Ma tölti Bálint az utolsó napját a bölcsiben (holnap nem megy, mert ma anyóéknál alszik - ő találta ki még kedden). Sajnáljuk nagyon, hogy véget ért ez az időszak, a baleset ellenére is nagyon szerettük a bölcsit, és Bálint is nagyon jól érezte magát. 2011. december óta jár oda, a 3-as csoportban kezdte, aztán mikor új bölcsivezető érkezett, átszervezte a csoportokat, és átkerültünk az 1-esbe. Tavaly szeptemberben pedig vissza a 3-asba, Viki néni szárnyai alá. :) Ő csodát tett Bálinttal, gyorsan sikerült szobatisztaságra szoktatnia is, és nagyon sokat foglalkozott vele, hogy kinyíljon, bátrabb és önállóbb legyen. Mivel a baleset miatt lemaradtunk az évzáróról és ballagásról, ezért ma vittünk neki egy szép virágcsokrot. Bálinttól kérdeztem reggel, hogy ugye tudja, hogy mit kell majd mondania Viki néninek (tegnap este gyakoroltuk). Azt mondja: "Boldog szülinapot!" Mondtam, hogy nem, nem ezt. Akkor. "Boldog névnapot!" :)) Persze mikor átadtuk a virágot, meg se mukkant, olyan zavarban volt, úgyhogy én köszöntem meg Viki néni "munkásságát". Átvittem az 1-es csoportba is a korábbi gondozóknak, Margónak és Larának egy-egy ajándékcsomagot, bár nem voltak benn, de otthagytam.
Ma megyek az első ovis szülői értekezletre, ahol végre megmondják, hogy mi lesz a jele Bálintnak, és végre megismerem az óvónőt is. Úgy terveztem, hogy hétfőn szabadságon leszek, hátha ebéd után el "kell" hozni a gyerekeket. Majd ma mondják meg ezt is. Elég későn, mert ha kiderül, hogy többnapos lesz a beszoktatás, akkor a főnöktől nem tudok keddre is kéredzkedni, mert már nem fogok vele találkozni... Illetve az orvosi igazolást, miszerint mehet közösségbe, leghamarabb jövő kedden tudom beszerezni.
Több tanácstalan anyukával beszéltem, ők se tudják, mitévők legyenek a beszoktatás kapcsán. Az egyik azt mondta, mivel már a bölcsiben megszokták a rendszert, így ő már hétfő reggel otthagyja a kislányát egész napra, úgyis lesznek ismerős gyerekek a csoportjában. Ez mondjuk igaz. A másik meg azt mondta, ő egész hétre (!) kivett szabadságot, és első nap csak 2 órára, másnap már ebédig, harmadik nap már egész napra hagyja ott a kislányát, mivel új lesz a környezet és az óvónő is. Hát, nem tudom. Nekem a baleset miatt egyébként sincs sok szabadságom, úgyhogy nem nagyon tudok napokig beszoktatni. De szerintem nem is kell. Voltunk ismerkedni múlt héten az oviudvaron, akkor mondták, hogy a leendő óvónénink nincs benn, így tényleg csak az udvart fedeztük fel. Bálint fél óra múlva összebandázott három ovis kisfiúval, úgyhogy talán nem lesz gond. Az mondjuk már most látszik, hogy ott durvábbak a gyerekek, mert az ismerkedés abból állt, hogy Bálintot félrelökték és kitépték a kezéből, ami benne volt (gazolt éppen a drága a homokozó mellett), és visszatömködték a gazt a földbe, hogy annak ott a helye. Aztán mikor Bálint nem akarta odaadni, jól megrángatták a pólójánál fogva. De rájuk szólt az óvónő is, én is, na meg Bálint is megvédte magát. Bár ezt még gyakorolni kell.. :)
Rendeltem neki egy egyedi, matrózos-hajós oviszsákot, meg mivel későn kaptam észbe, hogy valószínűleg tornazsák is kell majd, utólag az is rendelek hozzá, remélem, hamar elkészül.
Megint sokat változott Bálint, pl. imád motorozni, ami a baleset előtt abszolút nem érdekelte. Még mindig elég "esetlenke", pl. az oviudvaron a csúszdára felmászott, de nem tudott leülni, mert mikor az utolsó lépcsőfokra ért, csak az egyik lábát tette fel a csúszda tetejére, és már le is ült. Így egyik lába lógott le a csúszdán, a másik meg még a létra utolsó fokán volt, és beszorult. :)
Remélem, nem lesz gond az oviban abból, hogy el volt törve a lába. Szeptember közepén megyünk vissza a sebészetre, nem tudom, lesz-e újabb röntgen. Majd rákérdezünk, hogy mennyire kell vigyáznia magára, mert pl. a bölcsiben én szóltam, hogy ne engedjék motorozni. Velünk oké, de ott nem tudnak rá annyira figyelni, és ha valamelyik gyerek erősebben nekimegy és fellöki, leesik, és újra eltörhet a lába. Ezért nem szabad bicikliznie és rollereznie sem. Illetve majd rákérdezünk, hogy MÉG MINDIG tilos-e (merthogy szeretne szegénykém).
Sokat rajzol és egyre szebben, de még mindig festeni szeret a legjobban. Pár napja kinyomtattam egy vonatos képet neki, olyan gyönyörű, szivárványszínű festmény kerekedett belőle! Tényleg minden egyes kerék más színű, a vagonok is, a mozdony is.
A természete is sokat változott, dacosabb és "csípős nyelvű" lett. Elég csúnya dolgokat tud eltanulni a többi gyerektől, aztán otthon előveszi. Illetve otthon még istenes, de útközben, autóval, séta közben, bárhol képes beszólogatni. Tegnap nagyon rossz volt, még nem láttam ilyennek. Együtt jöttünk haza Gáborral meg Bálinttal a bölcsiből, és mondtuk neki, hogy hazamegyünk, átöltözünk (mert anyáék csinos ruhában meg sok szatyorral a kezükben nem tudnak játszóterezni), és visszamegyünk játszani. De csak nem jött, csak nem fogadott szót, sőt, amikor Gábor erélyesebben rászólt, hogy igyekezzen már, azt mondta: Nem megyek, te buta majom... Aztán beletenyerelt egy pocsolyába, majd fogott egy nagy letörött fűzfaágat, belemártotta a vízbe, és az apja hátára vágott vele... Na, akkor elborult az agyam, hazarángattam, és mondtam neki, hogy otthon szépen leül a szobájában és elgondolkozik, este nincs mese, és ha még egy csúnya szót hallok, kidobom a cumiját a kukába (ez általában be szokott jönni, mivel nagyon ragaszkodik a cumijához. Sőt, most már kettő van, mivel hónapokkal ezelőtt vettem neki egy újat, hogy a régit kidobhassuk, de nem engedte lecserélni, azt mondta, neki az új nem tetszik. Pár napja elővettem újra, megmutattam neki, hogy világít a sötétben, és most azzal alszik, de a régi cumija van a szájában. :) ). Be is jött, nagy nehezen ült pár percig a szobájában, sírt, a cumiját követelte. Mikor már úgy gondoltam, hogy eleget sírt, bementem hozzá, és a saját kis nyelvén meg értelmi szintjén tartottam neki egy "hegyibeszédet", hogy nem szabad így viselkedni, csúnyát mondani, meg szót kell fogadni, stb. Utána bocsánatot kért az apjától is, fél óra múlva pedig már el is felejtette.
Annak ellenére, hogy saját szobája van, és végre be lett rendezve neki úgy, hogy az összes ruhája és játéka elfér egy szekrényben, még mindig nem akar abban a szobában játszani, a játékait nem találja meg, pedig együtt pakoltuk be, és képes azzal a néhány játékkal játszani, amit a szeme előtt lát, ahelyett, hogy kinyitná a szekrényt. :)
