Nehéz időszakon vagyunk túl, és nem tudom, meddig tart még. :( Bálintnak háromszor egymás után volt mandulagyulladása, állandóan visszaesett. Nagyon csúnya volt neki, sokszor volt lázas is szegénykém. Valószínűleg az első gyulladást nem kezeltük ki rendesen, meg hát az ovi is egy fertő (az óvónők is hetekre lebetegedtek, az enyhe tél miatt nem pusztulnak ki a vírusok és baktériumok), és ezért esett vissza még kétszer. 6 hét alatt 4 doboz antibiotikumot szedett be, volt, hogy éjszaka 40 fokos lázzal vittük be az ügyeletre, ahol egyrészt lecsesztek, hogy miért nem ültettük ülőfürdőbe (de a legnagyobb bajuk szerintem az volt, hogy felébresztettük a dokit...), másrészt viszont kapott egy Algopyrin injekciót (hatalmas sírás közepette...), de az úgy helyretette, hogy utána még hőemelkedése sem volt (előtte két álló napon keresztül toltuk bele a Nurofent).
Sajnos kb. három hete székletvisszatartási gond alakult ki nála.. Volt egy (vagy talán több) rossz élménye vécézés közben, kialakult nála egy végbélrepedés, amit körömvirág kenőccsel nagyon szépen helyrehoztunk. Nehezen, de pár nap alatt rájöttem, hogy mi baja, csak ficánkolt, rosszkedvű volt, sokszor a fenekéhez kapott, nem volt kedve játszani, csak feküdt egész nap. Ha ült, akkor jobbra-balra dülöngélt, mert fájt neki a seb.
Azóta visszatartja a kakát, de csak a vécére nem mer ülni. Márciusban szinte két teljes hetet (március 11-től és március 17-től) nagyanyóéknál volt, és többször bekakilt a kisgatyába, és utána szólt, hogy bejött a kaka. Hiába ültették a vécére, ott nem akart kakilni, sírt, leugrott róla, de a játszótéren vagy épp a szoba közepén bekakilt. Vécébe otthon sem sikerül neki, nagyon sír és fél. Még mindig, pedig már nem kemény a széklete.
Olyan makacs, hogy semmivel nem lehet motiválni. Próbálkoztunk mindennel: szép szóval, szépen kérve, erélyesebben kérve, hegyibeszédet tartottunk a bélműködésről (hogy milyen fontos a vécézés), mesét mondtuk neki közben, ígértünk fűt-fát, a végén mérgünkben már orvossal fenyegetőztünk ... de semmi hatása nem volt. Rengeteg Laevolac-ot, hashajtó lekvárt, joghurtot kap, a teájában aszalt szilvát áztatunk, de így is visszatartotta. Így meg belekerültünk egy ördögi körbe, mert 4-5 nap alatt persze, hogy kemény kaka jön megint. Már pelust adtunk rá az elmúlt napokban. Múlt hétfőn kakált utoljára az oviban, utána már szerdán nagyon szenvedett, és pénteken nem bírtam tovább nézni, dupla adag Guttalax-ot adtam neki. Éjjel jött is kaki, sok, kemény, de legalább másnap már jókedvű volt. El is mentünk a cirkuszba ennek örömére.:) Nagyon tetszett neki, élvezte, felszabadult volt, főleg a zene kötötte le, meg az állatok. Utána még dodzsemeztek egyet apával a mini-vidámparkban.
Aztán aznap este megint szenvedett, láttam, hogy még jönne kaka, de erőnek erejével visszatartotta, és megint csak sírt a vécén, így pelust adtam rá éjszakára, megint kapott 8 csepp Guttalaxot, amitől háromszor bekakilt az éjjel. Hihetetlen, de nagyon örültem neki! :) Másnap reggelre meg már konkrétan hasmenése volt egy kicsit, meztelen popsival szaladt pisilni ébredés után, de láttam, hogy kaka is jönne, így ráültettem a vécére, és kis ellenállás után végre jött oda is kaka. Nagyon nem bízom el magam, mert egyrészt tudom, hogy a hasmenést nem tudta visszatartani, másrészt azóta három nap telt el, de még mindig azt mondja, hogy ő ugyan nem ül a vécére, mert fáj a kakálás... :(
Hétfőn reggel az oviban még volt egy kis kaka, de azóta megint semmi. Elhatároztuk már hétvégén apával, hogy nem beszélünk erről a témáról, lazán fogjuk fel, mert meg fog ez oldódni idővel, és ha látja rajtunk, hogy nem zaklatjuk ezzel örökké, akkor talán visszaáll a régi rend. Tegnap, vacsi után, minden átmenet nélkül azt mondja Bálint: "Anya, én azt hiszem, még benne vagyok ebben a kaka-problémában!" Hát, nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek, de tényleg. Tudom, hogy nem fog egyhamar megint a vécére ülni, pedig tudja, hogy nem fáj.
Annyi esze van egyébként, hogy félelmetes. Tudja, hogy éjszaka békén hagyjuk a kakálással, ezért múlt héten (sőt, még anyóéknál is) már este 7- 1/2 8 körül le akart feküdni. Illetve tudja, hogy ha nem eszik, akkor nem keletkezik kaki, és képes volt néha nem enni vacsorát. Szerencsére erről leszokott. :)
Kétségbeesésemben, hogy már sehogy nem tudtuk megoldani a problémát, írtam egy pár gyerekpszichológusnak, természetgyógyásznak, kineziológusnak,
Tavaly májusban eltörött a bölcsődében a combcsontja, és múlt héten vették ki volna a csavarokat a lábából, még erre is gondoltam, hogy beszéltünk a kórházról, és annyira fél visszamenni a műtétre, hogy így tiltakozik ellene. Nem tudom... (A műtét a mandulagyulladásai miatt elmaradt, és ezt ő is tudja már.)
