Megvagyunk, minden oké, de nem történik semmi, ezért nem írok. Bálint természetesen még mindig imádnivaló, és meg kell, hogy dicsérjem: pár napja nagyon édesen eljátszik egyedül! Ez nagy dolog ám. Meg az is, ha kimegyek a szobából, már nem mindig rohan utánam ijedt arccal, hogy most vele mi lesz itt egyedül?! Beszélget rengeteget, minden szót megpróbál utánozni, és hihetetlen módon megértem abból a két betűből is, hogy mit akar mondani. Nagyon jó érzés! :)
Visszajött az étvágya is szerencsére, már nagyon aggódtam, de valószínűleg a mandulája miatt volt. Beszedtük az antibiotikumot, remélem, meggyógyult. Hétvégén megyünk Csákvárra, jó lenne, ha nem betegedne le újból.
Hétvégén végre ki tudtunk menni Miskolc-tapolcára sétálni, a napon nagyon szép idő volt. Bálint baba nagyon cseles, nem nagyon akaródzik neki egyedül, a két kis lábán sétálni, ölbe véve érzi jól magát, kivéve, ha kap egy darab faágat vagy botot, amivel elpiszkálódhat.
Ma is kimegyünk, de csak ide a környékre, mert elég hideg van sajnos, hiába süt a Nap...
