Megint esik a hó, éljen, éljen... :( Kedd óta nem voltunk kinn Bálinttal, mert azt hittem, hogy hőemelkedése van. Hogy ezt hogy kell érteni? Hogyhogy nem tudja egy anya, hogy most akkor hőemelkedése van a gyerekének, vagy nincs?
Nos, az úgy volt, hogy mivel hétfőn este lázas volt Bálint, mértem szigorúan még kedden is meg szerdán is. Szigorúan fenékben (szegény...), mert azt írta az anyukák bibliája. Igen ám, de ott (még a 0,5 fok levonása után is) folyton 37,2-t, 37,4-et mért, még akkor is, mikor nem éreztem melegebbnek a homlokát. Meg olyan is volt, hogy melegnek éreztem, a lázmérő meg 36,6-ot mutatott.
Na, gondoltam, ennek fele se tréfa, nem lehetek ilyen béna, elkezdtem mérni hónaljban is, ahol rendszeresen bő 0,5 fokkal kevesebbet mutatott, mint a fenékben mért érték! Az azért nagyon nem mindegy, hogy 36,6 vagy 37,2. Mindegy, egy idő után (miután mindenkit megkérdeztem és minden idevonatkozó kötelező irodalmat elolvastam a neten is, meg a könyveimben is, és kicsit sem lettem okosabb) feladtam. A Gábor nagymamája azt mondta, ilyen piciknek mindig magasabb egy kicsit alapból a testhőjük, a 37,2 nem hőemelkedés. Huh, dehát akkor a 36,4 az meg már kihűlés?!
Nem tudom, nem is érdekel már, a pici fiam jól eszik, sokat iszik, játszik, huncutkodik, mosolyog, ha fogom a kezét, szinte már rohan (neeeem, egyedül még nem), így én elkönyveltem egészséges gyereknek. Akinek még kicsit folyik az orra, és kicsit köhög is még, de kikúrálom. Remélem, a mai 20 perces séta a hóban jót tett neki, illetve az immunrendszerének. Én úgy láttam, tetszik neki egy kicsit, főleg, miután találkoztunk egy fekete törpe uszkárral, akinek félig fehér volt a bundája a hótól. :) Nekem jólesett a séta, már hiányzott. Igaz, pénteken kaptam egy kis kimenőt, shoppingoltam (én...!), hiányzó karácsonyi ajándékok után szaladgáltam, de azért már kellett egy kis séta a plázán meg bevásárlóközpontokon kívül is. 20 perc elég is volt, még mindig utálom a havat és a hideget. :)
Most épp itt ül a hátam mögött a szőnyegen, és a telefonjával játszik. 9 különböző dallamot játszik... Jaj... :)
Lassan bele kell tanulnia, hogy kell egyedül játszani, napok óta megint csak kézben akar lenni, nagy könyörgő szemekkel és krokodilkönnyekkel veszi rá a gyengébbeket (hihi), hogy felvegyék. Én általában ellenállok, muszáj, akármilyen nehéz is, mert képtelen vagyok egész nap cipelni ide-oda.
Valahol jön egy őrlőfoga is szerintem, mert úgy ömlik a nyála, mint még soha, most már nem a bukások miatt van rajta előke egész nap, hanem a nyála miatt. Ha nem adom rá, 1-2 óra alatt átázik a ruhája.
Tegnap megcsúszott az ágy mentén sétálás közben, és beütötte az állát az ágy szélébe (szerencsére nem fa), jól felhorzsolta, most még ott is kenegetni kell, mert a nyál folyton kimarja, vagy hogy mondjam. Szóval piros, és nehezen fog így gyógyulni.
Egyébként változatlanul imádom minden porcikáját, és most már egész nap be nem áll a szája, ez a babanyelv hihetetlenül édes! Szinte mindent meg tud értetni velünk a gagyogásával és mutogatásával.
Még bő egy hét, és megyünk Csákvárra, ha a Jóistenke megsegít.
Gábor nemsokára jön haza, mi meg most megyünk pelust cserélni (ha jól érzem...). :)
Ja, még nem volt időm rájönni, hogy kell képet feltenni, de ami késik, nem múlik.
