Régen írtam, nyugis napjaink vannak, nem történik semmi említésre méltó. Vannak aranyos kis sztorik, de mire időm lenne leírni, el is felejtem. Bálint egyre többet beszélget, bármit képes megértetni velünk. Most épp bekapcsoltatta a hordozható DVD lejátszón Mr.Bean-t (mesét persze), közben meg a portörlővel és a műanyag kalapáccsal a kezében szaladgál a lakásban. Néha idejön, mond valamit, aztán megy tovább fáradhatatlanul. Azt hiszem, ma is kiviszem sétálni, hogy elfáradjon.
Tegnap is kimentünk, a játszótéren a hinta alatti sóderben játszott egy kétéves kisfiú a lapátjával meg a gereblyéjével, Bálint szinte kinézte a kezéből. Az anyukája meglátta, és szólt, hogy van még náluk egy-két kerti szerszám, ha gondoljuk... :) Úgyhogy vagy negyed órát lapátoltuk a sódert. Én azt gondoltam, tavasznál előbb nem érdemes ilyen dolgokat magunkkal vinni a sétákra, de ezek szerint tévedtem, a legjobb elfoglaltság. Úgyhogy újra be kell mennünk a játékboltba.
Névnapjára már előre kapott Bálint orvosi táskát (hátha nem ijed meg így annyira a doktornőtől, ha ismerős lesz neki az injekciós tű meg a sztetoszkóp), meg egy Kisvakondos könyvet (imádja), ja meg egy nagyméretű építőkockát.
Én meg elkezdtem angolra járni, tegnap volt az első óra. Hát, nem vagyok teljesen megelégedve, az újrakezdő könyvben az 5. leckénél tartanak, és még órákig semmi újat nem fognak tudni mondani, de azért beíratkozom, pár órát kifizetek előre, aztán lesz, ami lesz. Szavakat nem árt ismételnem, az tény.
A csoport se túl szimpatikus, kb. hárman, négyen vagyunk szerintem, akik komolyan veszik a tanulást, és értik is az anyagot, a többiek csak úgy vannak. Túl laza az óra, és magyarul beszél a tanár is, és elég lassan haladnak. De ez van... Egyébként gyakoroltam egy csomót itthon, mielőtt elmentem a tanfolyamra, hogy legalább be tudjak mutatkozni, és úgy tűnik, túl jól sikerült, mert megkérdezték, hogy biztos, jó csoportban vagyok-e, nem a felsőfokúba akartam menni? Csak mert tudtam válaszolni a tökegyszerű kérdéseikre...
Na megyek, főzök egy krumplistésztát gyorsan, amíg Bálint elvan magában, aztán kimegyünk egy kicsit sétálni, 3 napja nem sütött a Nap, most egy kicsit erőlködik, ki kell használni! (Na meg az sem árt, ha elfárad, legalább délután tudok magammal is foglalkozni egy kicsit.)
