Az előző bejegyzést bő egy hete írtam, és elfelejtettem élesíteni, szóval vázlat maradt. Úgyhogy most időben fura lesz egy kicsit a sztori.
Azóta már szerencsére jobb a helyzet kaka-fronton. Járunk gyerekpszichológushoz, aki először csak gyurmázott és beszélgetett vele, második alkalommal viszont azt mondta, őszerinte a mozgékonyságát kéne növelni, mert látszik rajta, hogy mindentől fél, de amikor már rájön, hogy nem is félelmetes az a bizonyos dolog, akkor feloldódik. És a doktornő szerint nagyon nagy baj, hogy nem mászókázik, nem futóbicózik, nem rollerezik, nem mászik fára, nem bírkózunk és bukfencezünk otthon kifulladásig. Merthogy látja az oviban meg a játszótéren a többi gyereket, hogy mennyivel ügyesebbek meg bátrabbak nála, és emiatt "görcsös". És azt mondta, aki fejben görcsös, az hasban is görcsös, és őszerinte ezért nem meri elengedni a kakit, mert nincs meg benne a magabiztosság, hogy nem fog fájni.
Szóval elég nagy a gond. Merthogy ezt a sete-suta mozgását Gábortól örökölte, és ezt nagyon nehéz kitörölni belőle. Ráteszem a mászókára és üvölt, hogy szedjem le, pedig 2,5-3 évesek már bőven felmásznak a tetejére... Tök ciki, mikor csúszdázni akar, de oda se tud felmászni, nekem kell felpakolni, a sok kicsi meg mászik, mint a csimpánzok...
Az elmúlt két pénteken a pszichológus bordásfalra mászatta Bálintot, meg óriási labdákat vett elő, és ráhasaltatta, meglökte, hogy kézzel lökje vissza magát. Gördeszkán is játszottak, ráültette, ráfektette, feladatokat adott neki. Bálint nagyon szereti, szívesebben huncutkodik meg incselkedik vele, mint hogy bordásfalra másszon, de legnagyobb meglepetésemre második alkalommal egészen ügyesen mászott. Bátortalanul, de kis unszolásra ment neki. Aztán nagy takaróra fektettük és hintáztattuk jobbra-balra, na azon kiakadt, de harmadszorra az is tetszett már neki. És szemmel látható a változás, tényleg jót tesz neki, hogy kimozdítjuk a komfortzónájából, mert már szívesebben mászik a játszótéren is a mászókára, meg úgy alapvetően kicsit bátrabb mindenben.
Voltunk ma reggel a pulmonológián. Igazából a szakorvosi ajánlás meghosszabbítása miatt mentünk, meg esetleg allergiavizsgálatra (szerencsére semmire sem allergiás) és légzésfunkcióra (ezt meg sem csinálták). Arra nem számítottunk, hogy vért is vesznek szegénykémtől, ráadásul kézfejből... :( Úgy sírt szegény, majd' megszakadt a szívem. Utána hazamentünk, evett egy kis reggelit, aztán irány az ovi.
Ma délután húsvéti kézműveskedés lesz, már alig várom. Remélem, addigra kiheveri a reggeli sokkot. Szegénykém úgy tartotta a kézfejét a vérvétel után egy órán keresztül, mintha lebénult volna, még azt sem akarta engedni, hogy a szúrás helyére egy vagány kis sebtapaszt tegyünk.
Elég fáradékony és álmos mostanában, remélem, hogy csak a tavasz miatt, vagy inkább azért, mert este fél 10 - 10 körül alszik el, és reggel 6-kor alig tudom felébreszteni. Sápadt is, szóval jó lenne, ha már igazi tavasz lenne, és sokat tudnánk a napon lenni. Remélem, más baja nincs szegénykémnek.. Majd a május 15-i műtét előtt úgyis mennünk kell újra laborba, az kimutatja, ha gond van.
A kaka-gond megoldódni látszik, de nem akarom elkiabálni. Egy ideig csak 5 naponta kakált, volt, hogy hashajtóval, volt, hogy atyai pofonnal (én lakásavató buliban voltam, Gábor otthon volt Bálinttal, és nem bírta tovább elviselni Bálint nyűglődését, ugyanis nagyon fájt a hasa már, de az istennek nem volt hajlandó vécére ülni. Ezért lekevert neki egy kisebb pofont, ráültette a vécére -"addiginnenfelnemállsz..." :) - , bekapcsolta neki laptopon a Matuka meséit, és 35 perc múlva jött is a kaka), volt, hogy 3 perc vécén ücsörgés után, sőt, múlt szombaton már fürdés közben SZÓLT, hogy kakálnia kell, kikaptam a vízből, és mentünk. Ha látjuk rajta, hogy kell neki, azonnal elküldjük vécére, és mostanában sikerélményeink vannak. :)
Gábortól a múltkor (a pofon utána kaka után) kapott egy nagy LEGO rendőrségi kamiont, amivel nagyon nem értettem egyet, dehát nem voltam otthon, hogy megakadályozzam, hogy kakálás után beüljenek az autóba, és kimenjenek a Tescoba.. Egyrészt azért, mert nem kellene egy alapvetően "természetes folyamatot" ÍGY jutalmazni, másrészt tudtam, hogy úgysem fog vele játszani Bálint. És nem is. Egy hét kellett, hogy összerakjuk, mert még ahhoz sem volt sok kedve.
Sőt,most, hogy belegondolok, alapvetően nem sok mindenhez van kedve. Alig játszik. Esténként elalvás előtt könyvet olvasunk, azt ő szokta kérni, de az oviból hazaérve vagy mesét akar nézni, vagy Angry Birds-özni a táblagépen vagy a telefonunkon. Már én szedem neki elő a régi játékait, de tegnap is csak elővettük a farmos dobozt, de egy percig nem játszott vele... Nem tudom, mi van vele, azon kívül, hogy fáradt, miért nem érdekli még az sem, amivel eddig szeretett játszani. Kicsit aggaszt... :(
Én voltam menedzserszűrésen, kétévente egyszer jár egy teljes labor, hasi+nyaki UH, meg belgyógyászati vizsgálat az AXA Egészségpénztáramhoz. Ott meg találtak egy csomó megnagyobbodott nyirokcsomót a nyakamban, úgyhogy elküldtek góckutatásra fogászatra, fül-orr-gégészetre, endokrinológiára, meg hematológiára. Király... Nem tudtam, mi hiányzik.
Főnökúr elengedett, így húsvét után még 6 napig anyuéknál maradunk Csákváron! Bálintnak is jót tesz majd a levegő miatt is, meg kiszakad itthonról egy kicsit. Úgyis keveset vagyunk otthon.
