Bálint éppen a földön/virágállványon lévő cserepes virágokkal ismerkedik, nagyokat kacag, miközben óvatosan simogatja őket (én annyira nem találom viccesnek), addig gyorsan írok.
Tegnap azt hittem, megbetegedett, korán kelt, ami még nem olyan nagy baj, de másfél óra múlva az etetőszékben elaludt. Ilyen még sose volt, meg is lepődtem, nagyban mosogattam a reggeliről maradt koszos evőeszközöket, tányérokat, azt hittem, a teáját issza. Odanéztem, és aludt. :) De amikor óvatosan át akartam tenni a kiságyába, felébredt, és nem volt hajlandó visszaaludni, viszont a cumit ki sem lehetett venni a szájából, egész délelőtt csöndes volt (gondolom, az esős idő miatt, mert ma már ez nem mondható el róla). Aztán majdnem délig bírta alvás nélkül.
Amikor felkelt, megebédeltünk (a bébiétel nem kellett neki, csak az én kakaspörköltöm), beültünk az autóba (szakadt az eső), elmentünk a Gáborért, és kimentünk a Tégel babaáruházba cipőt nézni. Hatalmas választék, és ... hatalmas árak. Kétféle, első osztályú típusból is volt az ő méretében, jól is nézett ki, látszott rajta, hogy tényleg jó minőségű (ráadásul magyar termék, nem kínai..), de 12 500 és 13 000 Ft-ért adták... 3-4 hónapra ilyen drága cipőt?! Összenéztünk a Gáborral, hogy oké, hogy a gyerekünkért bármit, de miből? Lebeszéltük magunkat róla, viszonylag hamar. :) Úgyhogy 2-3 pár cipő felpróbálása után szépen elsunnyogtunk a Stop Shopban lévő Deichmannba, és megvettünk Bálintnak egy 5000 Ft-os csizmát. Találtunk egy kicsit drágábbat, és márkásabbat is, de nem tudtuk belegyömöszölni a torkos kis lábát, a sarka a levegőben volt, akárhogyan próbálkoztunk belenyomni. Olyan hősiesen viselte! Köszönet a Deichmannak a gyerekosztályon lévő tévézési lehetőségért... :)
Szóval reméljük, jó meleg lesz, amit végül megvettünk, és nem fog beázni sem.
Vannak új produkcióink is, pár napja megtanítottam neki, hogy ha megkérdezem tőle, hogy hogy szereted anyát, akkor a vállamra hajtja a kis fejét, és átölel. :) Meg kell zabálni. Apukájával is megcsinálja, sőt, Gábor keresztanyukájánál mikor voltunk köszönteni szombaton, volt ott egy jó nagy plüss bernáthegyi, azt is megszeretgette. Nagyon édi volt.
A másik produkció, hogy megmutattam neki pelusozás közben (mivel másképp már nem tudtam "lefogni"), hogy hogyan kell nyújtózkodni. Jó magasra nyújtja a kezeit, és még nyögdécsel is hozzá. :)
Hihetetlen, hogy percek alatt meg lehet őket tanítani bármire (na jó, majdnem bármire). Szivacs az agya. Már nem is merek káromkodni, nehogy az legyen az első szava. :)
Tegnap nagyon kis cseles volt, épp az Oriflame rendelést adtam le a neten, azt hittem, a hátam mögött játszik, egyszer csak balra lenn egy kis szőke fejet látok, meg egy pici kezet, ami a számítógép zölden meg pirosan villogó gombjait nyomkodja. Bemászott a szék alatt a géphez. Még jó, hogy nem kapcsolta ki nekem. :)
Egyedül elindulni még nem akar, nagyon fél, ha nincs mibe kapaszkodnia, kell neki a biztonságérzet. Azt olvastam, minél többet hintáznak a babák, annál előbb alakul ki az egyensúlyérzéke. Hát, lehet benne valami, ugyanis Bálint nem szeret hintázni (ma is voltunk a játszótéren, odasütött a nap, beültettem a hintába, eleinte mosolygott, de pár perc múlva már kéredzkedett is ki, ahogy szokott), lehet, hogy ezért nem olyan stabil még egyedül.
Ma nagyon vidám, jókedvű, megint segített megetetni a mosógépet, most a dömperrel játszik. Voltunk a postán (befizettük apa karácsonyi ajándékának a csekkét), a játszótéren megint pakolta a vizes kavicsot és a faleveleket, meg barátkozott a picikkel (mindenkinek megmutatta azt a falevelet, amit még véletlenül se adott ki a kezéből hazáig), aztán az utcánk elején elaludt. Nem volt szívem felkelteni, így áldottam az eszem, hogy vittem magammal egy könyvet. Odasütött a nap a játszótérre, leültem olvasni, egy jó fél óra múlva meg találkoztunk ismerősökkel, beszélgettünk egy jót, és mikor felébredt, hazajöttünk.
Az ebédnél folyton ki akarta venni a kezemből a kiskanalat, ezért amikor már alig volt valami a tányér alján, adtam neki egy sajátot. Mondanom sem kell, a haja, füle, orra, szemöldöke is spagettis lett, mivel nagyon tetszett neki, hogy mindig rászóltam, amikor a feje fölé emelte a kanalat, és minél jobban jujjogtam, annál nagyobb vigyorral kente magára. :) (Milyen anya az ilyen, aki ezt hagyja...?!)
Apukájának sok a munkája, fáradtan jön haza minden nap, de azért jót játszanak együtt esténként. A fürdetés meg külön élmény, tegnap folyton belehajolt a vízbe tátott szájjal, tiszta hab volt mindene, de nagyon élvezte. Mármint nem az apja...
Na megyek, játszani szeretne...
