Meg voltam róla győződve, hogy írtam karácsony után pár nappal. Ezek szerint nem... JÓ volt, eltelt, mit mondjak róla? Bálint megint rengeteg ajándékot kapott, és szerencsére játszik is velük, nem porosodnak a polcon. Meglátogattunk mindenkit, akit csak tudtunk, szilveszterkor pedig hármasban voltunk itthon. :) Kimentünk este 9 körül tüzijátékozni, Bálintnak nagyon tetszett, sőt, még kinn akart maradni a töksötét játszótéren libikókázni meg pörgőzni. Alig tudtuk hazatessékelni. Előtte játszottunk, mesét néztünk, finom vacsit készítettünk, szóval igazi jó kis családi nap volt! Másnap mindhárman 10 körül keltünk (mivel Bálint is este 11 után aludt el), úgyhogy ki tudtuk pihenni magunkat.
Voltunk másfél hete a sebészeten, cirka három órát ültünk ott, és nem is az a doktornő rendelt, aki Bálintot műtötte, mert ügyeletes volt előző éjjel... Azt mondták, teljes az átépülés a csontban, március 17-re kaptunk időpontot az újabb műtétre. Elméletileg baba-mama szobát kaptunk, szóval ottmaradhatok vele három napon át. Azt mondták, csak eddig fog tartani. Hétfőn befekszünk, kedden műtik, szerdán mehetünk haza. Adja az ég, hogy így legyen. Előtte való héten még laborba kell menni, meg aneszteziológushoz. Bálint még nem tudja. Elég lesz előtte való héten elkezdeni felkészíteni erre.
Ja, fitymaszűkülete is van, amit sejtettem is. Kaptunk rá krémet, 4 napig kell kenni, 3 nap szünet, aztán megint 4 napig kenni, stb.
A pulmonológus azt mondta, már nem jár nekünk az emelt családi pótlék + gyes, úgyhogy ettől elestünk. Azért nem jár, mert nem járunk házidokihoz havi min. 2x (!) obstruktív tünetekkel, tehát köhögjön, hörögjön, fulladjon, kéküljön. Persze, hogy nem járunk, mivel kezeljük az asztmáját. A gond akkor lenne, ha a gyógyszerek mellett még ennyit orvoshoz kéne járni. Tehát kinek jár az emelt csp + gyes? Aki nem gyógyszerezi, elhanyagolja a gyereket... Ki van ez találva kéremszépen... :(
Illetve azt is mondta, hogy lehet, hogy gégetükrözés kéne Bálintnak, mert említettem, hogy sokszor kruppos, sőt, a legenyhébb nátha is ugatós köhögést hoz ki belőle. Nem fogunk elmenni, mivel azzal, hogy van egy élettani gégeszűkülete, semmit nem lehet csinálni. A Lymphomyosot kúra nem vált be, az utolsó vizsgálaton ugyanolyan duzzadt volt a mandulája, mint szokott lenni. Pedig nagyon bíztam benne.
Viszont iszonyú félős lett. Nem javul a helyzet, egyre csak romlik. Amikor január 2-3-án bementünk dolgozni, Bálint Ildi anyóéknál aludt, és anyóval beszélgettek arról, hogy az apja (mármint nem anyó apja, hanem Gábor) egyedül élt abban a lakásban, ahol mi most élünk. Ezt már otthon, fürdés után Bálint elmesélte nekem, hogy mit mondott neki Ildi anyó. De láttam rajta, hogy ez a sztori valamiért nagyon nem tetszik neki. Mondtam neki, hogy igen, még akkor Bálint sem volt, anya sem volt, apa meg ott lakott egyedül. De csak ezt hallgattam: Anya, nem, az nem lehet! És elkezdett sírni... Nem tudtam elképzelni, mi baja, mire rájöttem, hogy ő félreértette a történetet, és azt hiszi, hogy az apját GYEREKKÉNT hagyták egyedül a lakásban, és a szülei elköltöztek! Megkérdeztem tőle, hogy ugye nem azt gondolja, hogy gyerek volt még apa, és úgy lakott ott? Mire még nagyobb sírások közepette kijelentette, hogy de, biztos így volt, és hogy fél, hogy őt is magára hagyjuk majd ott. Na, kb. egy órába telt megnyugtatni... Teljesen kiakadt, hiába mondtuk, hogy apa felnőtt volt már, amikor egyedül ideköltözött, és hogy a felnőttek egyedül laknak, tudnak főzni, mosni, dolgozóba járnak, stb. Ő csak azt hajtogatta, hogy ő felnőtt korában is velünk fog lakni. Ráhagytam, ölelgettem, puszilgattam, nagy nehezen megnyugodott. De azóta retteg, ha kimegyünk a szobából, jön utánunk, mint az árnyék. Sehol nem marad el egyedül, egyik nap ült a kádban,mondtam neki, hogy kiszaladok egy papírzsepiért, felugrott, és majdnem kimászott a kádból, hogy ne hagyjam ott egyedül! Majdnem infarktust kaptam, mivel nem tud még kiszállni egyedül a kádból, csak ha a sámli fel van neki állítva, arra kilép. Ha vécére megyek, és Gábor nincs otthon, nem elég neki, hogy kijön utánam a vécéajtó elé, hanem BEJÖN velem... Talán azt hiszi, lehúzom magam, és ő meg egyedül marad... Nem tudom.
Elég érzékeny korszakát éli most. Elkezdték érdekelni a dinók, ugyanis kapott karácsonyra egy dínós matricás albumot. Az utolsó oldalon van egy kép a meteorbecsapódásról, én meg lelkesen meséltem neki, hogy látod, így haltak ki a dínók, hogy becsapódott a meteor, tűz volt, stb. Lebiggyesztette a száját, kiugrott az ölemből, és félrevonult egy sarokba sírni... Hogy szegény dínók, meg hogy megverem azt a csúnya meteort... Majd' megzabáltam.
Azt hittem, tényleg érdekli a téma, mert sokat beszélgettünk utána még napokig a dinókról, úgyhogy a teszveszről szereztem neki dínófigurákat (műanyag), meg egy Első Enciklopédiám c. könyvet, ami a dinoszauruszokról szól. Nem nagyon játszik velük, az volt az érdekesebb inkább számára, amikor dínó csontvázat vettem neki, és összeraktuk. Anyónál találtunk egy könyvet is, van benne egy CD, amit ha feltelepítünk, megtalálja a gép webkameráját, és ha a könyvben megjelölt oldalakat a kamera felé tartjuk, 3D-ben megelevenednek a dínók a monitoron. Olyan, mintha a kinyitott könyvön állnának. Na, ettől úgy megijedt, hogy már majdnem sírt, hogy maradjak ott vele éjszakára, mert ha felébred, és eszébe jutnak a dínók (pedig nem félelmetes egyik sem - legalábbis egy felnőttnek), akkor megijed.
Mostanában szinte könyörög, hogy ne hagyjuk egyedül éjszakára. Most azon jár az agyunk, hogyan lehetne erről leszoktatni. Meg arról, hogy ne kelljen mellette az ágyon megvárnunk, amíg elalszik, hanem mesemondás után jóéjtpuszi, és otthagyni. Persze égve hagynánk a sólámpát, meg nyitva az ajtót, de rögtön kijön utánunk, amint elmozdulunk mellőle. Hosszú folyamat lesz ez, azt hiszem...
Nem arról van szó, hogy nem imádom minden egyes percét, amit vele töltök, főleg este, amikor fürdés, törölközés közben, meg lefekvés után beszélgetünk. De nem jó az, hogy bő fél-egy órát kell vele lenni. Jó lenne ilyenkor magammal illetve Gáborral is foglalkozni, mert rendszerint ha elalszom Bálint mellett, akkor tuti, hogy már csak félkómásan átmászom a mi ágyunkba, és alszom tovább. Esély sincs beszélgetni, egymással foglalkozni, mert nagyon kínlódva tudok csak ébren maradni...
