Titokzatos láz ütötte fel a fejét nálunk, Bálint szombat éjjel fél 1 körül elkezdett beszélgetni magában az ágyában. Azt hittem, csak álmodik, és visszaalszik majd, de nem. Átmentem hozzá, megörült nekem, felállt az ágyában, felvettem, és éreztem, hogy tűzforró az arca. Először azt hittem, hogy csak melege van, és arra ébredt fel, mert amilyen vékony a hálózsákja, olyan meleg, én viszont még pluszban be szoktam takarni egy vékony takaróval, mert mindig abból indulok ki, hogy mi is hosszú pizsiben és vastag takaró alatt alszunk, biztos neki is szüksége van rá.
Megmértem a lázát, akkor még csak 37,6 volt, de háromnegyed óra múlva már 38,5. Adtam neki Nurofent, és nem aludtam egész éjjel, óránként néztem a homlokát, hogy nem ment-e még feljebb a láza. Másnap egész nap lázas volt, bágyadt, étvágytalan (bár már napok óta az), csak a délutáni alvás után lett jobban egy kicsit, akkor már szívesebben, élénkebben játszott.
Kedden elvittem a doktornőhöz, bár akkor már nem volt láza (utoljára vasárnap lefekvés előtt mértem 38,6-ot, de ki is izzadta éjszaka a lázat, szinte száraz pelust vettem ki alóla másnap reggel), de azt mondta, meg akarja nézni. Még jó, hogy elmentünk, mandulagyulladása van, és piros a torka is, úgyhogy kaptunk antibiotikumot.
A doktornőtől már nagyon fél, amint meglátja a sztetoszkópot nála, iszonyatosan elkezd sírni, mint akit nyúznak, és semmivel nem lehet megnyugtatni. Se cumival, se plüssállatkával, de még az se számít, hogy ott vagyok, és átölelem. Nagyon rosszul viseli ezeket a dolgokat, kénytelenek leszünk venni valahol játék-sztetoszkópot meg fecskendőt, hátha segít valamit, ha itthon is lát ilyet.
Jön egy hátsó őrlőfoga is, a Gábor vette észre tegnap, amikor Bálint nagyot ásított, hogy valami fehérlik bal oldalt. Ma már én is láttam. Attól is lehet lázas, étvágytalan, meg ugye legyengül egy kicsit az immunrendszerük is ilyenkor. Szóval anyukám felkészített, hogy mostantól lesz még csak igazán beteg ez a kisfiú... Nem örülök, utálok a rendelőbe járni (iszonyat, hogy mennyi roma van ott, meg egyébként is sok a beteg), mert nem mehetünk tanácsadási idő alatt, amikor tényleg csak ilyen picikkel vannak ott a szülők, hanem akkor megyünk, amikor minden beteg gyerek... :( Nem egyszer hívtam már ki a doktornőt, de nem igazán akaródzik neki kijönni, pedig jól járna, 5 perces sétáért kapna egy-két ezrest. És nekem is könnyebb lenne... Na mindegy.
Szóval így állunk. Azóta Bálint jól van, bár még mindig keveset eszik, így nem kevés kaját kénytelen vagyok kidobni. :( Hőemelkedése kedden reggel volt utoljára, és jókedvű, játszik (egyedül is! ez nagy dolog!), sikongat, sétálni is voltunk ma egy kicsit. Mondjuk leginkább én sétáltam. :)
Örülnék is, ha jobban lenne, mert szombaton megyünk színházba, és életében először Ildi nagyi fogja fürdetni, vacsiztatni, és altatni. Remélem, nem járunk úgy, mint párhónapos korában, amikor szintén elmentünk színházba, de a nagyi nem fürdette meg, csak vacsit adott neki, viszont Bálintnak annyira hiányzott az esti rutinból a fürdetés, hogy amikor este 10 után hazaértünk, még ébren volt, sőt, 11-kor is, és kénytelenek voltunk éjszaka még megfürdetni, hogy megnyugodjon, és rájöjjön végre, hogy aludni kell. :)
