A sok szervezés és idegeskedés alatt nagyon vártam már, hogy szeptember 23. legyen, azaz túl legyünk az esküvő napján. :)
Még 21.-én is halálra aggódtuk magunkat, mivel a kozmetikusom cserben hagyott, az ültetőkártyáinkat pedig elcseszte a nyomda, nem is kicsit. De így utólag azt mondom, megérte ennyit szervezni, mert nagyon szép és jó nap volt, köszönet mindenkinek, aki ott volt, és jelenlétével emelte az esemény fényét. :) Mivel képet képtelen vagyok ide feltölteni (értsd: béna vagyok), mindenki nézze meg a Facebook-on. :)
Az esküvő után még két napig Csákváron voltunk, aztán jöttünk is haza, mert kedden újra meló és bölcsi volt napirenden.
A bölcsiben aznap derült ki, hogy mégsem az lesz a gondozónője Bálintnak, aki bemutatkozott nekünk előző héten, és mégsem az lesz a jele, amit már két hete kántáltam Bálint kis agyába, szóval nagy meglepi volt, hogy újra zászló lett a jele, ami legelőször volt, amikor elkezdtük a bölcsit. Már majdnem egy éve, basszus... Hogy megy az idő!
Úgy látjuk, Bálintnál a világon semmilyen törést nem okozott, hogy új minden körülötte (kivéve néhány gyereket, akik szintén az 1-es csoportból kerültek át), nagyon jól érzi magát, igaz, tornázni nem szeret, angolon csak figyel, de nem játsza el a mondókákat, és ráadásul furán néz rám minden új gondozónő, hogy "ez a gyerek miért nem szeret motorozni?!" :) Majd megszokják.
Ráadásul az első nap megkérdezte az új gondozónője (továbbiakban: Viki néni), hogy mikor kell Bálintra pelus, csak alváshoz? Mondtam, hogy nem, nem, mindig, 0-24. Dolgozzon rajta, hogy ez ne így legyen. Nekem már nincs több ötletem. És kezdem elveszíteni a türelmemet... :( Tudom, hogy nem lehet siettetni, csak a dédi múlt héten beleültette a bogarat a fülembe. Azt mondta, vigyük el Bálintot ideggyógyászatra, mert ő a 30 éves óvónői tapasztalatával úgy látja, hogy valami baja van. Nem tudja megfogalmazni, micsoda, inkább mondja meg egy orvos.. Na bumm...
Egyébként megvagyunk, sok a meló, és állítólag nálunk bekamerázzák majd az irodát, szóval munkaidőben nincs több bejegyzés. :)) Vagy inkább: :((
Szombaton gombafesztiválon voltunk Bükkszentkereszten, imádom azt a települést. Ha sok pénzem lesz, odaköltözöm, hogy senki ne találjon meg.
A rendezvény is nagyon jó volt, rengeteg árus, néznivaló (és vásárolnivaló), sok-sok kaja, de Bálint elég nyűgös volt. Állandóan ölbe kéredzkedett, amit mondjuk meg is tudok érteni, mivel 1 m magasságból tényleg nem lehet látni semmit. Aztán egy órányi nézelődés után csak azt hallgattuk: Anya, menjünk már haza, menjünk el innen! Leültünk vele egy jó kis rétre nézelődni, de mint aki teljesen megkattant, sem enni, sem inni, sem játszani nem akart, sőt, még játékot sem akart választani magának. Csak ült az ölemben. Itthon nyögte ki, hogy őt zavarta a sok ember, és hogy menjünk vissza akkor, amikor nincs ott senki... De egyébként nagyon tetszett neki, mert azóta mindenkinek elmesélte, hogy hol járt, állandóan ez a téma, sőt, esténként gombafesztiválos mesét kell neki mesélni. :)
Vasárnap bábszínházba megyünk (ez lesz az első alkalom), na ott tutira nem lesz sok ember, ma vettem meg a jegyeket, de azt mondta a pénztáros, hogy még minden sorban vagy egy csomó hely, szóval ott nem mondhatja, hogy zavarja a tömeg. Remélem, tetszeni fog neki, varjú is lesz a szereplők között, és azokat imádja.
Az október 23-i hosszú hétvégén megyünk Csákvárra, remélem, tudunk pihenni is, nem csak rohangálni mindenfelé.
