Bálint szemén hetek óta árpák vannak. Sőt, igazából július óta nem telt el úgy hónap, hogy ne jött volna ki valamelyik szemén külső vagy belső árpa. Most a jobb szemén alul, belül van egy kifakadt, meg a felső szemhéján kívül egy nagyobb. Elég ronda, és az istennek nem múlik el az antibiotikumos kenőcs hatására, így azt abba is hagytuk. (Egyébként sem engedte, hogy kenjük.) Kamillát és Aloe First-öt kenünk rá, hátha jobb lesz. Szerencsére az oviból még nem zavartak ki minket (mivel elméletileg fertőző).
1-2 hete elég vacakul vagyunk. Én kezdtem, hasmenéssel és hányingerrel, két nap múlva jobb lett. Aztán Bálintnak is hasmenése lett, másfél hete, szombat éjjel. Vasárnap reggelig mostam és öltöztettem, aztán reggel 7-kor mintha elvágták volna, jobban lett, evett, ivott, játszott, jókedvű volt. Kapott Normaflore-t, széntablettát, kamillateát, propolisz cseppet, és persze diétáztunk két napig. (Jó volt vele otthon nagyon! :) ). Szerdán visszavittem az oviba, ott sem volt semmi baja, erre csütörtök reggelre megint ment a hasa. Szerencsére megengedték, hogy az oviban maradjon, elsírtam, hogy nagyon sok a munkám az irodában (tényleg sok), azt mondták, hogy ha baj lesz, szólnak. Így egész nap még a vécére is vittem magammal a telefont, hátha hívnak, de szerencsére nem. Mindenesetre felhívtam Ildi anyót, hogy péntekre vállalja be és diétáztassa, mert mennünk kell a Mikulásvonatra. Szerencsére eljutottunk -bár végig azon izgultam, hogy ne ott akarja összecsinálni magát-, Bálintnak tetszett nagyon, bár nem volt olyan jó szerintem, mint tavaly. Tavaly két krampusz szórakoztatott minket vagononként, most csak egy. És hogy mindenki hallja, üvöltözött a vagon közepén... És tavaly a Mikulás-csomag is sokkal tartalmasabb volt. Viszont a park Lillafüreden csodaszép volt, minden létező fán díszek és fényfüzérek lógtak! Csak ne fáztunk volna ennyire... :( Nem tudom, miért nem nyáron szervezik...
A mi Mikulásunk otthon elég furán sült el. Ugyanis még szombat este, mikor Bálint elaludt, szépen kipakoltam a cipőcskékbe -amit Bálint iszonyú lelkesen suvickolt fényesre- az ajándékokat. Éjjel meg ugye hasmenése volt Bálintnak, és reggel 7-kor, a harmadik bekakálás után vittem a zuhany alá. Lezuhanyoztam, becsomagoltam törölközőbe, hogy visszaviszem a szobájába átöltözni (harmadszor is), de a töksötétben észrevette, hogy van valami a csizmában. :) Innen már nem volt visszaút, felébresztette az apját, és megnéztük az ajándékokat. Gábor meg olyan fáradt volt, hogy megnézte, mi van a cipőjében, otthagyta, és visszafeküdt aludni.
Aztán múlt szombaton meg ő volt rosszul. Nekem pénteken "beállt" a derekam, de úgy, hogy este lefeküdtem az ágyamba, kértem Gábort, hogy takarjon be, mert iszonyúan fázom (reszkettem, de nagyon), és fogalmam sem volt, hogy fogok felkelni onnan. Éjjel 1 órakor felébredtem, valahogy kivonszoltam magam a konyhába (kifejlesztettem egy járási pozíciót, ahogy nem fájt annyira), és megittam egy Flectort. Ettől lettem jobban annyira, hogy szombat délelőtt ki tudtunk menni Bánkútra. Az egész országban hatalmas szürke köd volt, csak a hegytető látszott ki, és gyönyörűen sütött a Nap, Bálint is nagyon jól érezte magát. Azt mondta, úgy érzi magát, mintha a telken lennénk, "mert jó csönd van". (Hiába, azért ő is érzi már a különbséget a panel+belváros, meg a vidék/természet csendje között. Mondta is, hogy ez neki jobban tetszik, mint a szomszédok állandó zörgése, az autók hangja, a villamoscsilingelés, meg a mentők, tűzoltók állandó szirénázása. Pedig mióta ablakot cseréltünk, ezeket nem is hallani. Viszont fura módon nem lett melegebb a lakás, pedig meg voltunk róla győződve, hogy lesz vagy 24-25 fok, ha már nem a 30 éves faablakok lesznek benn. De nem, 5-ös fokozaton megy a fűtés, és tartja magát a 21 fok. Mi lesz itt mínusz 15-20 fokban? :o )
Ott ebédeltünk Bánkúton, de Gábor egy óra múlva nagyon rosszul lett (gyomorfertőzés-szerűség), otthon megivott két pálinkát, és elaludt. Mondanom sem kell, hogy aznapra színházjegyünk volt, de mindketten belehaltunk volna, ha el kell menni. Gábor a gyomra miatt, én meg a kényelmetlen székek miatt.
Ma az oviban kézműveskedés lesz a szülőkkel, érkezési sorrendben foglalkoznak majd velünk. Mondtam az óvónőknek, hogy velem extrém sokat kell foglalkozni, mert nulla a kézügyességem. :) Nem hitték el, de majd bebizonyítom. :) De nem nagyon akarom rabolni az idejüket, 3/4 5-re érek oda, nem kívánhatom, hogy miattam túlórázzanak.
Rohamosan közeledik a karácsony, már csak huginak kell valami apróság, meg apáméknak egy segélycsomag, és kész, végeztem. Jó drága volt... :( Eddig 40 000 Ft-ot költöttem, plusz amit magunknak vettem, és majd kifizetik nekem. Hiába, 13 embernek kellett ajándékot venni, így fejenként 3000 Ft-ra jött ki, úgyhogy még egész jól jártam.
