A bölcsiben újabb átszervezés történt, így a februári költözködés után most megint új csoportba kerülünk. Annyi különbséggel, hogy most már a gondozónők is újak lesznek...

Történt ugyanis, hogy a bölcsiből viszonylag sok gyerek elment szeptemberben oviba. És  egy helyi önkormányzati rendelet miatt állítólag a kétévesnél idősebb cigánygyerekeket be kell íratni a szülőknek ahhoz, hogy továbbra is kapjanak mittudoménmilyen támogatást. Namármost: a bölcsivezető azt mondta, azonnal ezerrel feltölti az üres helyeket, nehogy elárasszák a cigányok a bölcsit (köszönet érte), úgyhogy nagy hirtelen felvett egy csomó új gyereket, akik az 1-es és a 2-es csoportba kerültek (Bálint az 1-be jár). De mivel a kicsik tényleg kicsik (pár nap múlva visznek beszoktatni egy 9 hónapos picit is), 2 év körüliek, ők még sírnak, nem alszanak, nem esznek, csak rángatják a gondozónénik szoknyáját egész nap, és rengeteget kell velük foglalkozni, ezért úgy döntött a a vezető, hogy az ovi előtt álló gyerekeket beteszik a 3-as csoportba, ahol két új, fiatal -és nagyon lelkes- gondozó is van, és úgymond ovi-előkészítő lesz nekik. Azaz: énekelnek, mondókáznak, tornáznak, angoloznak, táncolnak-zenélnek, kirándulni mennek (gondolom, a játszótérig meg vissza - de az éppen elég), terméseket, leveleket gyűjtenek, és mindig az aktuális évszaknak vagy ünnepnek megfelelő mondókákat, dalokat tanulják, rajzolnak és festenek. Szóval első hallásra tök jó lesz.

Remélem, Bálint jól fogja viselni, hogy nem Margó néni lesz a gondozója, mivel majdnem egy éve vele van egész nap. Bár a többi gondozónőt is, sőt, a takarítót és az élelmezésvezetőt is imádja. :)

A gyerekek pedig mind kortársai lesznek, és ismeri is mindegyiket, így remélem, a szobatisztasággal is gyorsabban fognak haladni. Sok szobatiszta van már közöttük, kíváncsi leszek, Bálint hogy fog a dolgokhoz állni. A jelenlegi csoportban a kicsiket ugye még bőven pelenkázzák, és a gondozónők elmondása szerint a nagyok "visszafejlődtek", a már szobatiszta gyerekek is pelust követelnek, mert látják, hogy a kicsiket pelenkázzák...

Azt mondják, jelenleg a bölcsiben nem tudnak a nagyok pihenni a kicsiktől, de ezt észre is vettük Bálinton, minden este már 1/2 8 körül nagyon fáradt, tegnap is és tegnapelőtt is végigsírta a fürdést és öltözködést. Nagyon lassan nyugszik meg ilyenkor, csak ül az ölemben, szorosan átölel, cumizik, és nem engedi, hogy megmozduljak, csak beszélgetni akar. Nagyon cuki! Biztosan hiányzom is neki, mostanában alig vagyok otthon hétköznap délután. Fodrász, angol, barátnőzés, céges buli, kozmetikus, szemészet, stb. Vagy ha otthon is vagyok, mosás, vasalás, teregetés, takarítás, pakolászás...

Alig várom, hogy véget érjen az angoltanfolyam. Igaz, utána is szeretnék majd tanulni valamit mindenképpen, de kell egy kis szünet majd, mert állandóan úgy érzem, csak rohanok, és nem végzek semmivel. Múlt héten úgy feltornyosult a vasalnivaló, hogy péntek délután 1/2 3-tól este 6-ig vasaltam... :(

Tegnap ellinkeskedtem az angolt, nem mentem el órára. Ugyanis Bálintnak múlt csütörtök óta picit folyik az orra, és picit köhög. Ebből szokott lenni a kruppos roham, meg az asztmás köhögés két héten át, így már az első perctől kezdve tömöm a vitaminokkal, antihisztaminokkal, hörgőtágítóval, meg gyógyteával, gyümölccsel. Mondtam Gábornak, hogy ne vigye ki Ildi nagyiékhoz, inkább hazaviszem Bálintot kúrálni. Mert ha kimennek, és este 8 körül érnek haza (én meg fél 9-kor az angol miatt), akkor nem tudom az összes gyógyszert, vitamint, és homeopátiás szert beletömni fél óra alatt, amíg le nem tesszük aludni, főleg, ha nem eszik már otthon vacsit. Úgyhogy kettesben voltunk, és annyira, de annyira élvezem a vele töltött időt, hogy azt nem tudom elmondani! Nem is tudom, mit érzek ilyenkor, amikor csak úgy beszélgetünk, vagy játszunk. Tényleg létezik az az érzés, hogy "repes a szívem". :)  Állandóan kérdez, és kérdez, és kérdez, és imádok minden hülyeségre válaszolni, mert tudom, hogy azért ilyen okos és értelmes, mert mindig mindent megbeszéltünk vele. És minden érdekli.

Csak egy példa a beszélgetéseinkből:

- Anya, miért fehér ez az autó?

- Mert fehérre festették az autógyárban.

- De miért festették fehérre?

- Mert a gazdája ilyenre kérte.

- Miért kérte ilyenre a gazdája?

- Mert ez a szín tetszik neki.

- De miért ez a szín tetszik neki?

- Mert biztosan nem szereti a sötét színeket.

- Csak a fehéret szereti?

- Igen, biztosan.

- És a sárgát is szereti?

- Azt nem tudom.

- Miért nem tudod?

 :))))

A bölcsiből múlt héten hazaküldték az üzenőfüzetét, olyan büszke voltam rá, amikor olvastam! Azt írták, nagyon okos, cserfes, nagy dumás kisfiú, nagyon jó az étvágya, nem válogat, szépen ül az asztalnál, nem ficánkol; nagyon jól és sokat alszik; szeret a lányokkal a játékkonyhában játszani, de leginkább autózni; és hogy az udvaron általában nem motorozik (velünk sem, amikor csavarogni megyünk), hanem beszélget a gondozókkal.

Remélem, sikerül visszaszorítani a betegséget, mert jövő hét végén esküvőnk lesz... Nem szeretném, ha lebetegedne.

A szobatisztaságról azt olvastam, hogy akkor érik meg az idegrendszere egy gyereknek arra, hogy ténylegesen tudjon szólni, mikor jön a kaka/pisi, amikor képes váltott lábbal felmenni a lépcsőn. Ha ez igaz, még vásárolhatjuk a pelenkát. :) Bár pár napja szinte végig feljött így váltott lábbal (amin nagyon meglepődtem, mert eddig csak az első három lépcsőfokot, többet még akkor sem, ha kértem) de előtte és azóta nem. Én türelmes vagyok. ;)

Az esküvővel kapcsolatban: igazából ma döbbentem rá, hogy milyen közel van. Nagyon sokat szerveztem, intézkedtem, email-eztem, telefonáltam, egyeztettem, és még nincs meg minden, szóval remélem, jó lesz. Csak egy polgári szertartás és egy ebéd lesz, más nem. Még ez is több, mint amire én vágytam, de legyen.

Az egyetlen dolog, amin töröm a fejem, hogy ki és mikor vigye el Bálintot aludni. Mert nagyjából 4 ember van, akivel elalszik (anyósom, anyum, az apja, és én), mi viszont nem hagyhatjuk ott a saját esküvőnket. Mónira bíztam, hadd élvezze ki a keresztanyaságot, remélem, jól meglesznek. Épp ebédidőben kéne aludnia Bálintnak, hát nem tudom, mi lesz belőle. Szívem szerint nem is vinném fel az étterem fölötti szállodai szobába, mert nem fogjuk hallani, ha sír, vagy felébred, 10 percenként meg nem akarnám Mónit ugráltatni, hogy nézzen már rá. Jó lenne, ha elaludna a sportkocsiban, de abban tavaly ősz óta nem aludt, lehet, hogy már nagyon kényelmetlen lenne neki. Passz... Majd megoldjuk.

Ma rendeltem neki egy gyerekágyat Csákvárra, mert ott még mindig a rácsos ágyban alszik, és le sem tudjuk venni róla a rácsot. Remélem, megérkezik az esküvőig.

Na, milyen bőbeszédű lettem. :) Tudnék még írni, de mennem kell a szemészetre... :(