Ma jutott eszembe, hogy már egy hónapja vissza kellett volna mennem Debrecenbe ellenőriztetni a pajzsmirigy hormonokat. Meg nődokihoz is... Na mindegy... Utóbbit jövő héten megejtem.
BÚÉK mindenkinek, akinek nem írtam volna sms-t vagy email-t. Jut eszembe, idén senkinek nem írtam, csak aki nekem is írt... Trehány és illetlen vagyok, bocsi... :(
Bálint baba nagyon édes volt szilveszterkor, végigaludta az éjszakát, este 9-től másnap reggel fél 8-ig. Igaz, a petárdázásra úgy fél 1 körül felébredt, de vissza is aludt. Gábor kollégája és a felesége voltak nálunk, jól elvoltunk, ettünk, ittunk, társasoztunk, Bálintoztunk. Imádják ezt a kiscsávót, legalábbis úgy tűnt. Ő is lógott rajtuk eleget, játszott, huncutkodott velük egész este. Jó, hogy ilyen barátságos baba. Imádom! :)
Annyira megváltozott egyébként, mióta jár! Akaratos lett, és egyre kíváncsibb. Nem akartam elhinni, amíg nem volt gyerekem, hogy miért mondják azt, hogy kis gyerek=kis gond, nagy gyerek=nagy gond. HIszen egy nagyobb gyerek már egyedül eszik, iszik, öltözik, fürdik (persze nem a 13 hónaposokra gondoltam), játszik, rajzol, tévézik, stb., szóval kevesebbet kell vele effektíve foglalkozni, csak játszunk, beszélgetünk, mesélünk, oviba megyünk, ilyenek. Hát dehogy! Egyre több figyelmet igényel már most, és nem csak játszani, mondókázni kell vele együtt, hanem bizony folyton a nyomában lenni, hogy éppen mit pakol, merre jár felfedezni (elég kicsi ez a lakás, remélem, hamar felfedez mindent :) ).
A játékai szinte abszolút nem érdeklik (van, amitől fél is), mindennel játszana viszont, ami nem neki való. Pakolja az összes szekrényt, fiókot, amit elér. Legkedvesebb elfoglaltsága átrendezni a konyhát, amíg főzök. Múlt héten finomfőzeléket főztem, és nagyon bele voltam mélyedve a gáz fölött életem első besamel-mártásába (tudom, nem egy nagy ördöngösség, de nekem valahogy ezek a mártások, rántások, habarások sosem akarnak sikerülni, ezért tudományosan, nagy koncentrálással készítem őket - így szoktam elrontani). Na, mikor elkészült, ráöntöttem a főzelékre, hátranézek, hát az agyam majdnem eldobtam, amikor megláttam, hogy pár perc alatt mit művelt ez a fiúcska konyhában! Nem elég, hogy a kenyereskosarat telepakolta hútőmágnessel, eltolta a széket, a szemetest, a székekről leszedte a párnákat, tönkretette a habverőmet, eldobálta a fakanalat és a tojástartót, ráadásul mit találtam a kezében? A gondosan, két szemeteszsákba becsomagolt kakis pelust kivette a szemétből, és azt hurcolta! :) A zsákokból nem sikerült kivarázsolnia szerencsére, az még nagyon hiányzott volna... :) Annyira elkapott a röhögés, hogy rohantam a kameráért. :) Hát ilyeneket csinál.
Legkedvesebb játéka mostanában az apja fogkeféje, az én fésüm, az izzadásgátlóm, a portörlő, az ásványvizes palack, meg ilyenek (most épp a szőnyegbe veri a fejét, ezt is élvezi :) Annyira imádja felfedezni, hogy mit tud művelni magával!). Azt hiszem, megmondom a rokonságnak, hogy még véletlenül se vegyenek neki játékot névnapjára, teljesen felesleges. :)
Már csak napi egyszer alszik, ezekben a napokban tanulunk egyedül elaludni. Egy babapszichológustól kaptam tanácsot, de nem vagyok benne biztos, hogy akarom ezt. Igazából az a gond, hogy nem alszik el egyedül. Nem kell kimondottan altatni, ringatni, csak oda szoktam feküdni mellé, mesélek meg simizem. De mostanában nagyon rakoncátlan, az istennek nem akar aludni, akárhányszor lefektetem magam mellé, felül, feláll, vigyorog, és amint visszafektetem, üvölt és addig vergődik, amíg megint fel nem ülhet. Volt olyan délután, hogy már bő 5-6 órája ébren volt, és már jó fél órája próbáltam elaltatni. Nagyon kimerítő, és ez neki sem jó (meg hát az én idegrendszerem is kikészült - pedig tudom, hogy lesz még ennél idegesítőbb dolog is később), ezért kértem a tanácsot. Azt mondta (amit már én is sejtettem), hogy hiába is teszem le aludni egyedül az ágyába, nem fogja érteni, mit akarok tőle, mit kell tennie, hiszen eddig nem így csináltuk. Így alakítsak ki egy szertartást elalvás előtt (mondjuk ez eddig is volt), aminek az a vége, hogy beteszem az ágyába, és otthagyom. Aztán 2-3-4-5 percenként menjek be hozzá, fektessem vissza, takarjam be, és 3-4 nap alatt meg fogja tanulni, hogy most alvás következik.
Nincs is ezzel semmi gond, mindkettőnk érdekében meg kell tennem, de olyan jó érzés feküdni mellette, amikor hajlandó elaludni velem délután! :) Tudom, hogy a bölcsiben nem leszek majd ott, ahogy megszokta, ezért át kell szokni az egyedül elalvásra, de olyan szívtelen dolog. Nem tudom, mivel csinálok rosszat: ha néha nem így altatom, hanem magam mellett (és én is alszom vele egy jót :) ), mert akkor hátha megint nem fog elaludni egyedül, vagy ha csak pár hónap múlva szoktatom át, addig meg... vagy sikerül együtt aludnunk, vagy szenved és vergődik mellettem.
Kimenni sajnos még mindig nem tudunk, a Gábor nagyija azt mondta, nekik az óvodában kiadták, hogy nem vihetik ki a gyerekeket -3 fok alatt (óvónő volt), így én is tartom magam ehhez. Meg nem is akarok még egy lázas megbetegedést megkockáztatni. HOlnap már talán 1-2 fokkal melegebb lesz. A babakocsit nem is tudom, mikor vettük elő utoljára, talán novemberben...
Azt a kevés szabadidőmet, ami délután van, hasznosan kéne töltenem, de annyi mindent szeretnék csinálni, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek hozzá, amikor Bálint elalszik. Jó lenne olvasgatni, rejtvényt fejteni, régen felvett filmeket megnézni, esetleg másnapra főzni, tornázni, aludni :), email-ekre válaszolni, fórumozni, vagy csak a neten nézelődni olyan dolgok után, ami érdekel (ebből is sok van), aztán megint (immáron vagy tizedszer) megpróbálni egyedül angolozni itthon, mivel a tanfolyamra nincs pénzünk. Ennyi mindenhez szerintem akkor is kevés lenne egy nap, ha a Bálint nem is lenne nekünk. Hihetetlen, mennyi mindent lehetne csinálni!
Már kezdek gondolkodni a munkába való visszatérésen, remélem, a főnökék jövő ilyenkor is úgy gondolják majd, hogy szívesen visszavesznek. Azt eszeltem ki, hogy nekem ugye nov. 18-ig jár a gyed, utána már csak a 28.000 Ft-os gyes. A Bálintot november közepén beadom bölcsibe, először csak 4 órákra, aztán egész napra. December 31-ig járatnám a gyes-t, utána jan. 1-től visszamennék dolgozni. De mivel a bő két év alatt felhalmozódott szabadságot ki kell adniuk, 40 munkanapig, azaz két teljes hónapig még itthon lehetnék fizetett szabin. Ami 3 dolog miatt is jó: 1) fizetést kapok érte, 2) márciusban -amikor már nincs annyira hideg és szürkeség- szívesebben kezd az ember dolgozni, 3) a Bálint valószínűleg úgyis beteg lesz az első pár hétben a bölcsiben, így nem kellene könyörögni a főnöknek, hogy engedjen el táppénzre, mert beteg a gyerekem. :) Na, milyen agyafúrt vagyok? :)
Bálintnak egyébként az önálló foglalkozás továbbra sem megy, ha itt ülök mellette a földön, feltalálja magát szó nélkül (nem velem játszik, csak mellettem), de ha közben könyvet, újságot veszek a kezembe, odajön, becsukja, és mutatja, hogy nem, anya, nem olvashatsz, amíg itt ülsz. :) Viszont amint megmozdulok, vagy kimegyek a szobából, hirtelen ijedten felpattan, és rohad hozzám. Hát, ez van.
Napok óta írom ezt a bejegyzést, lehet, hogy kusza lett, bocsi...
