Azt mindig is tudtam, hogy Bálint okos és édes, de amiket néha csinál!
Sztori 1: kérdezem tőle tegnap délután, hogy megyünk uzsonnázni? Erre rámnéz, és azt mondja: Mamma, ide! És mutatja a nyitott száját... :)
Sztori 2: mosogatok reggeli után, nem hagy békén, rángatja a nadrágomat, mondom neki: Bálintka, mindjárt végzek, aztán hozunk ki a szobádból ásványvizet (ott tároljuk, mert ott fér el), iszom egy szörpöt, és megyünk játszani. Oké, Bálint eltűnik, pár pillanat múlva csak hangos nyögdécselést meg kiabálást hallok, keresem, nincs a játékainál, átmegyek az ő szobájába, hát próbálja a nehéz ásványvizes palackot kicipelni a konyhába! :)
Sztori 3: tegnap délelőtt elmondókáztam neki a Cicuska, macuska című mondókát, erre amint végeztünk, otthagyott, egyenesen odament a könyvespolchoz, és levette azt a könyvet, amiből ezt a mondókát tanultuk! Nem másikat, a sok száz könyv közül, hanem pont ezt felismerte, isten tudja, hogyan. Hozta a kezembe, hogy másikat is mondjunk. :)
Hát ilyen az én gyerekem. :))
Ráadásul hihetetlen szeretetrohamok törnek rá, na nem az anyja és az apja felé, hanem mindent, ami a keze ügyébe kerül, megszeretget. Azaz odaveszi a vállához, ráhajtja a fejét, és szerelmesen sóhajtozik. :) Hihetetlenül édes. És a legkülönfélébb dolgokkal csinálja, akár egy sima textilpelus, egy könyv, egy kisautó, mindent megszeretget. Persze a plüssök a kedvencek. (Ja, és persze utána nyomja a mi kezünkbe, hogy mi is szeretgessük meg őket. )
