Bálintnak ma van az első szülinapja! :)
Tegnap este 8 óta folyamatosan nosztalgiázom, hogy tavaly ilyenkor ez meg ez történt, mikor indították meg a szülést, mikor beszélgettem két fájás között a takarítónénivel, mikor jött be hozzám a Gábor, mikor ijesztett meg a doki, hogy most aztán már tessék nyomni ügyesen, anyuka... stb. Nem volt könnyű, de a végeredményt látva bármikor újrakezdeném. :)
Amilyen jól kezdődött a napunk, olyan rosszul folytatódott. Bálint este 1/2 9-től ma reggel 8-ig aludt, jókedvűen ébredt, nem is mentem be hozzá rögtön, mert hallottam, hogy elgügyörészik a plüssbocijának. Addig én felöltöztem, bevetettem az ágyat, megfésülködtem, megmosakodtam, kiszellőztettem, virslit főztem reggelire, aztán bementem hozzá, felöltöztettem, és megcsináltam a reggelijét. Ma kapott először pudingot, csokis-vaníliásat, a sztracsis tejpéphez nagyon passzolt, ízlett neki. Naná, melyik gyerek nem szereti a pudingot? (Persze nem lesz ez mindennapos, csak szépen lassan kikísérletezzük a tehéntejes ételeket.)
Aztán amíg megitta a teáját az etetőszékben ülve, elmosogattam, de utána elszabadult a pokol. Mintha kicserélték volna: az addig jókedvű, nyugodt gyerekemből kisördög lett, hiába mondtam, hogy ma van a szülinapja, jól kell viselkedni. :) Egy pohár vizet nem tudtam tőle inni, amint elmozdultam mellőle, úgy sírt, hogy ömlöttek a könnyei. Mindenhova utánam jött, persze sírva, mint akit örökre magára hagytak. Ha ültem mellette a földön, és játszottunk, akkor sem akart játszani, mindent a kezembe nyomott, hogy én játszak, bábozzak neki. Nagy nehezen kimostam kézzel egy-két dolgot, amiket már régen ki akartam (pl. a múlt heti sütizésnek induló, de kocsmázásba fulladt programom után iszonyú cigifüstös pulcsimat, meg a mai gigakaki után levetett bodyt), meg főztem egy kávét, meg két teát. Azért kettőt, mert az elsőt, amikor be akartam ízesíteni, a citromleves üveg kicsúszott a kezemből, ráejtettem a teáskancsóra, és összetört, a tea jó része meg persze szétömlött a konyhapulton. A második sikerült. :)
Felhívott minket Lívi nagyi, és a dédi is megköszönteni, alig tudtam velük beszélni, mert ez a pici fiú le sem szállt rólam.
Az előbb megebédelt, ivott, és most végre elvan magában, a sütisbödön formáit ütögeti egymáshoz. Szerintem lassan álmos is lesz, ha már látom a jeleit, beteszem az ágyába. Aztán megpróbálok végre (így 14 óra magasságában) én is ebédelni. Ha ébren van, nem lehet, csak ha neki is adok. Viszont most jó sokat evett, nem akarom még tömni. Elbújni meg nem tudok előle, úgyis utánam jön a konyhába...
Viszont egy-két napja kimondta, hogy anya. :) Illetve nyanya lett belőle, de ez egy cseppet sem zavar. :)
