... jön a nyugalom. Gondoltam én. De nem, nálunk nem, még tegnap is vendégeink voltak, nem is akármennyi, összesen tízen voltunk a lakásban. Mikor úgy tűnt, hogy mindenki hazament, még egyszer azért körülnéztem a biztonság kedvéért, hogy nem maradt-e itt valaki. :) 

A karácsony számomra (és leginkább Bálint számára) nagyon fárasztó, megterhelő volt. Nem csak a Csákvárra oda-vissza utazgatás miatt, azt havonta végigcsináljuk, a bőröndözésben és a csomagtartóba pakolásban már rutinosak vagyunk. A gond a sok fel-le öltözködés, ajándékcipelés volt, Bálintnak meg a sok új arc. Vasárnap még Csákváron kelt reggel, este meg már 6 új arc fogadta Miskolcon. 

Szerdán lementünk Csákvárra, csütörtökön volt egy viszonylag nyugodt napunk, amikor még az idő is jó volt, tudtunk sétálni is egyet, a nap is szépen, melegen sütött. Pénteken délelőtt átmentünk apuékhoz, szombaton nagymamámékhoz és a Bálint keresztanyukájához (az enyémhez is :) ), vasárnap dél körül elindultunk haza, kora este még Ildi nagyiékhoz, hétfőn este pedig még Emeséékhez. Akkor hazafelé Bálint már annyira fáradt volt, hogy nem tudtam betenni az autóba, mert a nagy sírásban csak feszítette ki magát az ülésből... :( Az autóban elaludt, de olyan mélyen, hogy arra sem ébredt fel, amikor felhoztam a harmadikra, és levetkőztettem. Ilyen mélyen még sose láttam aludni, úgy kellett felébresztenem, hogy menjünk fürdeni, és egyen vacsit. Szegénykét nagyon sajnáltam (és én is olyan voltam, mint a mosott sz@r), meg is mondtam a Gábornak, hogy kedden egyetlen rokont nem akarok látni. Tegnap este feljött mindenki, aki számít, megvacsoráztattuk, répatortáztattuk őket, és ma is pihenünk. Mást nem is tudunk csinálni, egész nap -8 fok van kinn, nem tudunk kimenni, pedig már jó lenne.

Azt hiszem, még ennél is ritkábban fogok tudni írni a jövőben, ugyanis Bálint baba elindult felfedezni a világot. Nem is akárhogy. Tegnap még csak-csak kúszott-mászott, ma már gyalogosan közlekedik mindenhova. Fura is, amikor a puha talpú, csendes cipő van rajta, néha csak azt veszem észre, hogy mögöttem van, meg se hallani a lépteit. 

(Valamiért ez a hülye blog.hu publikálta az írásomat, pedig én vázlatban hagytam. Szóval ha eddig nem értettétek a mai bejegyzést, emiatt lehetett.)

Ja, aki még nem tudná: menyasszony lettem! :) Lánykérő sztorim nem nagyon van, egész egyszerűen ott volt a gyűrű a fa alatt. A Gábor eléggé zavarban volt (nem értem, pedig már 4,5 éve együtt vagyunk, és már a babóca is itt van 13 hónapja), valamit hablatyolt a Bálintról, meg hogy mi lenne, ha hivatalosan is lenne anyukája meg apukája, meg ilyesmi. :) Igent mondtam, de lagzira még ne készüljön senki, nem tudjuk, mikor, hol, és legfőképpen: miből... (Személy szerint én nem szeretnék lagzit, de ezt nem csak én döntöm el.)

Bálint nagyon édes, napról napra kisfiúsabb, főleg, mióta így járkál. Folyton új játékokat talál ki, meg persze sokat mondókázunk, ölbeli játékokat játszunk, énekelünk. Az új játékai nem igazán érdeklik, pedig rengeteget kapott. (Mi is nagyon sokmindent kaptunk, fel sem tudnám sorolni.) El se férünk tőle, kettőt meg félre kellett tennünk későbbre, mert még nem neki való. 

Egészen ma estig úgy tűnt, hármasban leszünk szilveszterkor (amivel nekem semmi bajom nem volt), de most mondta a Gábor, hogy a kollégája és a felesége átjönnek. Úgyhogy főzünk, sütünk valami finomat (lehet, hogy kell sütnöm még egy répatortát), hűtünk be egy pezsgőt, és nyugdíjas szilveszterünk lesz. :) Imádják Bálintot, biztos jól fogják érezni magukat. Mi mindent megteszünk. :) (Az az igazság, hogy nem vagyunk hozzászokva, hogy vendégeket fogadjunk, illetve van hova ülni, meg minden, csak sajnos hozzánk nem jár senki. Most meg tegnap is, holnap is vendégeink lesznek -ez tök jó.)

Elsején meg átmegyünk Ildi nagyiékhoz újévet köszönteni és ebédelni. Aztán kezdődhet az új év, jöhetnek a fogadalmak. :) 

Benti cipő problémánk is van, mert mindenhol mást olvasok, mindenkitől más tanácsot kapunk. Van Bálintnak egy puhatalpú, zárt, fűzős bőrcipőcskéje (amibe beleizzad a lába), egy kötött, csúszásgátlós, jó meleg zoknicipője, és egy tépőzáras, keménytalpú szandálja (amibe valamiért szintén beleizzad a lába), ami tartja a bokáját, és harántemelés is van benne. Namármost az egyik tanácsadónk szerint a bokáját kell tartani, a másik szerint ez egyáltalán nem számít, nem szükséges. A harmadik szerint a lakásban nem jó a puhatalpú cipő, mert túl egyenes a talaj (és hogy a gyereknek az a legjobb, ha kinn az udvaron járkál egész nap mezítláb -ez az ember biztos az Egyenlítő környékén nőtt föl). A negyedik szerint a legújabb orvosi protokoll azt mondja, hogy mégiscsak puha cipőben kell járni, a kemény talp kimondottan káros, mert nem vesz részt a járásban az egész talp, főleg a lábujjak nem. Az ötödik szerint a harántemelés fontos, a lúdláb elkerülése végett. Na, most döntsem el. Arany középút: egyszer ezt adom rá, aztán azt. 

Még valamit akartam írni, de nem jut eszembe.