Mivel egy naptárban a terhesség -vagy inkább a vizsgálatok- minden egyes mozzanata le van jegyezve, nem lesz nehéz leírnom a történteket.
Az előzményekről majd később, a PCOS és az autoimmun pajzsmirigy alulműködés diagnosztizálása hosszú történet, de Valicskó doktornő és a www.pco-szindroma.hu honlap, na meg a Nők Lapja Cafés PCOS-s lányok megérdemlik, hogy őket is megemlítsem. Köszönet nekik!
Tehát, az első pozitív tesztet 2009. március 25-én tartottam a kezemben. Pár napja késő mensi (ami PCOS esetében egyáltalán nem meglepő -viszont fura tüneteim voltak) után, este csináltam. Tudom, reggel kell, de a fórumos lányok unszolására muszáj volt előrébb hozni. :) Emlékszem, ültem a kádban már vagy 10 perce, mikor eszembe jutott, hogy rá kéne nézni erre a tesztre, ami a mosógép szélén várja, hogy kidobjam, vagy örökre megtartsam. :) Halvány második csíkocskát láttam, mint később kiderült, ez ilyen korai terhességnél nem is olyan halvány.
Kábultan kiszálltam a kádból, valami fura mosollyal a számon megtörölköztem, és belibbentem a szobába Gáboromhoz, a teszttel a kezemben. Épp a tévét nézte. Megkérdeztem tőle, hogy ő is lát második csíkot, vagy káprázik a szemem. Megnézi, visszaadja, azt mondja: látok valamit, miért, mit jelent ez? :) Boldogok a tudatlanok... :)
Utána még készült egy pár teszt, biztosra akartam menni, aztán irány a -gondosan kiválasztott- nődoki. Mondta, hogy korán jöttem, nem látszik még a baba, én meg mondtam, hogy tudom, nem is azért jöttem, hanem progeszteron pótlásért. :)
Persze, pár nappal az első teszt után lebetegedtem, torokfájás, hőemelkedés, köhögés. Terhesen ez már nagyon nem mindegy, így minden vény nélkül kapható csodaszert beszereztem, na meg amit a doki felírt (MagneB6, Utrogestan, Elevit, közben a "szokásos" Letrox, Meforal), néha már azt se tudtam, mi vettem be, és mi maradt ki.
Az első UH képet, ami Bálintról készült, épp a 3. évfordulónkon láthattuk meg (én élőben, Gábor a váróban). Erre ő biztos nem emlékszik, én gondosan feljegyeztem. Kell ennél szebb ajándék? :) Még aznap elmeséltük a hírt a szüleinek, köv. hétvégén meg az én családomnak.
Maga a terhesség csodálatos volt, nagyon jól éreztem magam, nem volt kényelmetlen nagy pocakom, nem volt hányingerem, nem voltam annyira kívánós, hogy a falat kapartam. A védőnők kedvesek, normálisak voltak (kettőt is elfogyasztottam) végig, sőt, Zsuzsa a mai napig örül, hogy ő a védőnénink, mert általam tudta meg, mi az a PCOS, meg a terhességi cholestasis. Ezeknek én kevésbé örülök, mint ő. :)
Szóval a különböző egészségügyi intézményekben eltöltött várakozás ellenére nagyon jól éreztem magam, a sok-sok (néha feleslegesnek gondolt, néha ijesztő) vizsgálat és a megfásult, bunkó eü dolgozók mellett is (tisztelet a kivételnek, azért dolgoznak ott még kedves emberek is -csak sokáig kell keresgélni). Bálint sokat mocorgott, a balatoni nyaralás alatt még a fejét is kinyomta jobb oldalt, édes volt és ijesztő egyszerre. :) Imádtam nézni, ahogy ficánkol, bár nem mindig voltam benne biztos, hogy amit én lelkesen simizek, az a feje, vagy a feneke. :)
Szóval telt-múlt az idő, dolgoztam, nyaraltunk, ide-oda járkáltunk, szeptember végéig dolgoztam még, aztán úgy október közepe felé elkezdtem iszonyatosan viszketni. Mindenhol, folyamatosan viszkettem, aludni is alig tudtam. Szerencsére a dokim azonnal elküldött laborba, ahol kimutatták, hogy a májfunkcióim nagyon rosszak, így október 30-án kórházba kerültem. Életemben először... Nagyon meg voltam illetődve, de szerencsére jó volt a társaság, hamar elment az idő, a sok vizsgálat meg -mint később kiderült, felesleges- infúzió ellenére is. 5 nap múlva újra itthon voltam. De a viszketés csak nem múlott, ezért kétnaponta jártam laborba, flowmetriára, NST-re.
November 14-én, szombaton itthon voltunk, takarítottunk, talán ennek hatására jóslófájásaim lettek, 20-10, aztán 5 percesek. Nem fájt annyira, de nagyon rendszeresen ismétlődtek, ezért délután 5-6 óra körül elindultunk a kórházba. A dokim konferencián volt persze, aminek nem örültem, de az ügyeletes megvizsgált, átöltöztettek, és befektettek a szülőszobára megfigyelésre, NST-re kötve. Meg se tudtam mozdulni. 1-2 óra múlva ahogy jöttek, úgy el is múltak a fájások, közben persze mellettem vajúdtak, szültek, na azokat a hangokat nem kívánom senkinek. :( Az ügyeletes szülésznők nagyon kedvesek voltak, este 10-re találtak is nekem egy ágyat az osztályon, és átmehettem végre. Ott volt egy kedves szobatársam, közös volt a dokink is, és a PCOS is. :)
Hétfőn megérkezett a doki, szóltak neki, hogy itt fekszik egy kismamája, megvizsgált, megnézte a legfrissebb laboromat, és azt mondta: Zsuzsa, a baba érdekében holnap este megindítjuk a szülést.
Folyt. köv.
