Lassan, de biztosan eljutottam idáig. Nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz visszamenőleg blogot írni. :)
De mit is írjak napjainkról? Azon felül, hogy imádjuk egymást mindhárman, hogy minden nap minden perce egy élmény egy egyévessel itthon. Amikor nagyon szerelmes hangulatban vagyok, azon tűnődöm, miért nincs már legalább két gyerekem. (Amikor meg mérgelődöm, hogy már megint kiszedte a virágföldet a cserépből, azon, hogy minek nekem gyerek. De ez a ritkább.).
Szóval jól vagyunk, megvan a napirendünk, ami néha eltolódik, de azért követhető. Bálint általában 8 körül kel fel reggel, nagy sikolyokkal jelzi, hogy ébren van, vagy épp csak azt hallom, ahogy a plüssállatkáinak beszél. Felöltöztetem, pelust cserélünk (ami napok óta egyet jelent a hadakozással és hatástalan figyelemeltereléssel -már nagyon nem tűri se az öltöztetést, se a pelusozást), és amíg elkészül a reggelije, randalírozik a lakásban. Aztán megetetem (általában tejpépet kap gyümölccsel), amíg megissza a teáját, elmosogatok, és kezdődik a nap. Ha van házimunkám, amit mellette is meg tudok csinálni, nagyon lelkesen segít, igaz, így minden tovább tart, dehát ráérünk, nem? :) Imádja "megetetni" a mosógépet, illetve mosnivalóval a kezében huncut arckifejezéssel elrohanni, de amikor bepakoltunk, és elindítjuk, onnantól kezdve már sehova nem akar menni, csak megbabonázva nézi, hogy forognak a mosógépben a ruhák. Meg persze nyomkodná, kinyitná, de szerencsére valaki kitalálta, hogy milyen hasznos is egy gyerekzár... (az ajtó kinyitására sajnos nem vonatkozik, így ha nem mosunk, simán kinyitja, és belepakol).
A teregetés is közös elfoglaltság, abban tényleg jó, ha segít, nem kell a kosárig hajolnom, csak a Bálint kezéig. :)
A főzés külön bejegyzést érdemelne, de nem írok semmit. Sokszor rendelem az ebédet, néha főzök. Meg Ildi nagyi is ellát sokszor eleséggel. Na meg drága párom is szokott hozni nekem a belvárosból néha. Ha viszont főzök, akkor Bálintra Gábor vigyáz, vagy épp ott téblábol a lábamnál, én meg nem győzöm lekötni a figyelmét műanyag edényekkel, tányérokkal, poharakkal, fakanállal, széttéphető újságokkal. De azért ügyesek vagyunk.
A délelőtti játék után változó a napirend, vagy úgy elfárad, hogy elalszik dél körül, még ebéd előtt, vagy kibírja ebédig, és utána alszik. Ha ebéd után alszik, akkor aznap korán fekszik, ha ebéd előtt, akkor még késő délután beiktatunk még egy félórás alvást, és akkor bizony általában még este tízkor is ébren van... Majdcsak beállunk a napi egy alvásra. Legkésőbb a bölcsiben biztos. :)
A játszótérre is szinte minden nap lemegyünk, általában délután, imád ott lenni, de nem a hinta meg a csúszda érdekli, hanem a többi gyerek, meg a kavicsok, falevelek, madarak kötik le a figyelmét. Így télen, amikor ilyen korán sötétedik, kicsit nehezebb megoldani a sétákat, ha tudunk, kimegyünk délelőtt, csak ilyenkor fennáll a veszélye, hogy elalszik a babakocsiban, én meg sétálhatok 1-2 órát egyedül fel-alá a hűvös időben. Napos időben leülök olvasni egy padra (nekem is viszünk magunkkal egy takarót a fenekem alá :) ), de ha nincs jó idő... Hát az elég uncsi...
Mit írjak még? Azon tűnődöm, mi érdekelheti azt az embert, aki ritkán lát minket, és mindent tudni akar. :) Nekem olyan természetes és magától értetődő minden, de másnak az is érdekes információ, hogy este 8-kor fürdetünk.Úgyhogy most leírom, hogy kb. este 8-kor fürdetünk, kivéve ugye, ha csak egyszer alszik napközben, mert akkor nem húzzuk sokáig, legkésőbb 19 körül megfürdetjük, vacsizik, és be is ájul. (A mai is egy ilyen nap. Ami egyrészt jó, mert korán elalszik, és tudunk a Gáborral egymással és magunkkal is foglalkozni, másrészt félő, hogy másnap korán kel. És mivel holnap szombat... jó lenne, ha aludni legalább 8-ig.)
Na, elérkeztünk a MOST-ig. Jelenleg a Gábor a LIDL-ben, én meg gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, amíg Bálint nagyon édesen eljátszik egyedül. Már legalább 20 perce. Szerencsére sok ilyen nap van, feltalálja magát (ennyi játék között...!), képes egy kockát percekig forgatni a kezében. Ilyenkor irigylem nagyon, neki még minden annyira érdekes és izgalmas. Néha rámnéz, aztán pakolászik tovább. Nagyon jó kisfiú, nem lehet nem imádni. :)
Nagyon szeret könyveket nézegetni, a dömperrel játszani, a sütisbödönbe pakolni, a labda után mászni, a szivacsszőnyegből kiszedni a betűket, a fiókokat kihúzni és kipakolni, na meg a karikás toronnyal játszani. Az igazán jó vétel volt. Ezekkel egyedül is elszórakoztatja magát. Együtt meg mindennel játszunk, ami csak a kezünkbe kerül, de szerintem a bábozás a kedvence. Meg a mondókák, éneklés, kergetőzés (négykézláb persze), bújócskázás...stb.
Ha a Gábor hazajött, játszanak tovább, én meg megyek takarítani a másik szobát és a konyhát.
Mára ennyi épp elég, amint tudom, folytatom.
