Kisfiunkkal az élet

Ritkulnak a bejegyzések, tudom, bocsika attól, aki rendszeresen olvas(na). PCOS önsegítő lettem, és elég sok időmet elveszi. Mondjuk az összes szabadidőm nekem annyiból áll, amíg Bálint alszik.

Na, miről is akartam írni? Túléltem a colonoscopiát, az altatás a legnagyobb találmány a világon! J Nem találtak semmit, ami jó is, meg nem is. Mert így még mindig nem tudni, mi bajom. De legalább néha elmúlik.

Utolért minket a nyári influezna bő három hete, iszonyat náthásak voltunk Bálinttal együtt, én még két hétig köhögtem is hozzá.

 Aztán amint elmúlt Bálint náthája, bepirosodott és viszketett a szeme, egész nap vakarta. Elvittem a gyerekorvoshoz, aki megállapította, hogy kötőhártyagyulladása van, felírt egy Tobrex nevű szemcseppet. Amitől aztán még jobban viszketett a kicsikém szeme, és még pirosabb lett. Elvittem tehát szemészetre, ahol azt mondta –az egyébként nagyon kedves és nagyon jóképű- doktorbácsi, hogy ez bizony allergia miatt van, és hiba volt antibiotikumos szemcseppet adni neki, mert az csak rontott a helyzeten. Az új szemcsepp, amit felírt (Opatanol) viszont nem adható 3 éves kor alatt, amit én már csak otthon, este tudtam meg, amikor csepegtetés előtt elolvastam a betegjájékoztatót, hogy ugyanmármitadokagyereknek.

Másnap beszaladtunk megint a gyerekorvosunkhoz jótanácsért, hogy merjem-e vajon adni Bálintnak ezt, amit –az egyébként nagyon okosnak és tapasztaltnak tűnő- doktorbácsi felírt, vagy tud valami mást ajánlani helyette. Ajánlott is, egy Opticrom nevűt, amiről persze kiderült, hogy az egész városban hiánycikk, hónapok óta nem láttak ilyet (és persze rendelni sem tudnak…). Így Gábor szerzett egy helyettesítő terméket a belvárosban egy gyógyszerész ajánlására (Taleum), ugyanaz  a hatóanyag, ugyanolyan arányban. És láss csodát, pár nap alatt hatott, elmúlt a viszketés és a pirosság is.

Aztán amikor másfél hete lementünk Csákvárra, rögtön újra előjött, viszont érthetetlen módon a Taleum nem hatott. Mi megint allergiának gondoltuk, de ezek szerint nem az volt. Anyukám közbenjárásával szereztünk Neomycint, és ezt kapta napokig Bálint, mire végre elmúlt…

 Aztán amint hazaértünk az egyhetes csákvári üdülésből, Bálintnak hasmenése lett, nem is akármilyen. Bár szerencsére csak vasárnapdélutántól hétfő délelőttig tartott. Valamiért megint elkezdett minden vackot a szájába venni és megrágcsálni, biztos a foga jön valahol, bár én nem tudtam kitapintani semmit.

Csákváron nagyon jó volt, mint mindig, bár még egy hét kellett volna, hogy igazán kipihenjük magunkat, és elmenjünk még sokfelé csavarogni, amerre szerettünk volna, de nem jutott rá idő. Amire jutott, az viszont nagyon jó volt, hússütés a Vadászkápolnánál, csavargás Fehérváron, Tabajdon, Vérteskozmán, vacsi Móniékkal, szóval nem unatkoztunk. És végre a hugira is jutott 2x2 órám. J Anyum is sokat Bálintozott, remélem, tud belőle még táplálkozni egy darabig, mert fogalmam sincs, mikor megyünk legközelebb. Csak azt tudom, hogy mikor szeretnék: MOST! J

 Bálint beszédkészsége hihetetlenül sokat fejlődött, az egyszótagú szavak már a múlté, simán megküzd két szótaggal is. Mindent ismételni próbál, amit csak meghall, olyan, mint egy mini visszahang. J Így le kellett szoknom a káromkodásról is. J

Ma viszont az történt, hogy csirkepörit főztem délelőtt, és amíg főtt, megmostam a hajam, bepakoltam a játszótéri túlélőfelszerelésünket (kaja, pia) meg játékokat, kikészítettem a Bálint játszóterezős ruháját, hogy ha készen van a pöri, rögtön indulhassunk is.

Fel is öltöztem, aztán megkóstoltam a pörköltöt, és azzal a lendülettel, ahogy megkavartam, az egész (fehér és rózsaszín csíkos) pólóm és a fél barna rövidnadrágom szaftos lett… Kicsúszott a számon, hogy basszus, Bálint meg ott állt nem messze tőlem, és percekig ezt ismételgette. J Vigyázni kell nagyon, mint mondunk előtte!

Egyébként változatlanul édes és imádnivaló, de ezt minden bejegyzésben elmondom. Mikor azt gondolnánk, hogy ennél cukibb már nem lehet, másnap megint produkál valamit, amitől még jobban imádjuk, mint addig.

Hihetetlen mennyiségű szeretet van benne, nem is értem, hogy fér bele ennyi abba a pici testébe. Mindent ölelget, puszilgat, „boldogozik”, főleg, ha az „illető” épp sír, vagy fáj valamije. Mostanában sok ilyen játékot játszunk. Pl. földhöz vágja Mr. Bean-t, az meg sír, mert beütötte az orrát/lábát/kezét/fejét, változó. Akkor Bálint rögtön hozza az orvosi táskáját, meggyógyítja, és persze meg is puszilja, hogy ne sírjon.

Ha ő beüti valamilyét (ami mostanában egyre sűrűbben előfordul), akkor idejön hozzám, elmeséli, mi történt, és puszit kell rá adni azonnal. Ha én megsérülök, ő is rögtön puszilgat. Sőt, néha direkt megharapja az ujjam, hogy szomorú legyek, és ő megvigasztalhasson. J

Jaj, úgy hallom, felébredt. ½ 6-kor megyünk Perecesre a telekre ribizlit meg málnát szedni, be is pakolom a váltásruhát, ennivalót, innivalót, játékokat. Aztán jöhet az uzsonna.

Mára ennyi, megpróbálok sűrűbben írni (bár be is tudnám tartani).