Fogalmam sincs, miért nem írtam hónapok. Pedig itt az irodában nagyon ráérek, túlságosan is. Nettó 9 órában unatkozom, rettenetes (na jó, napi 2 órát talán aktív munkával töltök, de a többi...!)... Valamennyit tudok haladni a Gazdagmami tanfolyammal, de sajnos a tanfolyami videók megtekintéséhez az kéne, hogy senki ne legyen ittbenn, amikor nézem/hallgatom/csinálom. De ilyen nagyon ritkán van.
Voltunk nyaralni, szép volt, jó volt, kevés volt. Három napig hullafáradt voltam utána, aztán sikerült kipihenni. Bálint is nagyon jól érezte magát, lelkesen úszkált a tengerben, kirándult velünk, stb. Múlt hétvégén pedig Zakopane-ban voltunk, az is nagyon jó volt, bár néha fáztunk (illetve én), de gyönyörű hely. Bálintnak biztos egy életre szóló élmény marad. Azért is vittük magunkkal, mert amikor Krakkóban voltunk kettesben Gáborral, akkor utána egy jó ideig azt hallgattuk, hogy bezzeg őt nem vittük magunkkal...
Bálintról nem is tudom, mit írjak. Egy kis csoda még mindig. Azt hiszem, ez már így is marad. :) Nagyon okos, cserfes, fifikás lett, olyan logikusan át tud gondolni dolgokat, hogy csak nézek... Nem is lehet becsapni semmivel, de még a figyelmét elterelni sem. Pár hónapja ez még működött. :)
És meg vagyok róla győződve, hogy ő a legszebb gyerek a városban. Az országban. A világon. :)
Imádom csak úgy NÉZNI, bármit csinál. Ahogy eszik, ahogy egyedül próbál fogat mosni, ahogy megtanulja, hogy hogyan kell egyedül öltözni, fürdeni, stb. Imád segíteni, tereget, felsöpör, és mostanában sokat "kuktáskodik" mellettem. És persze amit "ő" készít, az mindig sokkal finomabb. :) Nézem, ahogy az oviban a puszi után besétál a csoportba (délután pedig mindig próbálom meglesni, hogy éppen kivel és mit játszik), ahogy kommunikál másokkal, ahogy megpróbálja érvényesíteni az akaratát, ahogy este tiltakozik, amikor egyedül akarom hagyni a szobában, ahogy fogja a kezem elalváskor, stb. És csak olvadozom, a testemen kívül dobog a szívem, és azon tűnődöm, hova tűnt az az 5 év... Pár hét múlva lesz az 5. szülinapja, de mintha csak pár hónap lett volna.
Az oviban sokat okosodnak, de nagyon ritkán meséli el pl, hogy milyen dalokat, mondókákat, körjátékokat ismernek már. Mintha ezek egyáltalán nem érdekelnék. Pedig otthon újra elő fogom venni Halász Juditot (sőt, szülinapjára vagy Mikulásra nagyon szeretnék Alma Együttes vagy Kaláka CD-ket beszerezni neki, mert a Class FM unalom ismételt dalait már kívülről fújja, a gyerekeknek való dalokat meg nem ismeri... ).
És ha a Jóistenke megsegít, érkezik a kistesó! 10 hetes vagyok, ha két hét múlva a genetikai UH-n és laborvizsgálaton minden rendben lesz, akkor már merek is örülni. Egyelőre mindenféle érzelmek tombolnak bennem.
