Két hónapja nem írtam, el sem hiszem, hogy ilyen trehány vagyok. Pedig történnek dolgok, na nem rendkívüli, de azért nem unatkozunk.
Nemrég töltötte be a 4. szülinapját Bálint, egyszerűen hihetetlen, hogy már ekkora. Olyan, mintha még csak nemrég született volna.
Nagyon nagyfiús lett, mindent egyedül akar csinálni. Tegnap például saját magának szárította a haját :) , de egyre inkább önálló mindenben. Ami persze neki jó, nekünk meg alkalmazkodni kell hozzá. Pl. amikor a kancsóból egyedül akar magának teát önteni, vagy tejet a csokigolyókhoz. Vagy amikor egyedül vetkőzik, de mindig fennakad, mert nem jön le a nadrág, nem tudja kigombolni az inget, stb., és ilyenkor édesen mérgelődik.
A szülinapjára kapott egy nagy LEGO Duplo Városi Kórházat. Ő választotta, még mindig nagyon érdeklik ezek az orvosi meg kórházzal, gyógyítással, vizsgálatokkal kapcsolatos dolgok. Játszik is vele lelkesen, persze önállóan akarja építeni, és hát nem olyan könnyű az. Nagyon határozott tud lenni, addig próbálkozik, amíg nem sikerül, és én ennek nagyon örülök. Szerencsére saját maga szeretné megtapasztalni a dolgokat. Nem is szeretném erről leszoktatni, akármennyire is hangoztatják egyesek, hogy "le kell törni ezt a makacsságát". Hát nem. Jól fog ez még jönni később, a való életben. Nem is bánom, hogy nem fogad el tanácsot, nem úgy építi a kórházat, ahogy az apja mondja neki, hanem önállóan, kitartóan próbálkozva. Nem örülnék neki, ha állandóan azt csinálná, amit mások mondanak neki.
Az oviban is megünnepelték a szülinapját, vittünk be egy nagy csokitortát meg fényképezőgépet. Sajnos csak 5 db képet készítettek az óvónők a buliról, amiből három képen egyedül Bálint szerepel, szóval továbbra sem ismerem az ovistársait, még fényképről sem. Csak akikkel a bölcsiben is együtt járt. Rossz így, hogy reggel 7-re viszem és délután 5 előtt érek oda érte, nem találkozom szinte senkivel...
Voltunk Halász Judit-koncerten, hát az nagyon tetszett neki (miután az első sokkhatáson túlvoltunk). Imádja a Csiribiri DVD-t nézni, ilyenkor bő egy órára teljesen ki van kapcsolva, odaáll a tévé elé az állványos mikrofonjával, és konkrétan végigénekli és táncolja a DVD-t. (Rá egy hétre pedig Gáborral voltunk Ákos-koncerten Debrecenben, hát az valami fantasztikus volt!!!)
Az oviban is nagyon sok mondókát és éneket tanulnak. A néptáncon is nagyon ügyes, és iszonyúan fog az agya. Sokszor csak így "kirobban" belőle egy sor, dallam, mondóka, pl. fürdés vagy vacsi közben.
Tegnap volt az oviban a Mikulás ünnepség. Meghívták a szülőket is, de mivel délelőtt volt az ünnepség, nem tudtunk elmenni (illetve én szabadságon voltam, de ezerfelé szaladgáltam: fodrász, bolt, posta, átvettem az új szemüvegemet is, bérletet vettem, órásnál voltam, meg bevittem az irodába a Mikulás csokikat). A hét elején kérdeztem az óvónőket, hogy hány szülő vesz részt az ünnepségen, mert ha csak mi nem megyünk, akkor ciki, és biztos Bálint is nagyon rosszul érzi majd magát. Megnyugtattak, hogy sokan jelezték, hogy nem tudnak menni, de nem is gond, úgyis kicsi a terem, meg egyébként is ha a gyerekek meglátják a szülőket, sírni fognak, hogy haza akarnak velük menni az ünnepség után. Erre tegnap este tudtam meg Bence anyukájától, hogy szinte minden szülő ott volt.... :( Kérdeztem Bálintot, hogy nem volt-e szomorú, amiért mi nem voltunk ott, azt mondta, nem, nem félt a Mikulástól. :) A bábszínház pedig nagyon tetszett neki, mert varjúk szerepeltek benne, és az rossz nem lehet. :)
Hozzánk -mármint otthon- technikai okok miatt majd csak holnap reggel jön a Mikulás. Mivel tegnap reggel Bálintot vittem oviba, ma meg nekem kellett bejönnöm dolgoznom, ezért ma délután Ildi anyóékhoz jön a Mikulás (a fiúk átmennek ebédelni, én meg munka után odamegyek majd), este pedig kitesszük a csizmákat az ablakba. Sőőőt, Bálint kapott egy levelet is a Mikulástól, amiben azt kérte a Mikulás, hogy tegyünk ki neki az ablakba egy bögre kakaót. :)
(Na, ennek azért története van: a neten ráakadtam a Mikulásirodára, ahol személyre szabott leveleket küldenek a gyerekeknek a szülők által megadott adatok alapján, és a gyerek nevére elpostázzák Mikulásos borítékban. Én is rendeltem Bálintnak, megadtam az adatokat meg pár infót (pl. ki a legjobb barátja, mi az, amit biztosan meg fog kapni a Mikulástól, stb), és megérkezett a levél. Bálint nemhogy örült neki, hanem elkezdett keservesen sírni, amikor fel akartam bontani a borítékot, mert azt hitte, hogy maga a boríték a levél. Nagy nehezen rávettem, hogy elolvassuk, ami benne van, és mikor felolvastam neki, tátott szájjal hallgatta, hogy honnan tud róla ennyi mindent a Mikulás. :) Azt mindenesetre megjegyezte, hogy kakaót kell készíteni a Mikulásnak. )
Sajnos apa eléggé bekavart, mert hiába beszéltük meg, hogy vasárnap reggelre kapja meg mindenki az ajándékot, ő -fura borsodi szokás szerint- 5-én, azaz csütörtök este pakolt a -ki nem tisztított- csizmánkba ajándékot, anélkül, hogy velem megbeszélte volna. Amikor észrevettük Bálinttal, nem győztem neki magyarázkodni, hogy ezt még nem az igazi Mikulás hozta, csak a krampuszok, és hogy a Mikulás majd akkor hoz neki ajándékot, amikor kitisztítjuk a cipőnket és készítünk neki az ablakba kakaót. Most jól összezavarodott. (Gábort meg lecsesztem, de azt mondta, náluk ez a szokás, és egyébként sem bírt magával, mert a már megvett ajándékokon kívül még vett valamit Bálintnak, és azt tette a cipőjébe.) Sőt, múlt vasárnap este Bálint megkapta az Adventi Lego-naptárat is, szóval lassan háromnaponta ajándékot kap. Tegnap az oviban is kaptak, ma anyósoméknál, holnap nálunk.. És két hét múlva karácsony.... Huh...
Egyébként ki tudja, mi az a lábujjhegy? Hát Bálint tudja, de elárulom nektek is. Az egy olyan hegy, amin lábujjak járnak. :)
