Régen írtam már, de látom, nem is nagyon érdekel senkit a blog... :( Na mindegy. Magamnak írom akkor, úgyis rossz a memóriám.
Mit meséljek? Megvolt a bölcsis szülinapozás, nagyon cuki sünis marcipán volt rajta (négy cukrászdát jártam végig, mire találtam...), kaptunk fényképeket is. Illetve bevittük a fényképezőgépet, és a gondozónénik lefényképezték a csokis szájú gyerekeket. :) Nagyon rendesek voltak, mert nem csak az ünneplésről készítettek képet, hanem egész nap, úgyhogy már van egy kis fogalmunk róla, hogy mit is csinál Bálint a bölcsiben (egyszer csakazértis kiveszek egy nap szabit, és bekéredzkedek hozzájuk játszani!). Kaptunk képet az ebédről, a délutáni játékról, az alvásról is.
A Mikulásvonatot is megnéztük, nagyon jól éreztük magunkat. Elég hideg volt sajnos, kb. -4 fok, de cserébe hatalmas pelyhekben esett a hó Lillafüreden. Eleinte Bálint nem akart felszállni (megijedt a krampuszoktól), de aztán felszálltunk, az ölünkbe ült, és a végén már beszélgetett is a két krampuszlánnyal. Lillafüreden találkoztunk Tigrissel, Doktor Bubóval, a Hupikék Törpikékkel (Bálintnak ők tetszettek a legjobban, talán mert őket ismeri), Pinokkióval, Shrek-kel, Süsüvel. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a színészek, akik beöltöztek, és egész nap ott fagyoskodtak és műsoroztak Lillafüreden, már nem egy forraltbort megihattak aznap...). Csomagot is kapott a Mikulástól, annak nagyon örült, alig várta, hogy kibontsuk, és egész hazafelé úgy szorította a kezében, mint egy kincset.
Mikulás ünnepség is volt a bölcsiben, mivel Bálinték a "nagyok", ők adták a műsort (három dalt énekeltek a Mikulásnak). Aranyos volt nagyon, nem sírt, pedig arra számítottunk, hogy nem is megy oda a többiekhez, ha lát minket. De végül Viki nénivel együtt átvették a Mikulás-csomagot is.
Karácsonyi ünnepség is volt, de inkább csak mézeskalács-díszítés, ott nem volt előadás. Sajnos oda mi nem tudtunk elmenni, mert korán kezdődött, de képeket láttam róla, ahogy díszíti (egy másik anyuka FB oldalán). És állítólag a pocakja is megtelt rendesen. :) Nekünk is készített, és nagyon ügyelt rá, hogy a rózsaszín díszítésű az enyém legyen, mert az való a lányoknak. :)
A szobatisztasággal nagyon jól haladunk, Vikiék csodát műveltek vele. A bölcsiben már reggel leveszik róla a pelust, és már alváshoz sem adják rá vissza. Otthon még óvatosak vagyunk, sokszor megyünk bilizni (sőt, tegnap a nagy WC-t is kipróbálta), és alváshoz visszakapja a pelust. De általában szárazon vesszük le róla.
A karácsonyozás és mikulásozás otthon és a rokonságnál már eléggé untatta, a harmadik csomag kibontása után már nem nagyon érdekelte, mit kapott, inkább bújócskázott meg autózott tovább. Sajnos alig van időnk otthon játszani, szóval megunni nem fogja a játékait, az biztos.
Nagyon gyorsan telnek a hetek, hónapok, épp tegnap nézegettük Gáborral, mennyire nagyfiú már Bálint. Elég vékonydongájú, sokat eszik ugyan (a bölcsiben nem győzik dicsérni, hogy mennyit eszik és nem válogat), de sokat nőtt, és emiatt soványkának tűnik.
A napjaink nagyjából abból állnak, hogy reggel 3/4 7-kor elindulunk a bölcsibe, délután fél 5 körül Gábor megy érte. Én hétfőn és szerdán változatlanul angolon vagyok, de már nem 1/4 7-től, hanem fél 5-től 6:10-ig, így előbb hazaérek (hátránya is van: nem tudok munka és angol között az irodában tanulni, ezért otthon kell mindent megoldanom). Ha a fiúk hazaérnek (vagy néha együtt érünk haza), akkor Bálintnak általában első a mesenézés (cumival, és a két kedvenc plüssével: a varjúval és a kacsával), addig mi pakolászunk, meg vacsit készítünk. Aztán vacsi, kicsi játék, fürdés, alvás.
Hétvégén meg a szokásos főzés, kirándulás, nagyanyó-és nagyapólátogatás. Múlt szombaton moziban voltunk, pénteken színházba megyünk, aztán itt van még a Sensolite, a fodrász, az angol, a szülői értekezletek, a túlórázás, stb. Nem unatkozunk. Két hete nem takarítottunk, mert egyszerűen nincs rá idő. És ez szörnyű...
Sajnos az angoltanulás az ellenségemmé vált. Nincs időm semmi másra, mióta középfokúra készülünk. Kemény a tananyag, sok a kidolgoznivaló tétel, a fogalmazásírás, stb. Sokat görcsölök rajta, mert JÓL akarom csinálni, nem csak összecsapni. És mivel jó munkához idő kell, én hajlamos vagyok egyetlen tétel kidolgozásával 4-5 órát is eltölteni (mivel nincs szókincsem és mindent szótáraznom kell). És mikor van erre időm? Péntek délután, szombat délután, vasárnap délután. Nem sok időt tudok Bálinttal tölteni sajnos, a háztartásra meg aztán főleg nem marad. Tornyosul a vasalnivaló, gyűlik a por, Bálint meg csak bújik hozzám reggelente, hogy beszélgessünk. Hiányzom neki, látszik rajta. Dehát ez van. Alig várom az április végét. (Jó lenne benn az irodában is angolozni, de mindig van itt valaki, aki miatt nem merem elővenni...)
A cumiról és a cumisüvegről még mindig nem sikerült leszoknia, bár sokszor iszik pohárból, kulacsból, szívószállal, de ha egyszer kitalálja, hogy ő bizony cumisüveget kér, akkor addig nem nyugszik, amíg azt meg nem kapja. Inkább nem iszik semmit...
A két cumijából az egyik tegnap beleesett a vécébe. :) Épp az apjával öntötték a WC manónak a biliből a produktumot, amikor cumival a szájában a vécé fölé hajolt, beszélni kezdett, a cumi meg kiesett a szájából, egyesen a vécébe. Így már csak egy cumija van.
A bölcsivezető kitalálta, hogy ha lesz a farsangi ünnepség, csinálnak egy "tábortüzet" vagy ilyesmit a csoport közepén, és mindenki beledobhatja a cumiját, aki még cumizik. Nem rossz ötlet, Bálint is beledobná (a kukába is kidobta már lelkesen egyszer), de este biztos, hogy nagyon keresné. Talán veszünk egy tartalékot, hogy ne törjön össze teljesen a kis lelke. Nem tudom, mi a jobb megoldás. Egyik napról a másikra elvenni, vagy hagyni, hogy maga döntse el, mikor teszi le. Félek, ez még jó darabig nem fog összejönni...
Sajnos elég sokat köhög, így már végső elkeseredésünkben homeopátiás doktornőhöz vittük. Nagyon kedves és meggyőző volt, és iszonyú furcsákat kérdezett. Pl. hogy mennyire volt Bálint kicsi korában "bukós", mennyire szereti az idegen helyzeteket, mennyire anyás, mennyire könnyű vagy nehéz megnyugtatni, ha sír, és pl. hogy a savanyú, édes, vagy sós ízt kedveli-e... Volt még fura kérdése, de nem jegyeztem meg őket. Mindenesetre így teljesen személyre szabottnak érzem a terápiát. 9 féle homeós golyót kaptunk, ebből 3 db száraz köhögésre, 2 db pedig hurutos köhögésre való. A többit állandóan szednünk kell, van, amit csak heti 1x, van, amit két hétig napi 2x. Remélem, bejön.
Hogy a homeopátiát még kiegészítsük, elmentünk vele a Sensolite fényágyba is. Olyan mint egy szolárium, csak polarizált fényt bocsát ki, és állítólag nagyon jó immunerősítő, meg ezen kívül még sok pozitív hatása van. Mielőtt mentünk, két napig beszélgettünk erről vele, hogy ne legyen neki nagyon idegen és fura. Na, ennek ellenére iszonyú balhét rendezett az első alkalommal. Én így ordítani még sosem láttam. Nem engedte magát levetkőztetni, üvöltött, hogy ő oda nem megy be, és ketten alig tudtuk leszedni róla a ruhát, úgy rúgkapált, mint akit akasztani visznek. Hatalmas erő van benne, nem is gondoltam volna. Az sem érdekelte, hogy mi is bemegyünk vele, sőt, az ágyba is be lehet vele feküdni, sőt, kell is. Az sem hatotta meg, hogy én is félig meztelenül ott álltam mellette. Gábor is levetkőzött alsógatyára, mindketten beültünk, és csak így volt hajlandó ő is beülni az ölembe. Szerencsére adtak nekünk játékokat is, két perc múlva már játszott, de addig...! Aztán másodszorra már mosolygott és kereste a játékokat. Azóta nincs gond. 8x10 perces a bérletünk, kíváncsi vagyok, lesz-e valami pozitív hatása.
