Nagyon fáj a derekam... :( Igazából hetek óta, de két napja lett nagyon rossz a helyzet, reggel alig tudtam felegyenesedni, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót. A Fastum gél és társai semmit nem segítenek. Most épp kínai tigristapasz van rajtam, de nem várok tőle sokat.
Délután tornáztam egy órát, na nem Béres Alexandra-féle ugrabugrát, mert abba belehalnék (sőt, nem is tudnék ugrálni egy centit sem), hanem nagyitornát :), életem első Pilates-ét. Az van ráírva, hogy derékfájásra hatásos, hát én nem vagyok még jobban, sőt... Lehet, hogy rossz ötlet volt?
A fiúk Ildi nagyinál vannak, így most tudok írni egy kicsit. Két hétig nem lesz angoltanfolyam, amikor lesz, akkor meg én nem leszek Miskolcon. Még jó, hogy be van fizetve. :(
Végre ma már jó idő van, és süt a Nap, se mellényt, se pulcsit, se esőkabátot nem kellett magunkkal cipelni a játszótérre.
A hétvégén adtunk Bálintra először gumicsizmát és esőköpenyt, nagyon élvezte, hogy belegázolhat a pocsolyákba. Első próbálkozásnál, szombaton délelőtt haza kellett jönnünk elég hamar, mert egy nagyon mély tócsába sétált bele, és vizes lett a nadrágja, meg alatta a harisnya is, és hát 12 fok volt... Aznap délután kimentünk mégegyszer, és abba a pocsolyába már nem engedtük bele.
Tegnap meg eláztunk. Kimentünk sétálni, elvittük a kisautót, 20 perc alatt tettünk meg 50 métert :), és mire kiértünk a kisjátszótérre, elkezdett esni az eső. Egy ideig vártam, hogy eláll, szerencsére egy hatalmas fa alatt tudott Bálint játszani az autójával -telepakolta a csomagtartóját kis botokkal meg kövekkel), de aztán muszáj volt hazajönnünk, mert nagyon szeretett volna homokozni meg hintázni, de azok fölött nem volt fa...
A héten teljesen kétbalkezes voltam (és még csak csütörtök van). Hétfőn a mosogatóba engedtem forró vizet és beledobtam Bálint szívószálas cumisüvegét, hogy ázzon ki belőle minden mocsok (nagyon nehéz tisztítani, tele van a teteje belül sok apró mélyedéssel), és negyed óra múlva indultam kimosni. Kihúztam a dugót, és ezzel a lendülettel a háromrészes szívószál legvékonyabb része eltűnt a lefolyóban! Annyi időm nem volt, hogy utánakapjak. Gábor este szétszedte a mosogatót alul, de nem találta... :( Nagyon szerettük, és drága is volt, ezért nagyon mérges voltam...
Kedden reggel egy tojásból sütöttem egy rántottát Bálintnak, úgy, hogy egyik kezemben ő volt, mert nagyon érdekelte, mit csinálok, a másikkal meg kevergettem a rántottát. Közben elkunyerálta a sótartót, rátettem a tetejét, hogy ne szórhassa ki, úgy adtam neki oda. Bálintot letettem, a rántottát átszedtem egy kistányérba, és ezzel a lendülettel a tányér kicsúszott a kezemből, és rántottával lefelé leesett a konyhai szőnyegre. Kicsúszott a számon, hogy "basszus!", lehajoltam, hogy gyorsan összeszedem, erre a Bálint odarohant, elkezdte ő is mondani, hogy basszus ( ami nála úgy hangzik, hogy "baju, baju"), és közben a sószóróból sózta a földön a rántottát. :) Én annyira röhögtem, hogy nem tudtam összevakarni a földről a rántottát, sőt, felállni is alig tudtam utána. Nagyon édes volt!
Ma meg kinn a játszótéren leesett a padról a kólám, és rögtön mondta, hogy "baju, baju". :) Még jó, hogy más nem tudja, mit jelent ez.
Rákapott az autózásra és motorozásra, nagyon tetszik neki. Pedig már meg voltam győződve róla, hogy ő soha nem fog motorozni, mert nála kisebbek már úgy hajtják ezeket a járműveket, mintha így születtek volna, Bálint meg még csak rá sem nézett soha ezekre. Most már ismerkedik vele, ha levisszük a játszótérre, használja is, nem csak dísznek (és a többi gyereknek) van nálunk.
Annyira össze vagyok nőve vele, hogy hihetetlen. Nem gondoltam, hogy ennyire lehet szeretni egy ilyen csöpp embert! Ha 1-2 órán át nem látom, már minden bajom van. :) Amikor alszik délután, alig várom, hogy felébredjen, és dumáljon. Be sem áll a szája, már kész mondatokat mond. Pl. "né menye"= nézzünk mesét, "Bá ebú"= Bálint elbújik, "ké ebé"= kérek ebédet, "ova vako"= olvassunk vakondos könyvet, stb. Hihetetlen megélni ezeket a pillanatokat, nem is tudom, milyen érzés lenne, ha nem hallanám ezeket egész nap, ha lemaradnék ezekről...
