doktornővel, a gyógyszerrel, és a gyógyulással. És ezt el is meséli a maga módján. Főleg akkor jut eszébe, amikor az orvosi táskát előveszi
Legújabb szórakozása, hogy oldalra hajtja a fejét, ez most nagyon tetszik neki, hogy így másképp látja a világot, viszont el is veszíti az egyensúlyát néha, és nagyokat borul.
Szeret huncutkodni, elbújni (aztán persze kötelező megkeresni, egymás után többször is, ugyanazon a búvóhelyen), elszaladni és nem visszajönni (közben fülig érő szájjal várja, hogy utánamegyünk-e), segíteni a házimunkában (a portörlés még mindig a sláger, de elvan egy ronggyal is, virágot is locsol, mosógépbe pakol, néha porszívózik is). Talán már sétálni is szívesebben megy, ha nem kell annyira melegen és rétegesen öltözni. Csákváron például nagyon sokat volt levegőn, sokat sétált és ne kéredzkedett ölbe (sőt, a mamával és a papával gyönyörűen elmászkált kézenfogva is -velünk nem akar). Kapott egy nagy, lábbal hajtós traktort az udvarra, meg egy édes fűnyírót, azokkal játszott, meg tyúkokat etetett, a parkban meg faágakat és köveket szedett megállás nélkül. A fűnyírót hazahoztuk, szerdán kimentünk vele a játszótérre, szinte ki sem lehetett venni a kezéből, annyira tologatta.
Úgy hallom, felébredt, megyek is, megnézem.
