Itt vagyunk, megvagyunk, nem túl jól, de majd túlleszünk rajta.
Bálint asztmás... :(
Gyanús volt, hogy 6 hete állandóan köhög, és semmitől nem múlik el, a hülye gyerekorvos nem hallott soha semmit a tüdején, és csak azt hajtogatta, hogy Sinecod, lándzsás útifű, Sinecod, lándzsás útifű...
Aztán múlt hét szerda éjjel volt egy kruppos rohama Bálintnak. A sok köhögéstől már annyira legyengült és megsérült a légcsöve, hogy valami apró kis vírus ezt hozta ki belőle.. Éjjel fél 1-kor arra keltünk, hogy ugatva köhög és alig kap levegőt. Ráadásul zavarta az alvásban, és elkezdett sírni, mert álmos volt, de nem tudott aludni. Na, a sírástól még rosszabb lett az állapota.
Az volt a nagy szerencsém, hogy tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Gyorsan adtam neki egy életmentő szteroidos kúpot, bebugyoláltam takaróba, adtam rá egy sapit, és rányitottam az erkélyajtót. Próbált az ölemben visszaaludni, de nem tudott, csak köhögött. Bevittük az ügyeletre, ott kapott egy szteroidos szurit, és hajnali 3 körül már tudtunk aludni. Én másnap jöttem dolgozni, Gábor otthon maradt vele.
Aznap délután még bevittük a házidokihoz, hogy újra meghallgassa a tüdejét,rosszabbnak ítélte, mint éjjel, de nem adott semmit, megint csak azt hajtogatta, hogy Sinecod, Sinecod.
Na, úgy döntöttünk, azonnal elvisszük magán-pulmonológiára. Nem kell bejelentkezni, és épp volt tegnap este 5-7-ig rendelés. Elmentünk, egy órát vártunk, de megérte, azt mondta a doktornő, azonnal hagyjuk abba a Sinecod-ot, semmi értelme, viszont kaphat Spiropentet és Theophyllin kúpot, illetve vigyük be vérvételre és tüdőröntgenre...
Úgyhogy múlt pénteken reggel megjártuk ezeket is, a labor két hét alatt készül el (kicsit sírt B, alig találtak neki vénát, de nagyon ügyes és édes volt), a tüdőröntgenen szerencsére nem láttak semmit. De a doktornő azt mondta, nagy valószínűséggel asztmás Bálint, úgyhogy ki kell váltanunk egy bébihalert, amivel be tudja szívni a hörgőtágítőt, illetve rögtön az első köhögéseknél be kell fújni neki vele, és jobban lesz. De ő csak szakorvosi javaslatot tud rá adni, azt mondta, irány a házi gyerekorvos, ő majd ad receptet... Én már oda nem mentem el a fiúkkal, be kellett jönnöm dolgozni, de nagyon ügyesen elintézték.
Hát, ez van.
Egyébként a szteroidos szuri után Bálint teljesen megváltozott. Az apja nagyon panaszkodott, mielőtt elindultunk a házidokihoz múlt csütörtök délután, hogy az egy dolog, hogy B egész délután egyetlen percet nem aludt (pedig 3 órákat szokott), még belé bújt a kisördög, és olyan dolgokat csinált, ami két hiperaktívnak is sok lenne. Állítólag mindenre felmászott, polcra, ágyra, székre, kukára, dobálózik, kiabál, pörög, szaladgál. Nem akartam elhinni, de ezt csinálta mindkét orvosnál is, és majd' elbújtam szégyenemben, de komolyan. Szó szerint mintha nem a saját gyerekem lett volna. Szaladgált, kiabált, amikor felvettem, ordított és kapálózott, négykézláb kúszott-mászott a koszos földön, a doktornőnél is hisztizett, hogy menjünk már onnan, meg nem fogadott el semmit tőle, pedig próbálkoztunk lenyugtatni matricákkal, ilyesmivel. Félelmetes volt látni, annyira kezelhetetlen lett, hogy őrület. Teljesen át tudtam élni, mit éreznek azok az anyukák, akiknek eleve ilyen rosszcsont gyerekük van. Amikor benn voltunk a doktornőnél, már annyira nem bírtunk vele, hogy ki kellett küldenem a váróba az apjához, hogy én meg tudjam beszélni a dolgokat a dokival. A Gábor mondta is aznap este, hogy "remélem, holnapra visszakapjuk az édes Bálintot".
Meg már napok óta olyanokat csinál, hogy tisztára megijeszt. De a kétgyerekes kolléganőm szerint ez normális...
Azt csinálta pl., hogy ült az ágyon, nézte a tévét, mi meg elfoglaltuk magunkat Gáborral a saját kis dolgainkkal, egyszer csak B megszólal, hogy kér inni. Apja készíti neki a szörpöt, odaadja neki, erre B iszonyú méregbe gurul, és artikulátlan hangon elkezd kiabálni, hogy de én nem így akartam. És rohant hozzám sírva a cumisüveggel (képtelenek vagyunk leszoktatni róla...), és magyaráz, de nem értettem, mit. Mire végül rájöttem, hogy ő azt akarta, hogy én csináljam és én adjam neki az innivalót, nem az apja.. És az nem volt elég, hogy elvettem a kezéből, és újra visszaadtam, neeeem... Kiönttette velem a szörpöt a csapba (!), csinálnom kellett egy újat, és úgy adni neki. Akkor megnyugodott, és megitta.
Egyik éjjel nagyon köhögött, felébresztettem, és adtam neki egy kúpot. Mikor újra fel akartam rá húzni a pizsialsóját, elkezdte sírva lerángatni magáról, hogy ő azt gyűrögetni akarja a kezében. Mondtam neki, hogy adom neki a gyűrögetős pólóját (nekünk olyan is van..), gyűrködje azt. Nem, neki nadrág kell. Elővettem egy másik nadrágot, de nem, neki most épp azt a nadrágot kell a kezében gyűrögetni, ami rajta van. Kénytelen voltam másik nadrágot ráadni.
Tegnap állok a konyhában, sajtot vágok éppen, kérdezem, kér-e. Igen, kér. Vágok neki egy 25 dkg-s trappistából egy kicsit, azt mondja, ez nem jó, túl kicsi. Vágok nagyobbat, sírva visszaadja, hogy neki kisebb kell, vágjam el. Elvágom háromfelé, akkor meg azért bömbölt, mert nem kétfelé vágtam, és így már túl kicsi lett. Nem voltam ám ideges...
Cumival meg azt szokta csinálni, hogy elkéri (merthogy erről sem tudjuk leszoktatni), és az sem mindegy neki, hogy a kezébe adom, vagy a szájába. Ha a szájába adom, akkor kikapja, hogy ő teszi majd be a szájába, ha a kezébe adom, sír, hogy adjam a szájába... Tiszta őrület. Nem tudom hogy ez a fáradság, a dackorszak, vagy valami más... Ha fáradt, tudom, hogy semmi sem jó, meg is értem, a bölcsiben nagyon kipurcan, estére már alig van ereje vacsizni meg fürdeni.
Ja, és legújabb rosszalkodása, hogy kiszalad az útra... Nem mindig, pl. reggelente nagyon ügyesen kézenfogva elsétálunk a bölcsibe, de délutánonként szeret rohangálni és nem szótfogadni. :) Tegnap már mondtam neki, hogy ha elüt az autó, fájni fog, és mehetünk a kórházba. Utána negyed órán át ez volt a téma, hogy miért fog fájni, melyik kórházba megyünk, mit fognak ott vele csinálni, stb. Talán megértette.
Egyébként ma anyák napi ünnepség lesz a bölcsiben, tiszta para vagyok, mert nem szoktam mások előtt sírni, de most lehet, hogy még ez is bekövetkezik. :)
Tegnap beírattam oviba is, ha minden igaz, februártól kezdheti.
A négynapos hosszú hétvégén nagyon jól érezte magát, nagyon szép idő volt, így egy percet nem töltöttünk otthon, voltunk a telken húst sütni, kirándultunk erdőben meg patakparton, és voltunk a vadasparkban is. Nagyon élvezte, amit csak lehetett, megetetett, attól meg teljesen odavolt, hogy a láma a kezéből eszik.
Mikor kijöttünk, megkérdeztem, melyik állat tetszett neki a legjobban, azt mondta, a zsiráf. Mondanom sem kell, zsiráf nincs a vadasparkban. :) De ő látott. :) Eszméletlen egyébként a fantáziájuk, tegnap a játszótéren egy kislánnyal fára másztak, a kislány felnézett a fára, és csak ennyit mondott: ott egy krokodil! :)
Tegnap nagyon édeset mondott Bálint, le is írom, mert elfelejtem. Hétvégén hoztunk egy szál iriszt a telekről, betettük vázába. Tegnap Bálint nézegette, és megszólalt: "Anya, elhervadt a virág, amit neked hoztam!" Mondtam neki, hogy igen, sajnos minden virág elhervad egyszer. Erre bűnbánó arccal -mintha ő tehetne róla- azt mondja: "Ne haragudj, anya, hozok neked másikat a boltból..." :)
Kb. két hete bementek az apjával nagyapó műhelyébe, ahol Bálint valamibe belenyúlt, és megsértette a kisujját meg a tenyerét, vérzett neki. Otthon Gábor befújta Oxycort-tal, én meg bekentem Bepanthen Plus-szal és tettem rá mesefigurás ragtapaszt, de Bálint teljesen kiakadt ettől a pici sérüléstől, és napokig nem tudtam kezet mosni neki, alig tudtam öltöztetni, mert előadta, hogy ez neki mennyire fáj. Még napokig olyan pózban tartotta a kezét (vagy épp teljesen ökölbe szorította), hogy véletlenül se érjen hozzá semmi. Alig tudtam egy hét múlva rávenni, hogy nyissuk már ki a tenyerét, nincs ott már semmilyen sérülés.
