Kisfiunkkal az élet

Az csak egy dolog, hogy nekem napok óta fáj a torkom, és rossz a közérzetem, maszkban elmászkálok itthon. De hogy Bálint egyre rosszabbul van, az már kicsit sok...

Múlt csütörtökön voltunk a dokinőnél a 15 hós oltásért, persze nem adta be neki, mert még piros volt a torka, viszont -idézem- a tüdeje csillagos ötös! (Mindig ezt mondja.). Na, ebből a csillagos ötös tüdőből pár óra múlva már remek kis köhögés alakult ki. Pénteken is köhögött egy kicsit, gondoltam azért, mert jön egy új rágófoga, nem is foglalkoztam vele különösebben, adtam neki lándzsás útifű szirupot. Szombaton már 37,2 volt a hőemelkedése (ha ez annak számít -még mindig nem vagyok benne biztos), és folyt az orra szegénynek. Vasárnap ugyanez, csak kicsit erősebben, akkor már be kellett vetni az orrszívót is.

Tegnap volt a legrosszabb a helyzet, a köhögés is, meg az orrfolyás is. Annyira köhögött, hogy nem tudott délután aludni. 14-kor elaludt, nekiálltam megenni a levesemet, 10 perc múlva sírva kelt, alig tudtam visszaaltatni. Megint nekiálltam a levesnek, újabb 10 perc múlva megint nagy köhögést és sírást hallottam a szobájából. Szegényt annyira zavarta, hogy már nem is akart visszaaludni (ennyit az ebédről). Ezzel a 20 perc alvással kibírta este 8-ig -nem tudom, hogy csinálta, két órát szokott aludni-, amikor is újra elaludt vacsi után, de ugyanaz történt, mint délután: köhögés, ébredés, sírás, visszaalvás, köhögés, ébredés, sírás... Pedig tegnap már négyszer kapott lándzsás útifüvet... Megnéztem a Sinecod dobozát is, de azt hurutos köhögésre tilos adni.

Annyira tehetetlen voltam, gyorsan elmentem zuhanyozni, aztán átvittem a kisszobába, és lefektettem a kanapéra magam mellé. Persze nem tudott aludni, csak pár percet, aztán felült, és játszottunk még, könyvet olvastunk, mert nem akart aludni.

Hirtelen felindulásból elolvastam a Nurofen szirup betegtájékoztatóját, azt írta, meghűléses és influenzás betegségeknél is hasznos, hát gondoltam, mi bajunk lehet, adtam neki 2,5 ml-t. Na, ezzel sikerült nagy nehezen elaludni, a köhögés is csillapodott kicsit, csak 3-4-szer keltünk éjjel, de azonnal vissza is aludt szerencsére.

Ki vagyok akadva. :( A doktornőn is (nem hiszem el, hogy csütörtökön teljesen tiszta volt a tüdeje Bálintnak, akkor nem köhögött volna pár óra múlva), meg azon is, hogy mindent megteszünk, hogy megelőzzük a legkisebb megfázást is, erre már majdnem két hete hol mandulagyulladás, hol allergia, hol nátha, hol köhögés. Pedig rengeteg C-vitamint kap, a gyümölcsöt, zöldséget imádja, és már szombat óta kap Béres cseppet is. Nem értem, nem értem... Azt meg főleg, hogy hol kaphatta el ezeket, mivel egyáltalán nem járunk társaságba, főleg nem gyerekek közé. Mérges vagyok.

Ja, azt nem is mondtam, hogy ma már sípoló hangot hallottam, amikor ott ült mellettem, és megfigyeltem, hogy kilégzéskor. Persze irány a net, ahol azt írták, hogy belégzéskor sípolás nem nagy gond, a nátha és köhögés miatt előfordul, de kilégzéskor -hát az már asztma... Na, nekünk már csak az hiányzik.

Délután megint irány a doktornő, hátha tud valami értelmeset is mondani, nem csak a csillagos ötössel jön már megint...

Bálint már lassan nyomelem-és vitaminmérgezést kap... Kap Fenistil cseppet, Calcium-Sandozt, C-vitamint, Cebion multivitamint, Béres cseppet, lándzsás útifüvet, Nasivin orrcseppet, meg néha Nurofent. Egy felnőttnek is sok lenne.

Még jó, hogy épp csütörtökön mondta a védőnő, hogy Bálint a többi gyerekhez képest milyen ritkán beteg.. Aha...

Tegnap kitaláltam, hogy felteszek a teszveszre egy csomó dolgot, amire itthon nincs szükségünk (könyvek, bölcsőpárna, kenguru), de semmit nem haladok vele. A 10-ből hármat sikerült tegnap feltennem, a többit most akartam, de elment a kedvem, miután gondos és aprólékos odafigyeléssel félig feltöltöttem egy könyvet eladásra, és a kis x-szel ezzel a lendülettel kiléptem... Minden elveszett, a türelmemmel együtt.

Angolra is kéne ma mennem, de nem biztos, hogy megyek, halomban áll a vasalnivaló (tegnap akartam, amíg alszik, de nem aludt...), meg nem is volt időm tanulni, csak a leckét írtam meg még vasárnap. El vagyok havazva. Takarítani is kéne, meg főzni valamit holnapra. Jaj...

Bálint szerda estére belázasodott, felment 39 fokra a láza. Gyorsan adtunk neki egy kúpot, másnap hívtam a doktornőt, hogy mi legyen (akkor már hőemelkedése sem volt). Azt mondta, ha egyébként minden rendben van vele, valószínűleg vírusfertőzés, amire nem tud  gyógyszert adni, akkor vigyem be a rendelőbe, ha megint lázas lesz. 

Aznap estére persze megint belázasodott, így másnap keltettem fél 7-kor szegényt, hogy a rendelés elején odaérjünk, ne a sok beteg között keljen órákat várnunk. Megvizsgálta (megint nagy ordítás volt...), és kiderült, hogy megint mandulagyulladása van. Kapott egy antibiotikumot, valamiért nem azt, amit három hete, de ennek nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget. Kiváltottuk, hazajöttünk, Bálint bealudt fél 11-től fél 2-ig, utána tudtam csak neki adni belőle. 

Este, mikor fürdettük, akkor vettem észre, hogy tele van a hasa pici piros pöttyökkel... Na, remek, allergiás a gyógyszerre. Nem is estem volna kétségbe, gondoltam, gyógyszerezés leállítva, hétfőn visszaviszem a doktornőhöz, és kérünk másik receptet (vagy legalábbis felhívom, hogy van még a 3 héttel ezelőtti betegségre kapott antibiotikumból, adhatom-e neki azt), de ma délelőtt úgy vettük észre, hogy több lett a kiütés, mint tegnap este. :-( Gábor felhívta az ügyeletet, azt mondták, adjunk neki Fenistil cseppet és kalciumot, és ha lehet, vigyük be (írnának másik antibiotikumot, hogy azért szedjen már valamit szegény gyerek, ha mandulagyulladása van).

Mivel félig volt kész a túrós rétes és a gulyásleves, úgy döntöttünk, délutáni alvás után bevisszük. Kíváncsi leszek, mit mondanak. Ha nagyon sokan vannak, úgysem maradunk ott. Mivel jókedvű, eszik, alszik, játszik, nem is viszket neki (gondolom...), kibírjuk hétfőig simán. Már láza sincs, hőemelkedése még tegnap délelőtt volt. De azért nem vittük ki ma sétálni, mert nagyon fújt a szél..

Egyelőre ennyi, helyzetjelentés majd este vagy holnap. 

Helyzetjelentés, vasárnap délelőtt: Bálint jól van. :) Az ügyeleten hála az égnek nem volt senki előttünk, vagyis épp akkor jöttek ki, amikor odaértünk. Megnézte egy aranyos doktornéni Bálintot, de szinte az ellenkezőjét mondta, mint a saját házidokink péntek reggel... A tüdejét ő nem találta teljesen tisztának, a mi dokink igen. A torkát nem látta túl pirosnak, a mi dokink igen... Na ennyit az orvosokról.

A lényeg, hogy kapja a kalciumot és a Fenistil cseppet tovább, antibiotikumot most semmilyet, semmiképp sem (sőt, azt mondta az ügyeletes doktornő, hogy őszerinte nem is kellett volna, mert ha tényleg annyira csúnya lett volna a mandulája, akkor egyetlen adag antibiotikumtól nem múlt volna el ennyire.)

És mivel ez az allergia előhozhat más allergiát is, ami eddig nem jelentkezett, ezért fehérjediétára fogták Bálint babát. Zöldség, gyümölcs, és max. csirkehús mehet, más nem... Így fogalmam sincs, mit adjak neki pl. reggelire, nem ehet reggel is banánt meg lekváros kenyeret napokig... Az ebéd megoldva, mert vagy főzök főzeléket, vagy kap üveges bébiételt, délután keksz, gyümi, ilyesmi (most egy időre a joghurtokat, tejszeletet is félretehetjük), vacsira meg táp. 

Hát itt tartunk. Ma felkelt már 1/4 9-kor, de most 11-kor megint elaludt a kezemben, amíg Ildi nagyival beszéltem telefonon. Biztos a Fenistil csepptől. Ennyit a sétáról... :) Nem baj, csak gyógyuljon meg, ha jön a tavasz, úgyis napi 2x  a játszótéren leszünk. Csak már jönne. 

Régen írtam, nyugis napjaink vannak, nem történik semmi említésre méltó. Vannak aranyos kis sztorik, de mire időm lenne leírni, el is felejtem. Bálint egyre többet beszélget, bármit képes megértetni velünk. Most épp bekapcsoltatta a hordozható DVD lejátszón Mr.Bean-t (mesét persze), közben meg a portörlővel és a műanyag kalapáccsal a kezében szaladgál  a lakásban. Néha idejön, mond valamit, aztán megy tovább fáradhatatlanul. Azt hiszem, ma is kiviszem sétálni, hogy elfáradjon.

Tegnap is kimentünk, a játszótéren a hinta alatti sóderben játszott egy kétéves kisfiú a lapátjával meg a gereblyéjével, Bálint szinte kinézte a kezéből. Az anyukája meglátta, és szólt, hogy van még náluk egy-két kerti szerszám, ha gondoljuk... :) Úgyhogy vagy negyed órát lapátoltuk a sódert. Én azt gondoltam, tavasznál előbb nem érdemes ilyen dolgokat magunkkal vinni a sétákra, de ezek szerint tévedtem, a legjobb elfoglaltság. Úgyhogy újra be kell mennünk a játékboltba. 

Névnapjára már előre kapott Bálint orvosi táskát (hátha nem ijed meg így annyira a doktornőtől, ha ismerős lesz neki az injekciós tű meg a sztetoszkóp), meg egy Kisvakondos könyvet (imádja), ja meg egy nagyméretű építőkockát. 

Én meg elkezdtem angolra járni, tegnap volt az első óra. Hát, nem vagyok teljesen megelégedve, az újrakezdő könyvben az 5. leckénél tartanak, és még órákig semmi újat nem fognak tudni mondani, de azért beíratkozom, pár órát kifizetek előre, aztán lesz, ami lesz. Szavakat nem árt ismételnem, az tény. 

A csoport se túl szimpatikus, kb. hárman, négyen vagyunk szerintem, akik komolyan veszik a tanulást, és értik is az anyagot, a többiek csak úgy vannak. Túl laza az óra, és magyarul beszél a tanár is, és elég lassan haladnak. De ez van... Egyébként gyakoroltam egy csomót itthon, mielőtt elmentem a tanfolyamra, hogy legalább be tudjak mutatkozni, és úgy tűnik, túl jól sikerült, mert megkérdezték, hogy biztos, jó csoportban vagyok-e, nem a felsőfokúba akartam menni? Csak mert tudtam válaszolni a tökegyszerű kérdéseikre... 

Na megyek, főzök egy krumplistésztát gyorsan, amíg Bálint elvan magában, aztán kimegyünk egy kicsit sétálni, 3 napja nem sütött a Nap, most egy kicsit erőlködik, ki kell használni! (Na meg az sem árt, ha elfárad, legalább délután tudok magammal is foglalkozni egy kicsit.)

Azt mindig is tudtam, hogy Bálint okos és édes, de amiket néha csinál! 

Sztori 1: kérdezem tőle tegnap délután, hogy megyünk uzsonnázni? Erre rámnéz, és azt mondja: Mamma, ide! És mutatja a nyitott száját... :)

Sztori 2: mosogatok reggeli után, nem hagy békén, rángatja a nadrágomat, mondom neki: Bálintka, mindjárt végzek, aztán hozunk ki a szobádból ásványvizet (ott tároljuk, mert ott fér el), iszom egy szörpöt, és megyünk játszani. Oké, Bálint eltűnik, pár pillanat múlva csak hangos nyögdécselést meg kiabálást hallok, keresem, nincs a játékainál, átmegyek az ő szobájába, hát próbálja a nehéz ásványvizes palackot kicipelni a konyhába! :)

Sztori 3: tegnap délelőtt elmondókáztam neki a Cicuska, macuska című mondókát, erre amint végeztünk, otthagyott, egyenesen odament a könyvespolchoz, és levette azt a könyvet, amiből ezt a mondókát tanultuk! Nem másikat, a sok száz könyv közül, hanem pont ezt felismerte, isten tudja, hogyan. Hozta a kezembe, hogy másikat is mondjunk. :)

Hát ilyen az én gyerekem. :)) 

Ráadásul hihetetlen szeretetrohamok törnek rá, na nem az anyja és az apja felé, hanem mindent, ami a keze ügyébe kerül, megszeretget. Azaz odaveszi a vállához, ráhajtja a fejét, és szerelmesen sóhajtozik. :) Hihetetlenül édes. És a legkülönfélébb dolgokkal csinálja, akár egy sima textilpelus, egy könyv, egy kisautó, mindent megszeretget. Persze a plüssök a kedvencek. (Ja, és persze utána nyomja a mi kezünkbe, hogy mi is szeretgessük meg őket. )

Megvagyunk, minden oké, de nem történik semmi, ezért nem írok. Bálint természetesen még mindig imádnivaló, és meg kell, hogy dicsérjem: pár napja nagyon édesen eljátszik egyedül! Ez nagy dolog ám. Meg az is, ha kimegyek a szobából, már nem mindig rohan utánam ijedt arccal, hogy most vele mi lesz itt egyedül?! Beszélget rengeteget, minden szót megpróbál utánozni, és hihetetlen módon megértem abból a két betűből is, hogy mit akar mondani. Nagyon jó érzés! :)

Visszajött az étvágya is szerencsére, már nagyon aggódtam, de valószínűleg a mandulája miatt volt. Beszedtük az antibiotikumot, remélem, meggyógyult. Hétvégén megyünk Csákvárra, jó lenne, ha nem betegedne le újból.

Hétvégén végre ki tudtunk menni Miskolc-tapolcára sétálni, a napon nagyon szép idő volt. Bálint baba nagyon cseles, nem nagyon akaródzik neki egyedül, a két kis lábán sétálni, ölbe véve érzi jól magát, kivéve, ha kap egy darab faágat vagy botot, amivel elpiszkálódhat.

Ma is kimegyünk, de csak ide a környékre, mert elég hideg van sajnos, hiába süt a Nap...

Titokzatos láz ütötte fel a fejét nálunk, Bálint szombat éjjel fél 1 körül elkezdett beszélgetni magában az ágyában. Azt hittem, csak álmodik, és visszaalszik majd, de nem. Átmentem hozzá, megörült nekem, felállt az ágyában, felvettem, és éreztem, hogy tűzforró az arca. Először azt hittem, hogy csak melege van, és arra ébredt fel, mert amilyen vékony a hálózsákja, olyan meleg, én viszont még pluszban be szoktam takarni egy vékony takaróval, mert mindig abból indulok ki, hogy mi is hosszú pizsiben és vastag takaró alatt alszunk, biztos neki is szüksége van rá.

Megmértem a lázát, akkor még csak 37,6 volt, de háromnegyed óra múlva már 38,5. Adtam neki Nurofent, és nem aludtam egész éjjel, óránként néztem a homlokát, hogy nem ment-e még feljebb a láza. Másnap egész nap lázas volt, bágyadt, étvágytalan (bár már napok óta az), csak a délutáni alvás után lett jobban egy kicsit, akkor már szívesebben, élénkebben játszott. 

Kedden elvittem a doktornőhöz, bár akkor már nem volt láza (utoljára vasárnap lefekvés előtt mértem 38,6-ot, de ki is izzadta éjszaka a lázat, szinte száraz pelust vettem ki alóla másnap reggel), de azt mondta, meg akarja nézni. Még jó, hogy elmentünk, mandulagyulladása van, és piros a torka is, úgyhogy kaptunk antibiotikumot.

A doktornőtől már nagyon fél, amint meglátja a sztetoszkópot nála, iszonyatosan elkezd sírni, mint akit nyúznak, és semmivel nem lehet megnyugtatni. Se cumival, se plüssállatkával, de még az se számít, hogy ott vagyok, és átölelem. Nagyon rosszul viseli ezeket a dolgokat, kénytelenek leszünk venni valahol játék-sztetoszkópot meg fecskendőt, hátha segít valamit, ha itthon is lát ilyet.  

Jön egy hátsó őrlőfoga is, a Gábor vette észre tegnap, amikor Bálint nagyot ásított, hogy valami fehérlik bal oldalt. Ma már én is láttam. Attól is lehet lázas, étvágytalan, meg ugye legyengül egy kicsit az immunrendszerük is ilyenkor. Szóval anyukám felkészített, hogy mostantól lesz még csak igazán beteg ez a kisfiú... Nem örülök, utálok a rendelőbe járni (iszonyat, hogy mennyi roma van ott, meg egyébként is sok a beteg), mert nem mehetünk tanácsadási idő alatt, amikor tényleg csak ilyen picikkel vannak ott a szülők, hanem akkor megyünk, amikor minden beteg gyerek... :( Nem egyszer hívtam már ki a doktornőt, de nem igazán akaródzik neki kijönni, pedig jól járna, 5 perces sétáért kapna egy-két ezrest. És nekem is könnyebb lenne... Na mindegy.

Szóval így állunk. Azóta Bálint jól van, bár még mindig keveset eszik, így nem kevés kaját kénytelen vagyok kidobni. :( Hőemelkedése kedden reggel volt utoljára, és jókedvű, játszik (egyedül is! ez nagy dolog!), sikongat, sétálni is voltunk ma egy kicsit. Mondjuk leginkább én sétáltam. :) 

Örülnék is, ha jobban lenne, mert szombaton megyünk színházba, és életében először Ildi nagyi fogja fürdetni, vacsiztatni, és altatni. Remélem, nem járunk úgy, mint párhónapos korában, amikor szintén elmentünk színházba, de a nagyi nem fürdette meg, csak vacsit adott neki, viszont Bálintnak annyira hiányzott az esti rutinból a fürdetés, hogy amikor este 10 után hazaértünk, még ébren volt, sőt, 11-kor is, és kénytelenek voltunk éjszaka még megfürdetni, hogy megnyugodjon, és rájöjjön végre, hogy aludni kell. :) 

Végre letöltöttem a telefonomról a képeket, néhányat megpróbálok beszzúrni (még mindig bénázom vele...).

Séta közben:

Mesterember a szerszámaival és a WD40  :)

Kisautóval:

Bálintka nyűgös, nem kicsit. Ezért én is nyűgös vagyok, de leginkább türelmetlen. Lehet, hogy a melegfront az oka, de lehet, hogy a foga is jön, bár nem látom semmi jelét a nyáladzáson kívül, ami viszont nála állandónak mondható.  Egész álló nap rajtam lóg, amint elmozdulok mellőle, sírva rohan utánam, mint akit örökre magára hagytak; ha pisilni megyek, nyöszörögve döngeti a vécéajtót. Ha a gép elé ülök -mint ahogy most is-, jobb esetben egyméteres körzetemben ül és próbálja magát elfoglalni, rosszabb esetben a nadrágomba kapaszkodik, és fájdalmas arckifejezéssel próbálja elérni, hogy felvegyem az ölembe. 

Mert persze ha az ölemben van, vagy a földön ülök, és ő körülöttem van, semmi gondja nincs (nem is fontos, hogy én is aktívan részt vegyek a játékban, elég, ha ott ülök). Imád segíteni a konyhában (bár most már bajban van, mert miután nem bírtam tovább idegekkel, hogy folyton a WD40-nel, a higítóval, az étolajos flakonnal, növénytáppal, és cipőbox-szal a kezében szaladgál, elzártuk az összes szekrényt, nem tudja kinyitni, így csak az kerül a kezébe, amit én adok neki), a mosógépet tegnap egyedül bepakolta :) (kivette a szennyestartóból az apukája alsógatyáját és zokniját, és egyenesen a mosógépbe tette), szeret a portörlővel tevékenykedni, ilyenkor teljesen jól elvan. A gond akkor kezdődik, amikor önálló foglalkozásnak kéne következni. 

Utánanéztem, hogy én rontottam-e el valamit, vagy másnak a gyereke is ilyen, és kicsit megnyugodtam. Találtam jó sok fórumot, szakértői hozzászólást is, és jelentem, nem vagyunk egyedül ezzel a problémával, ha egyáltalán lehet ezt annak nevezni. Annyiban probléma számomra, hogy igenis szeretnék magammal is foglalkozni egy kicsit. Na nem egy nagy kád habfürdős vízbe szeretnék befeküdni, amíg Bálint szépen elfoglalja magát, hanem apróságokra gondolok, ami tényleg max. negyed órát vesz igénybe. Mint pl. a körömvágás és festés, egy email vagy blogbejegyzés megírása, mosogatás, stb. Amihez Bálintra nincs szükség, mert nem tud közreműködni, viszont jó lenne úgy elvégezni, hogy nem lóg rajtam sírva, hogy vegyem fel. Hát, nehéz... De tényleg örülök, hogy találtam sorstársakat, azokat a topikokat mintha én írtam volna. (Lehet, hogy hülyeség, de megoldás lehetne, ha lenne egy pici ajtó, amit be tudnék csukni magam mögött, hogy ő a szobában maradjon, amíg én 5 percig a konyhában vagy a fürdőben vagyok. Egy idő után megszokná, az tuti.)

És hogy mik voltak a fórumokon a tanulságok, tapasztalatok? Majd elmúlik... És hogy nem csak az a gyerek ilyen, akivel "túl sokat" foglalkoztak, hanem az is, akivel kevesebbet, mint ahogy igényelte volna picinek. Én úgy gondoltam, egy gyerekkel nem lehet túl sokat foglalkozni, hiszen azért ilyen értelmes és okos (amit imádok -tényleg, mintha egyenlő felek lennénk), mert folyton velem volt, mindenbe beavattam, beszéltem hozzá megállás nélkül. 

Beiratkoztam angolra is, illetve még csak felhívtam a nyelviskolát, érdeklődtem, hogy újrakezdő csoportjuk van-e, lesz-e mostanában, azt tanácsolták, töltsem ki a honlapjukon a szintfelmérőt, kiértékelik, és megálmodják, hogy hova tudnának betenni (egy kezdő angol csoportba, akik már esetleg olyan szinten vannak, mint én), vagy várni kell egy újrakezdőre. Úgyhogy pár napja elővettem a tavalyelőtti könyveimet (úristen, most esik le, hogy már majdnem két éve abbahagytam! Hogy rohan az idő!), szépen felzárkóztatom magam, és úgy töltöm ki a tesztet, nehogy a jelenlegi tudásom (=mindent elfelejtettem) alapján egy kezdőbe tegyenek, mert azért én nem adok ki újra pénzt. 

Illetve csak felzárkóztatnám magam, mert hát Bálint mellett képtelenség. Napi fél-egy óra elég lenne, de nem hagy... :( Kénytelen vagyok akkor tanulni, amikor alszik, pedig az idő alatt hasznosabb dolgokat is csinálhatnék. Mondjuk főzés, vasalás, torna (le kell adnom min. 6-8 kilót, nem kapok levegőt a farmernadrágomban, és ez szörnyű..). Dehát ez van. 

Ez az eső nem jól jött, végre nincsenek mínuszok, nem izgulok azon, hogy megfázik, ha kimegyünk, mert 4-5 fok van. Épp tegnap gondolkoztunk a Gáborral azon, hogy mikor sütött utoljára a nap erre felé. Karácsony előtti napon Csákváron napsütésben voltunk sétálni, de itt Miskolcon még jóval karácsony előtt sütött utoljára... Voltunk kinn a héten már kétszer, jót sétáltunk, kezdi felfedezni a kis környezetét, egyre nagyobb távolságokat "lát át", sőt, már szökik mellőlem. :) A gond az, hogy mindig az árok és a sáros föld felé szökik, és össze akarja szedni a szemetet. Mit nem adnék ilyenkor egy kertes házért...! 

Az étvágya is megcsappant egy kicsit, mondtam ma a védőnéninek (nemrég ment el), de azt mondta, ne foglalkozzunk vele különösebben, ha már semmit nem akar enni, akkor van gond. Hát jó.  

Sok barátnőmtől kaptam email-t vagy sms-t a napokban, köszönöm mindenkinek, igyekszem válaszolni! 

Bálint alszik, remélem, csak a melegfront teszi. 1/2 8-kor kelt, és 10-kor az ölemben visszaaludt. Hogy meddig?! Fene tudja, ilyet nem szokott csinálni.

Tegnap nagyon meglepő dolog történt. Igazából tudom én, hogy sokmindent megért, de erre nem számítottam. Délelőtt, pelusozás után mondom neki, hogy figyu kisfiam, én úgy döntöttem, nem bírom tovább nézni a porcicákat (kedves barátnőmre emlékeztet ez a kifejezés :) ) és a foltokat a konyhakövön, meg a sok port a polcokon (múlt héten kedden takarítottunk, és -számomra- már gusztustalan a lakás, annak ellenére, hogy minden nap felsöpröm), ha segítesz azzal, hogy ügyesen elfoglalod magad, anya kitakarítana. Erre Bálint céltudatosan elindult az előszobaszekrényhez, kinyitotta, kivette a kisseprűt, lapátot, és a portörlőt, és a kezembe nyomta. :) :) Nesze anya, én benne vagyok, kezdjük! :) Nagyon édes volt! Ilyenkor elfelejtem, hogy előtte fél órával jól összevesztünk, mert már megint az étolajas flakont hurcolta végig a lakáson. Nem tudom már, hova tegyem ezt a sok vackot -a legegyszerűbb az lenne, ha fél-egy évre le tudnám zárni előle a fiókokat és szekrényeket, de a Brendonban nem kaptunk olyan bababiztonsági eszközt, ami megfelelt volna. Vagy fúrni kellene, vagy ragasztani. Utóbbival nekem nincs gondom, csak a Gábor találta ki, hogy utána ott marad a ragasztó helye. Ja, végülis nem neki kell napi 20x kivenni a gyereke kezéből a növénytápos flakont meg a sajtreszelőt... :(  

 Ma jutott eszembe, hogy már egy hónapja vissza kellett volna mennem Debrecenbe ellenőriztetni a pajzsmirigy hormonokat. Meg nődokihoz is... Na mindegy... Utóbbit jövő héten megejtem.  

BÚÉK mindenkinek, akinek nem írtam volna sms-t vagy email-t. Jut eszembe, idén senkinek nem írtam, csak aki nekem is írt... Trehány és illetlen vagyok, bocsi... :(

Bálint baba nagyon édes volt szilveszterkor, végigaludta az éjszakát, este 9-től másnap reggel fél 8-ig. Igaz, a petárdázásra úgy fél 1 körül felébredt, de vissza is aludt. Gábor kollégája és a felesége voltak nálunk, jól elvoltunk, ettünk, ittunk, társasoztunk, Bálintoztunk. Imádják ezt a kiscsávót, legalábbis úgy tűnt. Ő is lógott rajtuk eleget, játszott, huncutkodott velük egész este. Jó, hogy ilyen barátságos baba. Imádom! :)

Annyira megváltozott egyébként, mióta jár! Akaratos lett, és egyre kíváncsibb. Nem akartam elhinni, amíg nem volt gyerekem, hogy miért mondják azt, hogy kis gyerek=kis gond, nagy gyerek=nagy gond. HIszen egy nagyobb gyerek már egyedül eszik, iszik, öltözik, fürdik (persze nem a 13 hónaposokra gondoltam), játszik, rajzol, tévézik, stb., szóval kevesebbet kell vele effektíve foglalkozni, csak játszunk, beszélgetünk, mesélünk, oviba megyünk, ilyenek. Hát dehogy! Egyre több figyelmet igényel már most, és nem csak játszani, mondókázni kell vele együtt, hanem bizony folyton a nyomában lenni, hogy éppen mit pakol, merre jár felfedezni (elég kicsi ez a lakás, remélem, hamar felfedez mindent :) ). 

A játékai szinte abszolút nem érdeklik (van, amitől fél is), mindennel játszana viszont, ami nem neki való. Pakolja az összes szekrényt, fiókot, amit elér. Legkedvesebb elfoglaltsága átrendezni a konyhát, amíg főzök. Múlt héten finomfőzeléket főztem, és nagyon bele voltam mélyedve a gáz fölött életem első besamel-mártásába (tudom, nem egy nagy ördöngösség, de nekem valahogy ezek a mártások, rántások, habarások sosem akarnak sikerülni, ezért tudományosan, nagy koncentrálással készítem őket - így szoktam elrontani). Na, mikor elkészült, ráöntöttem a főzelékre, hátranézek, hát az agyam majdnem eldobtam, amikor megláttam, hogy pár perc alatt mit művelt ez a fiúcska  konyhában! Nem elég, hogy a kenyereskosarat telepakolta hútőmágnessel, eltolta a széket, a szemetest, a székekről leszedte a párnákat, tönkretette a habverőmet, eldobálta a fakanalat és  a tojástartót, ráadásul mit találtam a kezében? A gondosan, két szemeteszsákba becsomagolt kakis pelust kivette a szemétből, és azt hurcolta! :) A zsákokból nem sikerült kivarázsolnia szerencsére, az még nagyon hiányzott volna... :) Annyira elkapott a röhögés, hogy rohantam a kameráért. :) Hát ilyeneket csinál. 

Legkedvesebb játéka mostanában az apja fogkeféje, az én fésüm, az izzadásgátlóm, a portörlő, az ásványvizes palack, meg ilyenek (most épp a szőnyegbe veri a fejét, ezt is élvezi :)  Annyira imádja felfedezni, hogy mit tud művelni magával!). Azt hiszem, megmondom a rokonságnak, hogy még véletlenül se vegyenek neki játékot névnapjára, teljesen felesleges. :)

Már csak napi egyszer alszik, ezekben a napokban tanulunk egyedül elaludni. Egy babapszichológustól kaptam tanácsot, de nem vagyok benne biztos, hogy akarom ezt. Igazából az a gond, hogy nem alszik el egyedül. Nem kell kimondottan altatni, ringatni, csak oda szoktam feküdni mellé, mesélek meg simizem. De mostanában nagyon rakoncátlan, az istennek nem akar aludni, akárhányszor lefektetem magam mellé, felül, feláll, vigyorog, és amint visszafektetem, üvölt és addig vergődik, amíg megint fel nem ülhet. Volt olyan délután, hogy már bő 5-6 órája ébren volt, és már jó fél órája próbáltam elaltatni. Nagyon kimerítő, és ez neki sem jó (meg hát az én idegrendszerem is kikészült - pedig tudom, hogy lesz még ennél idegesítőbb dolog is később), ezért kértem a tanácsot. Azt mondta (amit már én is sejtettem), hogy hiába is teszem le aludni egyedül az ágyába, nem fogja érteni, mit akarok tőle, mit kell tennie, hiszen eddig nem így csináltuk. Így alakítsak ki egy szertartást elalvás előtt (mondjuk ez eddig is volt), aminek az a vége, hogy beteszem az ágyába, és otthagyom. Aztán 2-3-4-5 percenként menjek be hozzá, fektessem vissza, takarjam be, és 3-4 nap alatt meg fogja tanulni, hogy most alvás következik. 

Nincs is ezzel semmi gond, mindkettőnk érdekében meg kell tennem, de olyan jó érzés feküdni mellette, amikor hajlandó elaludni velem délután! :) Tudom, hogy a bölcsiben nem leszek majd ott, ahogy megszokta, ezért át kell szokni az egyedül elalvásra, de olyan szívtelen dolog. Nem tudom, mivel csinálok rosszat: ha néha nem így altatom, hanem magam mellett (és én is alszom vele egy jót :) ), mert akkor hátha megint nem fog elaludni egyedül, vagy ha csak pár hónap múlva szoktatom át, addig meg... vagy sikerül együtt aludnunk, vagy szenved és vergődik mellettem. 

Kimenni sajnos még mindig nem tudunk, a Gábor nagyija azt mondta, nekik az óvodában kiadták, hogy nem vihetik ki a gyerekeket -3 fok alatt (óvónő volt), így én is tartom magam ehhez. Meg nem is akarok még egy lázas megbetegedést megkockáztatni. HOlnap már talán 1-2 fokkal melegebb lesz. A babakocsit nem is tudom, mikor vettük elő utoljára, talán novemberben...

Azt a kevés szabadidőmet, ami délután van, hasznosan kéne töltenem, de annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek hozzá, amikor Bálint elalszik. Jó lenne olvasgatni, rejtvényt fejteni, régen felvett filmeket megnézni, esetleg másnapra főzni, tornázni, aludni :), email-ekre válaszolni, fórumozni, vagy csak a neten nézelődni olyan dolgok után, ami érdekel (ebből is sok van), aztán megint (immáron vagy tizedszer) megpróbálni egyedül angolozni itthon, mivel a tanfolyamra nincs pénzünk. Ennyi mindenhez szerintem akkor is kevés lenne egy nap, ha a Bálint nem is lenne nekünk. Hihetetlen, mennyi mindent lehetne csinálni!

Már kezdek gondolkodni a munkába való visszatérésen, remélem, a főnökék jövő ilyenkor is úgy gondolják majd, hogy szívesen visszavesznek. Azt eszeltem ki, hogy nekem ugye nov. 18-ig jár a gyed, utána már csak a 28.000 Ft-os gyes. A Bálintot november közepén beadom bölcsibe, először csak 4 órákra, aztán egész napra. December 31-ig járatnám a gyes-t, utána jan. 1-től visszamennék dolgozni. De mivel a bő két év alatt felhalmozódott szabadságot ki kell adniuk, 40 munkanapig, azaz két teljes hónapig még itthon lehetnék fizetett szabin. Ami 3 dolog miatt is jó: 1) fizetést kapok érte, 2) márciusban -amikor már nincs annyira hideg és szürkeség- szívesebben kezd az ember dolgozni, 3) a Bálint valószínűleg úgyis beteg lesz az első pár hétben a bölcsiben, így nem kellene könyörögni a főnöknek, hogy engedjen el táppénzre, mert beteg a gyerekem. :) Na, milyen agyafúrt vagyok? :) 

Bálintnak egyébként az önálló foglalkozás továbbra sem megy, ha itt ülök mellette a földön, feltalálja magát szó nélkül (nem velem játszik, csak mellettem), de ha közben könyvet, újságot veszek a kezembe, odajön, becsukja, és mutatja, hogy nem, anya, nem olvashatsz, amíg itt ülsz. :) Viszont amint megmozdulok, vagy kimegyek a szobából, hirtelen ijedten felpattan, és rohad hozzám. Hát, ez van.

Napok óta írom ezt a bejegyzést, lehet, hogy kusza lett, bocsi... 

Ezért boldog új évet kívánunk mindenkinek!  

Reméljük, Bálint ezt fogja csinálni a tűzijáték alatt is:

 ... jön a nyugalom. Gondoltam én. De nem, nálunk nem, még tegnap is vendégeink voltak, nem is akármennyi, összesen tízen voltunk a lakásban. Mikor úgy tűnt, hogy mindenki hazament, még egyszer azért körülnéztem a biztonság kedvéért, hogy nem maradt-e itt valaki. :) 

A karácsony számomra (és leginkább Bálint számára) nagyon fárasztó, megterhelő volt. Nem csak a Csákvárra oda-vissza utazgatás miatt, azt havonta végigcsináljuk, a bőröndözésben és a csomagtartóba pakolásban már rutinosak vagyunk. A gond a sok fel-le öltözködés, ajándékcipelés volt, Bálintnak meg a sok új arc. Vasárnap még Csákváron kelt reggel, este meg már 6 új arc fogadta Miskolcon. 

Szerdán lementünk Csákvárra, csütörtökön volt egy viszonylag nyugodt napunk, amikor még az idő is jó volt, tudtunk sétálni is egyet, a nap is szépen, melegen sütött. Pénteken délelőtt átmentünk apuékhoz, szombaton nagymamámékhoz és a Bálint keresztanyukájához (az enyémhez is :) ), vasárnap dél körül elindultunk haza, kora este még Ildi nagyiékhoz, hétfőn este pedig még Emeséékhez. Akkor hazafelé Bálint már annyira fáradt volt, hogy nem tudtam betenni az autóba, mert a nagy sírásban csak feszítette ki magát az ülésből... :( Az autóban elaludt, de olyan mélyen, hogy arra sem ébredt fel, amikor felhoztam a harmadikra, és levetkőztettem. Ilyen mélyen még sose láttam aludni, úgy kellett felébresztenem, hogy menjünk fürdeni, és egyen vacsit. Szegénykét nagyon sajnáltam (és én is olyan voltam, mint a mosott sz@r), meg is mondtam a Gábornak, hogy kedden egyetlen rokont nem akarok látni. Tegnap este feljött mindenki, aki számít, megvacsoráztattuk, répatortáztattuk őket, és ma is pihenünk. Mást nem is tudunk csinálni, egész nap -8 fok van kinn, nem tudunk kimenni, pedig már jó lenne.

Azt hiszem, még ennél is ritkábban fogok tudni írni a jövőben, ugyanis Bálint baba elindult felfedezni a világot. Nem is akárhogy. Tegnap még csak-csak kúszott-mászott, ma már gyalogosan közlekedik mindenhova. Fura is, amikor a puha talpú, csendes cipő van rajta, néha csak azt veszem észre, hogy mögöttem van, meg se hallani a lépteit. 

(Valamiért ez a hülye blog.hu publikálta az írásomat, pedig én vázlatban hagytam. Szóval ha eddig nem értettétek a mai bejegyzést, emiatt lehetett.)

Ja, aki még nem tudná: menyasszony lettem! :) Lánykérő sztorim nem nagyon van, egész egyszerűen ott volt a gyűrű a fa alatt. A Gábor eléggé zavarban volt (nem értem, pedig már 4,5 éve együtt vagyunk, és már a babóca is itt van 13 hónapja), valamit hablatyolt a Bálintról, meg hogy mi lenne, ha hivatalosan is lenne anyukája meg apukája, meg ilyesmi. :) Igent mondtam, de lagzira még ne készüljön senki, nem tudjuk, mikor, hol, és legfőképpen: miből... (Személy szerint én nem szeretnék lagzit, de ezt nem csak én döntöm el.)

Bálint nagyon édes, napról napra kisfiúsabb, főleg, mióta így járkál. Folyton új játékokat talál ki, meg persze sokat mondókázunk, ölbeli játékokat játszunk, énekelünk. Az új játékai nem igazán érdeklik, pedig rengeteget kapott. (Mi is nagyon sokmindent kaptunk, fel sem tudnám sorolni.) El se férünk tőle, kettőt meg félre kellett tennünk későbbre, mert még nem neki való. 

Egészen ma estig úgy tűnt, hármasban leszünk szilveszterkor (amivel nekem semmi bajom nem volt), de most mondta a Gábor, hogy a kollégája és a felesége átjönnek. Úgyhogy főzünk, sütünk valami finomat (lehet, hogy kell sütnöm még egy répatortát), hűtünk be egy pezsgőt, és nyugdíjas szilveszterünk lesz. :) Imádják Bálintot, biztos jól fogják érezni magukat. Mi mindent megteszünk. :) (Az az igazság, hogy nem vagyunk hozzászokva, hogy vendégeket fogadjunk, illetve van hova ülni, meg minden, csak sajnos hozzánk nem jár senki. Most meg tegnap is, holnap is vendégeink lesznek -ez tök jó.)

Elsején meg átmegyünk Ildi nagyiékhoz újévet köszönteni és ebédelni. Aztán kezdődhet az új év, jöhetnek a fogadalmak. :) 

Benti cipő problémánk is van, mert mindenhol mást olvasok, mindenkitől más tanácsot kapunk. Van Bálintnak egy puhatalpú, zárt, fűzős bőrcipőcskéje (amibe beleizzad a lába), egy kötött, csúszásgátlós, jó meleg zoknicipője, és egy tépőzáras, keménytalpú szandálja (amibe valamiért szintén beleizzad a lába), ami tartja a bokáját, és harántemelés is van benne. Namármost az egyik tanácsadónk szerint a bokáját kell tartani, a másik szerint ez egyáltalán nem számít, nem szükséges. A harmadik szerint a lakásban nem jó a puhatalpú cipő, mert túl egyenes a talaj (és hogy a gyereknek az a legjobb, ha kinn az udvaron járkál egész nap mezítláb -ez az ember biztos az Egyenlítő környékén nőtt föl). A negyedik szerint a legújabb orvosi protokoll azt mondja, hogy mégiscsak puha cipőben kell járni, a kemény talp kimondottan káros, mert nem vesz részt a járásban az egész talp, főleg a lábujjak nem. Az ötödik szerint a harántemelés fontos, a lúdláb elkerülése végett. Na, most döntsem el. Arany középút: egyszer ezt adom rá, aztán azt. 

Még valamit akartam írni, de nem jut eszembe. 

Az előző bejegyzésben hülyeséget írtam, nem járóka-szerű játékkal sétálgat Bálint, hanem járókeret-szerűvel. A járókával elég nehéz lenne járni tanulni. :)

Pénteken megvettünk mindent, ami még hiányzott a karácsonyhoz, nem is merem összeszámolni, hogy mennyit költöttünk összesen. (De azért jólesett 3 óra vásárolgatás kettesben a Gáborral. Ilyenkor olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy órákra itthon hagyom a Bálintot -persze nem egyedül-, főleg, mikor vagy 20 percig nem is gondolok rá. Hülye vagyok, mi?) Pedig mindenkinek apróságokat vettünk, és mégis... De én még egészen jól jártam azzal, hogy viszonylag magas fizetésből állapították meg a gyedet. Nem tudom, mennyit kapnék, ha minimálbérre lettem volna bejelentve. 

Szombaton délután, amíg Bálint aludt, feldíszítettük a karácsonyfát (nem hazudok, kb. negyed óra alatt - van előnye a félméteres műfenyőnek és a kevés dísznek). Mikor felébredt, már sötét volt, bekapcsoltuk a karácsonyfaizzót, hogy szép színes legyen, mikor meglátja. Nagyon édes volt, csak hüledezett és mutogatott. :) Megjött a Jézuska is mindhármunknak, Bálint kapott egy fürdőjátékot és egy szivacs-építőkockát, én egy telefontokot és egy pizsit (meg még a  telefonomat novemberben, de azt már azóta használom), Gábor pedig szintén pizsit (ő nézte ki magának), egy Adam Lambert CD-t, és az 5 Perc Angol magazint fél évre előfizettem neki. Így legalább nem csak az autós újságait olvassa. :) Jó kis magazin egyébként, én is belenéztem (ugyanis magyarul is vannak benne cikkek).

Bálintnak ma nincs túl jó napja, lehet, hogy azért, mert korábban is kelt, mint szokott, de lehet, hogy a melegfront miatt is. Vagy ő is mérges, amiért nem Takács Nicolas nyerte az X-faktort. :) :)  Elég nyűgös, alig akarja elengedni a nadrágomat. Most a Lívi nagyiéktól szülinapjára kapott kisautóval játszik, beleteszi a cumiját a csomagtartóba, aztán kiveszi. Ez a pakolászás most nagyon tetszik neki, napok óta a szoba egyik feléből a másikba csoportosít át dolgokat. Zoknit, építőkockát, plüssöket, könyveket, papucsokat...stb. 

Már kb. két hete csak egyszer alszik egy nap, de ma lehet, hogy megint kettő lesz belőle. Nem csodálom, én is tudnék aludni. De ha elalszik, nekiállok vasalni. Délután meg megyek fodrászhoz, remélem, nem lesznek sokan. Utálok ott ülni órákig. 

Bálint pár napja felfedezte, hogy van nyelve, és most úgy beszél sokszor, hogy minden második szótagnál kidugja a nyelvét. Próbáljátok ki, nagyon vicces a végeredmény. :) 

Mostanában azt játszom vele, amikor fel akar kéredzkedni az ölembe, hogy elkezdem a hóna alatt felemelni, és úgy teszek, mintha nem bírnám el, csak egy picit emelem el a földtől. Annyira édes, ahogy húzza fel a térdeit, kapaszkodik a pólómba, ő is nyögdécsel és sóhajtozik, és teljesen kétségbe esik, amikor visszateszem a földre. 

Nem tudom, mit akartam még írni. Na megyek játszani ezzel a nyöszörgővel. 

Hideg van kinn nagyon, nem merem kivinni Bálintot 15 percre sem, nem kockáztatok még egy betegséget, főleg karácsony előtt nem. Ha minden igaz, jövő héten ilyenkor már úton leszünk Csákvár felé, és ott is maradunk 26-a délelőttig. Aztán aznap, vagy másnap kezdődik elölről a karácsonyozás itthon, Ildi nagyiékkal és Emeséékkel. 

Egyébként nyugis, csendes napjaink vannak, nem akarom elkiabálni, de egész ügyesen, sokáig eljátszik egyedül. Most épp csörgőzik, és közben a kedvenc könyveit lapozgatja. Én meg Excel-táblázatot készítettem a karácsonyi ajándékokról (illetve most már csak ellenőrzésre használom -hiába, akinek rövid az esze, legyen egy Excel-táblája), kinek, mit, honnan, és már látom a fényt az alagút végén. Valószínűleg még pénteken délután elmegyünk 2-3 helyre (addig megkérjük Ildi nagyit, hogy bébiszitterkedjen) a maradék ajándékokat megvenni, aztán kezdődhet a csomagolás. Ha nem lesz rá időnk, akkor Csákváron kell csomagolni. Azt nem szeretném, anyunak segítenék inkább, amíg ő unokázik.

Mivel 24-én nem leszünk itthon, most szombaton vagy vasárnap feldíszítjük a fát, amíg Bálint alszik délután. Biztos meg fog lepődni. Egyébként is imádja a karácsonyi dekorációt itthon, naponta többször "tárlatvezetést" tartunk itthon, mindent megmutogat, megfog, beszél a mini karácsonyfájához, az angyalkához, sőt, van két filcből kivágott hópehely, azokat végigcincálja a lakáson, néha ki sem adja a kezéből.

Hármunk közötti ajándékozás is hétvégén lesz, úgyhogy tényleg muszáj lesz csomagolnom, ha Bálint elalszik, legalább a két pasim ajándékát. :)

Gábor sajnos sokat szenved a prosztatája miatt, hónapok óta nem sikerül kigyógyulnia, pedig már nagyon sok pénzt otthagyott a magándokinál és a gyógyszertárban, sokféle gyógyszert is beszedettek vele, tegnap még a háziorvos is elküldte a vizeletmintáját az ÁNTSZ-hez (állítólag ezzel kellett volna kezdeni a magándokinak is...). Remélem, meggyógyul, már ő is nagyon unja a folytonos, tompa szúrást, a gyógyszereket, és már a gyomra alatti rész is fáj, nem tudni, mitől. 

Sajnos a cukor-eredményei sem lettek jók, szigorúbban kéne tartania a diétát, de ami még fontosabb (lenne): a mozgás. VAlahogy rá kell vennem, hogy napi 15 percet álljon már rá a lépcsőzőre. Ennél egyszerűbb és kényelmesebb megoldás a mozgásra így télen nincs, és mégse... :(

Bálint egyre több időt tölt ébren, alig alszik nappal (illetve későn alszik el ebéd után, mivel későn kel reggel, és ezért este is viszonylag sokáig ébren van). Sokszor látom rajta, hogy annyira álmos, hogy majd' összeesik, de csak azért sem hajlandó elaludni. Mit aki lemarad valami fontos dologról.

Tegnap már nagyon ügyesen sétált úgy, hogy csak az egyik kezét fogtam, sőt, a "járóka-szerű" játékát is elkezdte tolni maga előtt, pedig eddig nagyon félt tőle. Kicsit félresikerült a megismerkedése még anno ezzel a játékkal... Azt hittem, sose fog hozzáérni. 

Hoppá, most jöttem rá, nincs mára ebédem... De még egy kifőzhető tésztánk sincs szerintem... Na mindegy, rendelek valamit, este meg főzök holnapra. 

Jaj, megint teljesen kikötődött a cipőfűzője... Nem igazán van idegzetem negyedóránként kötögetni, lecseréljük ezt a benti cipőt, egyébként is beleizzad a lába, és sokszor elesik a fűzőben... :(

Megpróbálok egy képet beszúrni:

Sikerült!!! :)

Megint esik a hó, éljen, éljen... :( Kedd óta nem voltunk kinn Bálinttal, mert azt hittem, hogy hőemelkedése van. Hogy ezt hogy kell érteni? Hogyhogy nem tudja egy anya, hogy most akkor hőemelkedése van a gyerekének, vagy nincs?

Nos, az úgy volt, hogy mivel hétfőn este lázas volt Bálint, mértem szigorúan még kedden is meg szerdán is. Szigorúan fenékben (szegény...), mert azt írta az anyukák bibliája. Igen ám, de ott (még a 0,5 fok levonása után is) folyton 37,2-t, 37,4-et mért, még akkor is, mikor nem éreztem melegebbnek a homlokát. Meg olyan is volt, hogy melegnek éreztem, a lázmérő meg 36,6-ot mutatott.

Na, gondoltam, ennek fele se tréfa, nem lehetek ilyen béna, elkezdtem mérni hónaljban is, ahol rendszeresen bő 0,5 fokkal kevesebbet mutatott, mint a fenékben mért érték! Az azért nagyon nem mindegy, hogy 36,6 vagy 37,2. Mindegy, egy idő után (miután mindenkit megkérdeztem és minden idevonatkozó kötelező irodalmat elolvastam a neten is, meg a könyveimben is, és kicsit sem lettem okosabb) feladtam. A Gábor nagymamája azt mondta, ilyen piciknek mindig magasabb egy kicsit alapból a testhőjük, a 37,2 nem hőemelkedés. Huh, dehát akkor a 36,4 az meg már kihűlés?!

Nem tudom, nem is érdekel már, a pici fiam jól eszik, sokat iszik, játszik, huncutkodik, mosolyog, ha fogom a kezét, szinte már rohan (neeeem, egyedül még nem), így én elkönyveltem egészséges gyereknek. Akinek még kicsit folyik az orra, és kicsit köhög is még, de kikúrálom. Remélem, a mai 20 perces séta a hóban jót tett neki, illetve az immunrendszerének. Én úgy láttam, tetszik neki egy kicsit, főleg, miután találkoztunk egy fekete törpe uszkárral, akinek félig fehér volt a bundája a hótól. :) Nekem jólesett a séta, már hiányzott. Igaz, pénteken kaptam egy kis kimenőt, shoppingoltam (én...!), hiányzó karácsonyi ajándékok után szaladgáltam, de azért már kellett egy kis séta a plázán meg bevásárlóközpontokon kívül is. 20 perc elég is volt, még mindig utálom a havat és a hideget. :)

Most épp itt ül a hátam mögött a szőnyegen, és a telefonjával játszik. 9 különböző dallamot játszik... Jaj... :) 

Lassan bele kell tanulnia, hogy kell egyedül játszani, napok óta megint csak kézben akar lenni, nagy könyörgő szemekkel és krokodilkönnyekkel veszi rá a gyengébbeket (hihi), hogy felvegyék. Én általában ellenállok, muszáj, akármilyen nehéz is, mert képtelen vagyok egész nap cipelni ide-oda. 

Valahol jön egy őrlőfoga is szerintem, mert úgy ömlik a nyála, mint még soha, most már nem a bukások miatt van rajta előke egész nap, hanem a nyála miatt. Ha nem adom rá, 1-2 óra alatt átázik a ruhája. 

Tegnap megcsúszott az ágy mentén sétálás közben, és beütötte az állát az ágy szélébe (szerencsére nem fa), jól felhorzsolta, most még ott is kenegetni kell, mert a nyál folyton kimarja, vagy hogy mondjam. Szóval piros, és nehezen fog így gyógyulni. 

Egyébként változatlanul imádom minden porcikáját, és most már egész nap be nem áll a szája, ez a babanyelv hihetetlenül édes! Szinte mindent meg tud értetni velünk a gagyogásával és mutogatásával. 

Még bő egy hét, és megyünk Csákvárra, ha a Jóistenke megsegít. 

Gábor nemsokára jön haza, mi meg most megyünk pelust cserélni (ha jól érzem...). :)

Ja, még nem volt időm rájönni, hogy kell képet feltenni, de ami késik, nem múlik. 

Múlt hét közepén írtam egy bejegyzést, de megint nem mentette el automatikusan a blog.hu, csak az első pár sort. Mire megírtam, és publikáltam volna, teljesen lefagyott, újraindítás után meg szinte minden eltűnt... Nagyon idegesítő, mivel nem sok időm van írni, ha Bálint hagy 20-30 percig, akkor gyorsan írnék, de így... :(

Megjött a Mikulás, talán már vissza is ért Lappföldre, és Bálintnak hozott egy jó kis betegséget. Valószínűleg vasárnap fázott meg, amikor kimentünk Lillafüredre megnézni a Mikulásvonat nevű rendezvényt. Tetszett neki, jól elvoltunk, megnéztük Micimackót, Malackát, Fülest, a Mikulást a rénszarvasaival, Mátyás királyt a hadseregével..stb, de hideg volt, és nem is a ruha alatt fázott át (ötpercenként, megszállottan ellenőrizgettem, hogy nem fázik-e a háta, lábszára), hanem a rohadt új télicipőben fázott fel. Nem gondoltam volna, hogy egy vastag téli csizma alá nem elég a harisnya, kellett volna még pluszban egy zokni is rá. Már Ildi nagyiéknál észrevettem, hogy nagyon hideg a lába, amikor levettük a csizmát, és mivel náluk is hideg van a lakásban, ráadtam a harisnyára még két zoknit, de csak nem akart átmelegedni. Vasárnap este már folyt az orra, hétfő reggelre meg hőemelkedése lett, és köhögött. Felhívtam a doktornőt, hogy jöjjön ki, hallgassa meg a tüdejét, de nem volt hajlandó (nem kap több csokit névnapjára, az biztos...), azt mondta, mehet a C-vitamin, Nurofen, multivitamin, Fenistil, meg lándzsás útifű, ha nem javul, akkor kedden vigyem be rendelésre. MÉg jó, hogy aznap délután itt volt a védőnő, aki mondta, hogy senki nincs szinte beírva tanácsadásra kedd délután, nyugodtan vigyem be a Bálintot, nem lesz tele a rendelő beteg gyerekkel (leginkább emiatt utálok odajárni). 

Hétfőn este már lázas volt Bálint baba, 38,3-at mértünk. Még sose volt lázas, de ezt is el kell kezdeni egyszer. :) Egyébként biztos voltam benne, hogy akkor lesz beteg, amikor anyuéknál felejtjük a hűtőben a lázcsillapító kúpot... Kedden megvizsgálta a doktornő, nem talált semmit, csak hogy kicsit piros a torka, így szerencsére antibiotikum nélkül gyógyulgatunk. Illetve csak szeretném, ha gyógyulna, de sajnos nem látok változást. Még tegnap reggel is, meg este is hőemelkedése volt, a köhögése sem múlik, az orra meg egyre jobban folyik, gigantikus mennyiségű gyógyszer és C-vitamin ellenére is... Hát, mindegy, kimenni úgyse tudunk, fél órája eső esett, most meg hó, na meg nagyon hideget is mondanak hétvégére.

Egyébként szerencsére játszik, eszik, alszik, jókedvű, nem látszik rajta, hogy beteg, csak mikor köhög, meg szörcsög... Meg alig tud inni a cumisüvegből, mert nem kap az orrán levegőt. Legalábbis ma nagyon szenved. Már egy csomószor kiszívtam neki az orrát, meg hol Nasivin orrcseppet kap ( a doktornő ajánlotta, de szerintem nem hat...), hol meg tengeri sóoldatot fújok be neki. Szegény...

Gábor is beteg, ő is több mint egy hete náthás, folyamatosan fújja az orrát, nem tud kikecmeregni belőle. Én meg nem győzöm az 1000 mg-os C-vitamint szedni, nehogy elkapjam tőlük. Legalább én maradjak talpon.

Bálint egyébként amilyen beteg, olyan huncut is. Új játékot talált ki: lefektetem magam mellé, én becsukom a szemem és horkolok, mint aki alszik, ő meg ezzel a lendülettel nagy vigyorral a száján felül, elmászik mellőlem, leül a lábam mellett, és várja, hogy mikor veszem észre, hogy nincs ott. Aztán "felébredek", körülnézek, keresem-kutatom, szólítgatom, aztán "észreveszem", ő meg nagyokat kacag, és menekülne el. De persze nem hagyom, mert annak ellenére, hogy ügyesen lemászik egyedül az ágyról, a játék hevében képes lenne fejjel lefelé levetni magát. :)

Szombaton voltunk vendégségben, a Gábor kollégájáéknál, Tamáséknál. Bálint nagyon édes volt, egyfolytában pakolni akart mindent, ami a keze ügyébe került (végre nem az itthoni, megszokott, unalmas környezetben volt), és felkéredzkedett Tamáshoz is, meg végigsétálták a lakást többször is. Van egy kisvakondos plüss hűtőmágnesük, leszedte  a hűtőről, és ki sem engedte a kezéből. :)

Az elmúlt másfél hét alatt főztem egy csomó mindent (már ahhoz képest csomót, amennyit szoktam), krumplilevest, zöldbabfőzeléket, hentestokányt, tojásosnokedlit, lecsót, na, utóbbin kívül semelyik nem sikerült, nem tudom, hogy lehetek ilyen béna. A Gábor mindegyiket megetette (bár a tojásos nokedlitől ő sem volt elájulva -szerintem az lehetett a gond, hogy teljes őrlésű lisztből készítettem, na meg hogy én mindent alulsózok), sőt, ízlettek neki, de én a főzeléktől pl. szabályosan rosszul lettem, miután megettem, nem esett jól egyáltalán. Bálintnak is ízlett, így sok baja nem lehetett, lehet, hogy én lettem ilyen hárpia. :)

Mindjárt megőrülök, írtam egy jó hosszú bejegyzést délelőtt, és szerverleállás miatt csak az első pár mondat maradt meg, a többi eltűnt... :(( Amíg alszik Bálint, megpróbálom újra leírni.

Megint nem írtam napok óta, nem azért, mert nem történt semmi érdekes -velünk mindig történik valami, legalábbis olyasmi, amit én érdekesnek találok-, hanem mert Csákváron voltunk, és vagy internet nem volt, vagy áram. :)

(Zárójelben megjegyzem, hogy nem is fogok sűrűbben írni -hacsak a magam szórakoztatására nem-, mert mint kiderült, szinte senki nem olvassa a blogot, az meg főleg nem, akinek szántam... :(  ).

Csütörtökön voltunk az egyéves tanácsadáson, Bálint 9550 gramm, és 75 cm (ezért nem jók már rá a 74-es ruhák, amikbe én lelkesen próbálom még begyömöszölni szegénykét). Nagyon fáradt volt már, mire sorra kerültünk a dokinéninél (eléggé lehetetlen időpontban van a tanácsadás, délután 1-től, amikor a legtöbb gyerek épp ebéd utáni álmát aludná...), nehezen viselte már az oltás előtti méricskélést is. Alig tudtam megnyugtatni, aztán itthon már a karomban elaludt, ahogy jöttünk fel a lépcsőn. Észre sem vette, hogy levettem róla a ruhát, és betettem az ágyába.

Péntek délelőtt lementünk Csákvárra, nagyon jól viselte az utat a drága, játszottunk, mondókáztunk, könyvet nézegettünk.

A hétvége hamar eltelt, sajnos csak vasárnap délutánig tudtunk maradni, de nagyon jó volt, sőt, izgalmas is. Péntek éjjel elkezdett szakadni a hó (én aznap éjjel semmit nem aludtam, vagy a viharos szél miatt, vagy a szomszéd vendégeinek dajdajozása miatt a ház előtt, vagy mert az áramszünetek miatt kétszer is besípolt a légzésfigyelő...), szombaton meg órákra elment az áram, ezért a töltött csirkecomb az öcsémék gázsütőjében sült meg. Dupla szülinapi bulira készültünk, a huginak a 9. szülinapját és persze Bálint első szülinapját ünnepeltük. Féltünk is, hogy gyertyafényes buli lesz, de végül nem kellett elővenni őket. Sokan voltunk (16-an), és mindent felfaltunk, három egész tortát is. :))

Szombaton délelőtt kivittük Bálintot a hóba, egyrészt mert még nem látott ilyet -illetve igen, de akkor még csak pár hetes volt-, másrészt az új csizmát letesztelni. Hát, nem igazán tetszett neki a dolog, hideg volt, fújt a szél, a hóban sem akart sétálgatni, a szánkón meg egyenesen elsírta magát. Második próbálkozásra már nem sírt, de nem is örült túlságosan, hogy húzzuk, főleg, mikor szegénykét beleborítottam a hóba. :) Egyetlen dolog tetszett neki kinn az udvaron: a macska. :))

Vasárnap délután hazajöttünk, iszonyatos időben. Már Csákváron szakadt a hó, Pesten eső esett, aztán Miskolcig felváltva vagy hó, vagy eső, de nagyon sűrűn. Alig vártam, hogy hazaérjünk, hát még Bálint. Szegény nem jól viselte a hosszú utat, de benyomtuk a hordozható DVD lejátszón a Kisvakondot, aminek hatalmas sikere volt, le sem vette róla a szemét. :)

Tegnap nagyon önállósította már magát itthon ez a fiú, egyedül öltözködött (=segített levenni a harisnyát, a bodyt lehúzta magáról, ébredés után a hálózsákot is segített kibontani), egyedül evett (igaz, a kanálra nem került semmi, de nagyon édesen próbálkozott), sőőőőt, megtett három pici lépést egyedül! A szobájában voltunk, fürdés előtt, egy szál pelusban letettem a szőnyegre (hosszúszőrű szőnyeg, imád mezítláb ácsorogni rajta, biztos csiklandozza a talpát), ott ácsorgott a lábamnál, egyszer csak azt vettem észre, hogy elengedett, és totál magabiztosan elindult a rácsos kiságy felé. Odaért, megfogta, és vigyorogva rámnézett, az volt a szemében, hogy "Látod anya, te már nem is kellesz ide!". :))

Ma is ment 1-2 lépést egyedül játék közben, de inkább csak ácsorog kicsit instabilan, az most nagyon tetszik neki. Addig jó, amíg nem szalad el előlünk, mert onnantól kezdve nincs megállás. (Legalább nem kell tornáznom.)

Voltunk kinn délelőtt babakocsival, volt vagy -2 fok, nem is vettem ki a kocsiból. Elég rosszkedvű volt, gondolom a sok öltözködéstől (vagy olyan lesz, mint az anyukája: ha hideg van, nem lehet hozzászólni -legalábbis nem érdemes :) ), aztán fél óra séta után, már hazafelé, a szomszéd utcában el is aludt. De nem hagyom ilyen hidegben kinn aludni, nehogy átfázzon, inkább hazahoztam gyorsan. Idebenn már nem aludt vissza, fél 2 után sikerült elaltatni. És még mindig alszik.

Tegnap délelőtt elővettem a téli/karácsonyi dekorációt, és elkezdtem felakasztgatni őket, ahol találtam helyet, de annyira tetszett a Bálintnak, amit csinálok, hogy fel kellett vennem, és vele folytatni a dekorálást. Egyik kezemben ő volt, a másikkal meg akasztottuk fel a télapót, a hóembert, a szarvasokat, angyalkákat, ablakdíszeket, stb. Azóta is nagyon tetszik neki minden, ami új, ami addig nem volt ott, főleg a szobájában felakasztott aranyszínű angyalka, meg a polcon lévő mini karácsonyfa.

Na, mára ennyi, remélem, ez az írás nem száll el, mert akkor elköltözöm a blog.hu-ról...

Bálint éppen a földön/virágállványon lévő cserepes virágokkal ismerkedik, nagyokat kacag, miközben óvatosan simogatja őket (én annyira nem találom viccesnek), addig gyorsan írok.

Tegnap azt hittem, megbetegedett, korán kelt, ami még nem olyan nagy baj, de másfél óra múlva az etetőszékben elaludt. Ilyen még sose volt, meg is lepődtem, nagyban mosogattam a reggeliről maradt koszos evőeszközöket, tányérokat, azt hittem, a teáját issza. Odanéztem, és aludt. :) De amikor óvatosan át akartam tenni a kiságyába, felébredt, és nem volt hajlandó visszaaludni, viszont a cumit ki sem lehetett venni a szájából, egész délelőtt csöndes volt (gondolom, az esős idő miatt, mert ma már ez nem mondható el róla). Aztán majdnem délig bírta alvás nélkül.

Amikor felkelt, megebédeltünk (a bébiétel nem kellett neki, csak az én kakaspörköltöm), beültünk az autóba (szakadt az eső), elmentünk a Gáborért, és kimentünk a Tégel babaáruházba cipőt nézni. Hatalmas választék, és ... hatalmas árak. Kétféle, első osztályú típusból is volt az ő méretében, jól is nézett ki, látszott rajta, hogy tényleg jó minőségű (ráadásul magyar termék, nem kínai..), de 12 500 és 13 000 Ft-ért adták... 3-4 hónapra ilyen drága cipőt?! Összenéztünk a Gáborral, hogy oké, hogy a gyerekünkért bármit, de miből? Lebeszéltük magunkat róla, viszonylag hamar. :) Úgyhogy 2-3 pár cipő felpróbálása után szépen elsunnyogtunk a Stop Shopban lévő Deichmannba, és megvettünk Bálintnak egy 5000 Ft-os csizmát. Találtunk egy kicsit drágábbat, és márkásabbat is, de nem tudtuk belegyömöszölni a torkos kis lábát, a sarka a levegőben volt, akárhogyan próbálkoztunk belenyomni. Olyan hősiesen viselte! Köszönet a Deichmannak a gyerekosztályon lévő tévézési lehetőségért... :) 

Szóval reméljük, jó meleg lesz, amit végül megvettünk, és nem fog beázni sem. 

Vannak új produkcióink is, pár napja megtanítottam neki, hogy ha megkérdezem tőle, hogy hogy szereted anyát, akkor a vállamra hajtja a kis fejét, és átölel. :) Meg kell zabálni. Apukájával is megcsinálja, sőt, Gábor keresztanyukájánál mikor voltunk köszönteni szombaton, volt ott egy jó nagy plüss bernáthegyi, azt is megszeretgette. Nagyon édi volt. 

A másik produkció, hogy megmutattam neki pelusozás közben (mivel másképp már nem tudtam "lefogni"), hogy hogyan kell nyújtózkodni. Jó magasra nyújtja a kezeit, és még nyögdécsel is hozzá. :) 

Hihetetlen, hogy percek alatt meg lehet őket tanítani bármire (na jó, majdnem bármire). Szivacs az agya. Már nem is merek káromkodni, nehogy az legyen az első szava. :)

Tegnap nagyon kis cseles volt, épp az Oriflame rendelést adtam le a neten, azt hittem, a hátam mögött játszik, egyszer csak balra lenn egy kis szőke fejet látok, meg egy pici kezet, ami a számítógép zölden meg pirosan villogó gombjait nyomkodja. Bemászott a szék alatt a géphez. Még jó, hogy nem kapcsolta ki nekem. :)

Egyedül elindulni még nem akar, nagyon fél, ha nincs mibe kapaszkodnia, kell neki a biztonságérzet. Azt olvastam, minél többet hintáznak a babák, annál előbb alakul ki az egyensúlyérzéke. Hát, lehet benne valami, ugyanis Bálint nem szeret hintázni (ma is voltunk a játszótéren, odasütött a nap, beültettem a hintába, eleinte mosolygott, de pár perc múlva már kéredzkedett is ki, ahogy szokott), lehet, hogy ezért nem olyan stabil még egyedül. 

Ma nagyon vidám, jókedvű, megint segített megetetni a mosógépet, most a dömperrel játszik. Voltunk a postán (befizettük apa karácsonyi ajándékának a csekkét), a játszótéren megint pakolta a vizes kavicsot és a faleveleket, meg barátkozott a picikkel (mindenkinek megmutatta azt a falevelet, amit még véletlenül se adott ki a kezéből hazáig), aztán az utcánk elején elaludt. Nem volt szívem felkelteni, így áldottam az eszem, hogy vittem magammal egy könyvet. Odasütött a nap a játszótérre, leültem olvasni, egy jó fél óra múlva meg találkoztunk ismerősökkel, beszélgettünk egy jót, és mikor felébredt, hazajöttünk.

Az ebédnél folyton ki akarta venni a kezemből a kiskanalat, ezért amikor már alig volt valami a tányér alján, adtam neki egy sajátot. Mondanom sem kell, a haja, füle, orra, szemöldöke is spagettis lett, mivel nagyon tetszett neki, hogy mindig rászóltam, amikor a feje fölé emelte a kanalat, és minél jobban jujjogtam, annál nagyobb vigyorral kente magára. :) (Milyen anya az ilyen, aki ezt hagyja...?!)

Apukájának sok a munkája, fáradtan jön haza minden nap, de azért jót játszanak együtt esténként. A fürdetés meg külön élmény, tegnap folyton belehajolt a vízbe tátott szájjal, tiszta hab volt mindene, de nagyon élvezte. Mármint nem az apja... 

Na megyek, játszani szeretne... 

Na, jól elhúztam a mézesmadzagot az orrotok előtt. Körbeküldöm a blogot mindenkinek, erre napokig nem írok semmit. :)

Megvan az oka: sem időm, sem energiám nem volt, elég pörgős volt a hétvége. Bálint már egy órája alszik, Gábor fürdik, én meg gyorsan írok valamit.

Pénteken főztem rakott krumplit, este meg kakaspörit (köszi anyu, fini lett), azt ettük szombaton. Ma meg Ildikó nagyiéknál voltunk ebédelni, és a Bálint szülinapját megünnepelni. Déditől kapott egy játéktelefont, nagyon lelkesen nyomkodja, sok dallamot tud, sőt, még rezeg is, mint egy igazi telefon. Kapott finom tortát, amin volt egy mini tűzijáték is, azt nagy szemmekkel figyelte, nagyon tetszett neki. A tortába beletenyerelt, de mikor lenyalta az ujjait, nem ízlett neki a tejszínhab. Nem is baj, nem kell ezekre rászoknia, főleg, hogy diabetikus (édesítőszeres) volt, ami ilyen piciknek -de szerintem felnőtt embernek is- méreg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem egy helyen olvastam már, hogy ezek a mesterséges adalékanyagok, színezékek, édesítőszerek..stb. mennyire hozzájárulnak ahhoz, hogy ennyi meddő nő és férfi, ennyi rákos megbetegedés, ennyi szoptatni nem udó anyuka, ennyi figyelemzavaros gyerek van manapság. )

Mivel jövő hétre már nagyon hideget jósolnak, elindultunk Bálintnak téli cipőt venni, amiben majd tud a hóban taposni is (ha majd elkezd járni - most még nagyon fél egyedül lépkedni, keresi a kezünket, hogy segítsen neki valaki). A Deichmann-ban még október elején azt mondták, hogy ne aggódjunk, ha a kiszemelt cipőből nincs megfelelő méret, mert egyrészt végig tudják telefonálni az összes üzletet MIskolcon, és megkérdezik, hogy máshol esetleg van-e, vagy megrendelhetjük, és mivel heti háromszor kapnak árut, hamar meg is kapjuk. Ehhez képest a mai felállás az volt, hogy az Elefanten márkájú bakancsból nem elég, hogy kevesebb modell volt kitéve, de még kijelentették, hogy az egész országban nincs egy darab 20-as méretű cipő sem, Nagykanizsáról tudnak rendelni, ami bő két hét múlva ér ide. :(

Kinéztünk egy másikat is, Gábor arról is odament érdeklődni, hogy van-e belőle 20-as méret raktáron, erről meg kijelentette az eladó, hogy ebből a típusból (a Deicmann saját márkája) egyáltalán nem gyártanak akkorát, 21-es a legkisebb. Hát csak néztem... És ez egy cipőbolt, akik fel vannak készülve a télre?! Gábor nézett magának férficipőt, de azoknak is a 80%-a átmeneti, őszi-tavaszi félcipő... Hihetetlen... Szóval holnap megyünk a Gáborért a munkahelyére kocsival, és addig megyünk, amíg nem találunk a Bálintra meleg téli cipőcskét. Nem gondoltam, hogy ez ilyen bonyolult lesz...

Bálint baba egyébként nagyon jókedvű volt az elmúlt napokban, hatalmasakat kacag, mindent utánoz, a nagyapjával ma rengeteget játszottak (imádják egymást), jól le is fáradt. Tegnap pedig Gábor keresztanyukájánál voltunk névnapozni, ott is jól lefárasztották.

Szombaton délelőtt itt volt egy -távoli- barátnőm, akinek kb. 5-6 héttel idősebb a kisfia, mint Bálint. Összeeresztettük a két kissrácot, nagyon édesek voltak. Fura volt, még sosem játszott Bálint játékaival más gyerek, de jól elvoltak. Ugyan Máté kicsit nyűgös volt, mert ki akart menni sétálni, így szűk félóra játék után összeszedtem Bálintot is, és kimentünk sétálni. Az én kisfiam persze 10 perc után bealudt a babakocsiban, Máté meg lelkesen pocsolyázott, esett-kelt, hintázott, sétálgatott.

Mára ennyi, még el kell mosogatnom. :(

Bálintnak ma van az első szülinapja! :)

Tegnap este 8 óta folyamatosan nosztalgiázom, hogy tavaly ilyenkor ez meg ez történt, mikor indították meg a szülést, mikor beszélgettem két fájás között a takarítónénivel, mikor jött be hozzám a Gábor, mikor ijesztett meg a doki, hogy most aztán már tessék nyomni ügyesen, anyuka... stb. Nem volt könnyű, de a végeredményt látva bármikor újrakezdeném. :)

Amilyen jól kezdődött a napunk, olyan rosszul folytatódott. Bálint este 1/2 9-től ma reggel 8-ig aludt, jókedvűen ébredt, nem is mentem be hozzá rögtön, mert hallottam, hogy elgügyörészik a plüssbocijának. Addig én felöltöztem, bevetettem az ágyat, megfésülködtem, megmosakodtam, kiszellőztettem, virslit főztem reggelire, aztán bementem hozzá, felöltöztettem, és megcsináltam a reggelijét. Ma kapott először pudingot, csokis-vaníliásat, a sztracsis tejpéphez nagyon passzolt, ízlett neki. Naná, melyik gyerek nem szereti a pudingot? (Persze nem lesz ez mindennapos, csak szépen lassan kikísérletezzük a tehéntejes ételeket.)

Aztán amíg megitta a teáját az etetőszékben ülve, elmosogattam, de utána elszabadult a pokol. Mintha kicserélték volna: az addig jókedvű, nyugodt gyerekemből kisördög lett, hiába mondtam, hogy ma van a szülinapja, jól kell viselkedni. :) Egy pohár vizet nem tudtam tőle inni, amint elmozdultam mellőle, úgy sírt, hogy ömlöttek a könnyei. Mindenhova utánam jött, persze sírva, mint akit örökre magára hagytak. Ha ültem mellette a földön, és játszottunk, akkor sem akart játszani, mindent a kezembe nyomott, hogy én játszak, bábozzak neki. Nagy nehezen kimostam kézzel egy-két dolgot, amiket már régen ki akartam (pl. a múlt heti sütizésnek induló, de kocsmázásba fulladt programom után iszonyú cigifüstös pulcsimat, meg a mai gigakaki után levetett bodyt), meg főztem egy kávét, meg két teát. Azért kettőt, mert az elsőt, amikor be akartam ízesíteni, a citromleves üveg kicsúszott a kezemből, ráejtettem a teáskancsóra, és összetört, a tea jó része meg persze szétömlött a konyhapulton. A második sikerült. :) 

Felhívott minket Lívi nagyi, és a dédi is megköszönteni, alig tudtam velük beszélni, mert ez a pici fiú le sem szállt rólam. 

Az előbb megebédelt, ivott, és most végre elvan magában, a sütisbödön formáit ütögeti egymáshoz. Szerintem lassan álmos is lesz, ha már látom a jeleit, beteszem az ágyába. Aztán megpróbálok végre (így 14 óra magasságában) én is ebédelni. Ha ébren van, nem lehet, csak ha neki is adok. Viszont most jó sokat evett, nem akarom még tömni. Elbújni meg nem tudok előle, úgyis utánam jön a konyhába... 

Viszont egy-két napja kimondta, hogy anya. :) Illetve nyanya lett belőle, de ez egy cseppet sem zavar. :)

Bálint baba két nap múlva tölti be első életévét. Tavaly ilyenkor jelentette ki a doki a kórházban, hogy másnap este megindítják a szülést. :) Izgalmas volt. 

Bálint ma korán kelt, már fél 7-kor ébren volt, megreggeliztünk (először ő, aztán persze az én lekváros kenyeremből is kunyerált), elmosogattunk, aztán -mint mindig- jöhet a játék! Új játékot találtam ma ki, behoztam a szobába egy műanyag poharat, kanalat, tányért, meg a fogkefe alakú rágókáját, az ágyhoz támasztottam a kedvenc plüssöket (legalább ötöt), és szépen megterítettünk nekik, főztünk egy műanyag tálban fakanállal ebédet, és szépen egyesével megetettük őket. Utána megitattuk, megtöröltük a szájukat, megmostuk a fogukat :), és lefektettük aludni őket, miután énekeltünk nekik egy altatódalt, és megsimiztük a fejüket. Hát ez Bálintnak nagyon bejött, vagy fél órát etettük-itattuk egymást, aztán meg odafeküdt Mr. Bean mellé a földre. Nagyon édi volt, mostanában sokszor csinálja ezt, hogy játék közben egyszer csak ülésből teljesen előredől, és a földre teszi a fejét, mintha álmos lenne. Még puszit is küld néha előtte, mint aki most tényleg aludni fog ebben a katica-pózban. :)

Nagyon lelkesen utánozza, amit mondunk és csinálunk. Tegnap például séta előtt megfésültem, meg kicsit waxoztam a hajam (fogalmam sincs, ezt hogy írják), ott ült mellettem a fürdőszobaszőnyegen, és ő is elkezdett fésülködni, először csak a kezével birizgálta a haját, aztán odaadtam neki a saját fésüjét. Persze nem úsztam meg, engem is megfodrászolt, úgyhogy a sétára nem sok maradt a gondosan belőtt hajamból... :) 

A beszédismétlés is nagyon tetszik neki, a k-betűs szavakra nagyon rákapott, a karika, a kár-kár mindig sikerül (persze kezdetleges még, de felismerhető). Sőt, mivel mostanában próbálgatja a hangerejét is, és sokszor az eddigi nyöszörgés helyett szó szerint kiabál, ha valamit el akar érni (nem sírva, hanem üvöltve, de nagyon hangosan), mondtam neki, hogy hangoskodás helyett mondja, hogy kérek. :) Elgondolkozva, imádnivaló mosollyal nézett rám, és addig-addig gyakorolta, amíg addig eljutott, hogy "ké". Persze ettől a kiabálás nem fog elmúlni, de édes volt.

Mi a Gáborral készülünk a karácsonyra, na nem fát díszítünk, hanem próbáljuk beszerezni az ajándékokat. Nagy része megvan, de még lesz mi után szaladgálni. Már szó szerint Excel táblát készítettem (nem tudom tagadni a melankolikus személyiségemet :) ), így legalább átlátom, hogy ki, mit, honnan...stb. A "miből" az már más kérdés, azt egy táblázat nem oldja meg. 

Lassan, de biztosan eljutottam idáig. Nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz visszamenőleg blogot írni. :)

De mit is írjak napjainkról? Azon felül, hogy imádjuk egymást mindhárman, hogy minden nap minden perce egy élmény egy egyévessel itthon. Amikor nagyon szerelmes hangulatban vagyok, azon tűnődöm, miért nincs már legalább két gyerekem. (Amikor meg mérgelődöm, hogy már megint kiszedte a virágföldet a cserépből, azon, hogy minek nekem gyerek. De ez a ritkább.).

Szóval jól vagyunk, megvan a napirendünk, ami néha eltolódik, de azért követhető. Bálint általában 8 körül kel fel reggel, nagy sikolyokkal jelzi, hogy ébren van, vagy épp csak azt hallom, ahogy a plüssállatkáinak beszél. Felöltöztetem, pelust cserélünk (ami napok óta egyet jelent a hadakozással és hatástalan figyelemeltereléssel -már nagyon nem tűri se az öltöztetést, se a pelusozást), és amíg elkészül a reggelije, randalírozik a lakásban. Aztán megetetem (általában tejpépet kap gyümölccsel), amíg megissza a teáját, elmosogatok, és kezdődik a nap. Ha van házimunkám, amit mellette is meg tudok csinálni, nagyon lelkesen segít, igaz, így minden tovább tart, dehát ráérünk, nem? :) Imádja "megetetni" a mosógépet, illetve mosnivalóval a kezében huncut arckifejezéssel elrohanni, de amikor bepakoltunk, és elindítjuk, onnantól kezdve már sehova nem akar menni, csak megbabonázva nézi, hogy forognak a mosógépben a ruhák. Meg persze nyomkodná, kinyitná, de szerencsére valaki kitalálta, hogy milyen hasznos is egy gyerekzár... (az ajtó kinyitására sajnos nem vonatkozik, így ha nem mosunk, simán kinyitja, és belepakol). 

A teregetés is közös elfoglaltság, abban tényleg jó, ha segít, nem kell a kosárig hajolnom, csak a Bálint kezéig. :)

A főzés külön bejegyzést érdemelne, de nem írok semmit. Sokszor rendelem az ebédet, néha főzök. Meg Ildi nagyi is ellát sokszor eleséggel. Na meg drága párom is szokott hozni nekem a belvárosból néha. Ha viszont főzök, akkor Bálintra Gábor vigyáz, vagy épp ott téblábol a lábamnál, én meg nem győzöm lekötni a figyelmét műanyag edényekkel, tányérokkal, poharakkal, fakanállal, széttéphető újságokkal. De azért ügyesek vagyunk. 

A délelőtti játék után változó a napirend, vagy úgy elfárad, hogy elalszik dél körül, még ebéd előtt, vagy kibírja ebédig, és utána alszik. Ha ebéd után alszik, akkor aznap korán fekszik, ha ebéd előtt, akkor még késő délután beiktatunk még egy félórás alvást, és akkor bizony általában még este tízkor is ébren van... Majdcsak beállunk a napi egy alvásra. Legkésőbb a bölcsiben biztos. :) 

A játszótérre is szinte minden nap lemegyünk, általában délután, imád ott lenni, de nem a hinta meg a csúszda érdekli, hanem a többi gyerek, meg a kavicsok, falevelek, madarak kötik le a figyelmét. Így télen, amikor ilyen korán sötétedik, kicsit nehezebb megoldani a sétákat, ha tudunk, kimegyünk délelőtt, csak ilyenkor fennáll a veszélye, hogy elalszik a babakocsiban, én meg sétálhatok 1-2 órát egyedül fel-alá a hűvös időben. Napos időben leülök olvasni egy padra (nekem is viszünk magunkkal egy takarót a fenekem alá :) ), de ha nincs jó idő... Hát az elég uncsi... 

Mit írjak még? Azon tűnődöm, mi érdekelheti azt az embert, aki ritkán lát minket, és mindent tudni akar. :) Nekem olyan természetes és magától értetődő minden, de másnak az is érdekes információ, hogy este 8-kor fürdetünk.Úgyhogy most leírom, hogy kb. este 8-kor fürdetünk, kivéve ugye, ha csak egyszer alszik napközben, mert akkor nem húzzuk sokáig, legkésőbb 19 körül megfürdetjük, vacsizik, és be is ájul. (A mai is egy ilyen nap. Ami egyrészt jó, mert korán elalszik, és tudunk a Gáborral egymással és magunkkal is foglalkozni, másrészt félő, hogy másnap korán kel. És mivel holnap szombat... jó lenne, ha aludni legalább 8-ig.)

Na, elérkeztünk a MOST-ig. Jelenleg a Gábor a LIDL-ben, én meg gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, amíg Bálint nagyon édesen eljátszik egyedül. Már legalább 20 perce. Szerencsére sok ilyen nap van, feltalálja magát (ennyi játék között...!), képes egy kockát percekig forgatni a kezében. Ilyenkor irigylem nagyon, neki még minden annyira érdekes és izgalmas. Néha rámnéz, aztán pakolászik tovább. Nagyon jó kisfiú, nem lehet nem imádni. :) 

Nagyon szeret könyveket nézegetni, a dömperrel játszani, a sütisbödönbe pakolni, a labda után mászni, a szivacsszőnyegből kiszedni a betűket, a fiókokat kihúzni és kipakolni, na meg a karikás toronnyal játszani. Az igazán jó vétel volt. Ezekkel egyedül is elszórakoztatja magát. Együtt meg mindennel játszunk, ami csak a kezünkbe kerül, de szerintem a bábozás a kedvence. Meg a mondókák, éneklés, kergetőzés (négykézláb persze), bújócskázás...stb.  

Ha a Gábor hazajött, játszanak tovább, én meg megyek takarítani a másik szobát és a konyhát. 

Mára ennyi épp elég, amint tudom, folytatom. 

Az első napok, hetek nagyon gyorsan teltek. Volt segítségem is, bár így utólag is meg kell dicsérnem magamat, szerintem jól vettem az akadályokat, sőt, Gábor is ügyes volt. Itt volt anyukám (továbbiakban: Lívi mama) pár napig, aztán Gábor is itthon volt egy hétig, segített a másik nagymama (továbbiakban Ildi nagyi), és a dédi is főzött néha ránk. :)

Hazahoztuk Bálintot, aki a sárgaság miatt még sokáig nagyon sokat aludt, szopizás közben is küzdöttem vele, hogy ne aludjon be pár perc után (ami nagyon nehéz volt, még a kórházban próbáltam tanácsot kérni a csecsemősnővérektől, hogy hogy ébresszem fel, ha elalszik, de nem igazán tudtak segíteni), küzdöttünk sokat. Aztán kéthetes korában kiderült, hogy nem hízott eleget, aminek több oka lehetett, akár a sok alvás, akár a kevés (és nem elég tápláló) tejem. Végülis mindegy, tápot írtak fel neki, amit első perctől kezdve megevett szerencsére, elfogadta a cumisüveget is. Ez a gond kipipálva. Majd jöttek még apróságok, amik akkor persze hatalmas problémának tűntek, amin csak aggódtam és aggódtam, de így visszatekintve, felesleges volt. De gondolom, minden elsőgyerekes anyuka így van ezzel. Szóval volt szemgyulladás (talán kötőhártya), fenékkisebesedés, még magzati korban észlelt koponyaüreg-tágulat miatt UH, 1 hósan felülvizsgálat a bunkó neonatológusnál, na és a legrosszabb, ami csak 9 hónapos korában múlt el, a szörnyű bukások. Ijesztő mennyiségű tápot ki tudott bukni, akár fekve, akár függőlegesen tartva, órákkal evés után is. Folyamatosan öltöztettem, a radiátorok tele voltak száradó textilpelusokkal és ruhákkal. Én nagyon aggódtam, hogy a gyomorsav marja a torkát, de különösebben senki nem foglalkozott vele, a doki azt mondta, amíg hízik, ne aggódjak. Igazából mindenki ezt mondta, dehát senki nem érezte azt át, amit én. Néha a Gábor is kiakadt, azt mondta, csináljunk már valamit, mert ez nem normális.

Minden lefektetéskor aggódtam (a légzésfigyelő ellenére is), hogy nehogy álmában visszabukja az ennivalót és megfulladjon, sőt, sokszor Bálint szobájában aludtam, mikor abnormálisan sokat bukott. Aztán szinte napra pontosan 9 hónapos volt, mikor szinte egyik napról a másikra elhagyta ezt a rossz szokását, a legnagyobb örömömre. Ennyi idő kellett a gyomorszájának ezek szerint... Pedig annyi okoskodást hallottam (és vártam, hogy bejön...) ezzel kapcsolatban, hogy felsorolni se tudom: majd 3 hónapos korában elmúlik, aztán hogy majd 6 hónapos korában elmúlik, aztán azt, hogy ha már ül, majd elmúlik, ha majd darabos ételt eszik, ha már mászik...stb. Na mindegy, szerencsére túl vagyunk rajta. Nem volt olcsó a Nutriton... :)

Alvás: az első két hónapban általában kétszer is felkelt éjjel enni, de utána végigaludta az éjszakákat, és ez a mai napig így van. 

Evés: Bálint már 6 hetes korától kezdve szinte mindig többet evett, mint a hasonló korú babák, nagyon has-párti (ahogy anyukám mondaná), addig sírt, amíg nem lett teli a pocakja. Hiába, be akarta hozni a lemaradását. :) Most már, majd' egyévesen visszaállt a normális kerékvágásba, de továbbra is imád enni, mindent megeszik, és ezért nem győzök hálát adni a Jóistennek, hogy nem egy válogatós, köpködős kisfiam van. Bár még lehet... 

Összefoglalva: viszonylagos nyugalomban teltek az első heteink, imádtam minden percét, és amire határozottan emlékszem, hogy jó sokat sírtam - a boldogságtól. :)